Biztonsági emberek vették át az irányítást több napra az egyik dunaújvárosi erőműben
Egy jogvita vezethetett oda, hogy májusban biztonsági emberek jelentek meg az egyik dunaújvárosi erőműnél, és több napon keresztül akadályozták a működést.
Válogatott szinten a nyolcvanas évek közepének magyar válogatottját, melyet Mezey György irányított és a hazai futball eddig utolsónak mondott nagy generációja alkotott, még a nemzetközi sajtó is az 1986-os világbajnokság egyik esélyesének tartotta.
A tornát megelőző két évben valóban sikert sikerre halmozott a csapat, többek között idegenben győzte le Hollandiát (2-1-re) a selejtezőkön, ez pedig kulcsfontosságú eredménynek bizonyult.
Mexikóban aztán jött az arculcsapás: Irapuatóban, az első csoportmérkőzés 5. percében már 2-0-ra vezettek ellenünk a szovjetek, a vége pedig sima 6-0-lett. A zakó után még voltak reménykedők, de a franciáktól elszenvedett újabb vereség mindenkiben tudatosította, hogy egyáltalán nem vagyunk esélyesek a világbajnokságon.
IRAPUATO, 1986, SZOVJETÚNIÓ - MAGYARORSZÁG 6-0
A hazai labdarúgás a nemzetközi futballforradalomtól való távolmaradásával, azaz az ezt követő években kezdte meg igazi mélyrepülését. Ennek az lett az eredménye, hogy kétévente konstatálhattuk: az aktuális világbajnokság vagy Európa-bajnokság ismét nélkülünk zajlik le.
Apró reményfoltok azért így is akadtak, vékony szalmaszálak, melyekbe a szurkolók belekapaszkodhattak. Ilyen volt az 1998-es világbajnokság selejtezősorozatának vége, amikor a Csank János vezette magyar válogatott Finnországban (egy 91. perces öngóllal) elért 1-1-es döntetlen azt jelentette, hogy hazánk legjobbjai pótselejtezőt vívhatnak a kijutásért.
HELSINKI, 1997, FINNORSZÁG - MAGYARORSZÁG 1-1
Mindenki reménykedett, fogadkozott, buzgón elemzett, de rövid időn belül kiderült, hogy minden hiábavaló volt. A Jugoszláviától elszenvedett, megalázó hazai 1-7 (ekkor terjedt el, hogy a jugoszlávok „egy hétre” jöttek hazánkba) és a belgrádi 5-0 újra a porba taszította az itthoni labdarúgást. Nem csoda, hogy az elkövetkezendő években a már így is csökkenő nézőszám tovább apadt, és már a válogatott meccsekre is csak pár ezren voltak kíváncsiak.
BUDAPEST, 1997, MAGYARORSZÁG - JUGOSZLÁVIA 1-7
Kisebb-nagyobb pofonokat szinte minden évben kaptunk, más kérdés, hogy ezt már egyáltalán nem így kellett volna megélnünk, sokkal inkább a futballvalóság érvényesült. Egyedül egy vereség borzolta fel igazán a kedélyeket: a 2006-os, Máltaiak ellen elszenvedett 2-1-es vereség azért már sok volt a szurkolók számára is.
TA' QALI, 2006, MÁLTA - MAGYARORSZÁG 2-1
A hazai drukkerek és a média a jelek szerint hasonlóan kezeli a mostani két, valóban kulcsfontosságú világbajnoki selejtezőt, Svédország és Portugália ellen. A mentalitás nem sokat változott, így várhatóan megint óriási csalódás és puffogás várható majd, ha az egyébként az utóbbi időben egyre szebben és fegyelmezettebben játszó magyar válogatott mégsem jut ki a dél-afrikai világbajnokságra.
Klubszinten is szerényebb eredmények jellemezték az egyre inkább lemaradó magyar focit. Az egyik legszembetűnőbb különbség a szurkolói attitűd szempontjából, hogy a drukkerek nem támasztottak túlzott elvárásokat kedvenc csapatuk felé, akkor is szurkoltak a csapatnak, ha az nagyobb vereséget szenvedett.
Komoly siker volt a Videoton 1985-os UEFA Kupa-menetelése, amikor az egyik legnagyobb skalpként, hosszabbítás és tizenegyes párbaj után búcsúztatta a Manchester United gárdáját. Miután az elődöntőben a jugoszláv Zseljeznicar csapatát is legyőzte, döntőt játszhatott a Real Madriddal. Bár a kettős finálét elvesztette, a Santiago Bernabéu Stadionban kiharcolt 1-0-s győzelem a mai napig igazi unikumnak számít.
SÓSTÓI STADION, 1985, VIDEOTON - MANCHESTER UNITED - TIZENEGYESEKKEL 5-4
SANTIAGO BERNABÉU, 1985, REAL MADRID - VIDEOTON 0-1
Tíz esztendő múlva a Ferencváros bravúrjának örülhettünk és kezdhettünk el reménykedni. A belga Anderlecht idegenbeli, 1-0-ás legyőzésével és a hazai 1-1-gyel ugyanis a Fradi első magyar csapatként feliratkozott a Bajnokok Ligája főtáblájára. Nem túlzás azt mondani, hogy az egész ország fellelkesült, és még azok a drukkerek is várakozva nézték a meccseket, akik nem a zöld-fehéreknek szurkoltak.
BRÜSSZEL, 1995, ANDERLECHT - FERENCVÁROS 0-1
A csoda pedig nem ért véget 1995 augusztusában az Üllői úton. Az első csoportmeccsen a Fradi Zürichben 3-0-lal fektette két vállra a svájci Grasshopperst, óriás meglepetést okozva mind hazai, mind nemzetközi futballberkekben. Bár a hihetetlen diadalt két csúfos vereség követte (1-5 itthon az Ajax Amsterdam, és 6-1 kint a Real Madrid ellen), spanyolok ellen elért hazai 1-1 mindenkit kárpótolt.
ZÜRICH, 1995, GRASSHOPPERS - FERENCVÁROS 0-3
BUDAPEST, 1995, FERENCVÁROS - REAL MADRID 1-1
Titkon mindenki remélte, hogy a magyar foci szériája nem fejeződik be, mégis tizennégy évet kellett várni az újabb sikerre. A Debrecen 2009-es Levszki Szófia elleni kettős győzelme és a BL főtáblájára való kijutás egy hosszú, nemzetközi szinten tulajdonképpen sikertelen szakasznak vetett véget. Ugyanúgy, mint 1995-ben, most is mindenki bízik a jó folytatásban.
