1. Raymond Kopa – a franciák egykori játékosa példakép volt az 50-es években. Képességeire bizonyíték, hogy 1958-ban megkapta az Aranylabdát, de az azt megelőző két évben harmadik, 1959-ben pedig második volt a szavazáson. A középpályás kulcsszerepet játszott a Real Madrid csapatában, bár az akkori összetételt tekintve mindvégig Puskás Ferenc, Alberto Di Stefano és Francisco Gento árnyékában maradt. Az ötvenes évek francia válogatottjából is inkább Just Fontaine neve ugrik be mindenkinek.

2. Josef Masopust – a Dukla Praga energikus középpályása 1962-ben a világbajnoki döntőbe vezette a csehszlovák válogatottat, amiért meg is kapta az Aranylabdát. 1968-ban külföldre igazolt és a belga bajnokságban lett játékos-edző. 1984 és 1987 között hazája válogatottját irányította, 2003-ban a Cseh Labdarúgó-szövetség beválogatta az elmúlt ötven év legjobb játékosai közé.

Albert Flórián akkor

3. Albert Flórián – a goal.com elég „előkelő” helyre sorolta a Ferencváros legendáját is, sajnos nem ok nélkül. Külföldön még mindig Puskás, Kocsis vagy Hidegkuti neve ugrik be először a magyar futball régmúltjából, semmint az 1967-es aranylabdás neve. Pedig a Ferencvárosban 339 bajnoki meccsen 245 gólt szerző csatár 1965-ben Vásárvárosok Kupát nyert a Fradival, a hatvanas-hetvenes évek magyar válogatottjának pedig meghatározó játékosa volt. Elsősorban elegáns játékáról és csípőjére tett kezéről vált ismertté. A jelek szerint azonban leginkább Magyarország határain belül.

4. Jimmy Johnstone – Albert mögött a harmadik helyen végzett 1967-ben. Ma már senki sem tudja, ki is ő, kivéve hazájában, Skóciában. A Celtic legendás jobbszélsője 155 centiméterével a hátvédek réme volt. A technikás és az ellenfeleket folyamatosan heccelő játékos kulcsszerepet játszott a skót klub 1967-es Európa Kupa-győzelmében, az akkor legyőzhetetlen tartott Internazionale feletti diadalban.

5. Günter Netzer – a Borussia Mönchengladbach támadó középpályása 1972-ben végzett holtversenyben a második helyen honfitársával, Gerd Müllerrel. A következő évben le is igazolta a Real Madrid, ezután három évig szolgálta a spanyol klubot. Tíz éven át volt a nyugatnémet válogatott meghatározó játékosa, hazájában a valaha élt egyik legjobb középpályásnak tartják. Jelenleg szakkommentátor.

6. Allan Simonsen – a hetvenes évek legnagyobb dán csatársztárja szintén tagja volt a legendás Borussia Mönchenladbach csapatának, akárcsak Netzer. Alacsony termetét remekül kamatoztatta a támadásoknál, gyorsasága messze földön híres volt. Négy évig a Barcelona csapatában játszott, profi pályafutása után edzőnek állt. Legutóbb Luxemburg szövetségi kapitánya volt. A dán válogatottban ötvenszer szerepelt, az Aranylabdát 1977-ben kapta meg.

7. Hans Krankl – valószínűleg Ausztria valaha élt legjobb játékosáról van szó, aki félelmetes bal lábáról híresült el. Nevét a Rapid Wien csapatával kapcsolják össze, ahova karrierje során többször is visszatért, komoly nemzetközi karriert ugyanakkor nem sikerült befutnia. Leghíresebb gólja 1978-ban volt (ebben az évben lett második az Aranylabda-szavazáson), amikor 47 év után az ő 88. percben szerzett találatával győzte le Ausztria Németországot (még ha csak a nyugati részét is).

8. Bernd Schuster – nevét mindenki a Real Madrid edzőjeként ismeri, holott eredményes profi focikarrier van a háta mögött. Sőt, Schuster a 80-es évek egyik legjobb középpályása volt. 24 évesen visszavonult a válogatottból a Német Labdarúgó-szövetséggel fennálló nézeteltérése miatt. Cserébe szép karriert futott be Spanyolországban, ahol a Barcelona, a Real Madrid és az Atlético Madrid csapatait erősítette. 1980-ban második, 1982-ben és 1985-ben pedig harmadik helyen végzett az Aranylabda-voksoláson.

9. Preben Elkjaer – a 80-as évek egyik legígéretesebb csatárát korában a dán foci egyik legtehetségesebb támadójának tartották. Technikás, gyors és jó fizikumú játékos volt. Vezetésével a Verona 1985-ben megnyerte az olasz bajnokságot, ami akkor csodaszámba ment (mondjuk ma is abba menne). Mégsem nyert Aranylabdát, csak majdnem (1984 – harmadik, 1985 - második lett).

10. Igor Belanov – az 1986-os Aranylabda-győztes az időszak szovjet válogatottjának meghatározó játékosa volt. Az említett év volt a Dinamo Kijev ukrán származású támadójának legjobb szezonja, megállíthatatlan volt, a védők nem tudtak vele mit kezdeni. Mi jól emlékszünk a nevére az 1986-os világbajnokságról, ahol 6-0-ra győzték le a magyar válogatottat. Belanov 11-esből vette be Disztl Péter kapuját.