Kedden este eldőlt, hogy Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök november folyamán lemond tisztségéről. A 75 éves politikus legalább így nagyszámú büntetőperére koncentrálhat. Ám miközben Róma elveszett, Milánó és a város egyik focicsapata, az AC Milan tárt karokkal várja.
Az olasz AC Milan focicsapata amilyen ünnepléssel zárta a 70-es éveket, annyira elkeseredve kezdte az új évtizedet. 1979-ben megnyerték a hazai bajnokságot, de egy év múlva a kirobbant bundabotrány miatt - mely azóta is szerves része az olasz labdarúgásnak - a szövetség a másodosztályba sorolta a gárdát.
Az 80-as évek döcögősen kezdődtek, a szezonok a feljutás–visszaesés–feljutás hullámvasútján váltakoztak. A csapat és népes tábora azonban megnyugodhatott. 1985-ben bejelentkezett a klubért az ambiciózus médiamogul, a vállaltan politikai babérokra törő Silvio Berlusconi. 1986 májusában megvásárolta a csapatot, ezzel pedig új korszak kezdődött mindkettőjük életében.
Hobbi vagy ambíció?
Az új elnök nem sajnálta a pénzt: az elkövetkező években világsztárok érkeztek: három holland, Marco van Basten, Ruud Gullit és Frank Rijkaard, és a kispadra Arrigo Sacchi. A sikerek gyorsan jöttek. Az idegenlégiósoknak köszönhetően talán a Milan tudott először szakítani az olasz focit átható, a védelmen alapuló és párgólos meccseket eredményező egyre unalmasabb catenaccióval, ez pedig Olaszország és a világ élére emelte.
Azonban Berlusconi leginkább népszerűsége növelésére és hatalma kiterjesztésére használta új szerzeményét. Először 1994-ben lett miniszterelnök. Népszerűségét részben csapata szárnyalásának köszönhette.
A klub és tulajdonosa eredményes kapcsolata minden előzetes reményt beváltott. Az azóta eltelt negyedszázadban - Berlusconi régebb óta van a Milan élén, mint Sir Alex Ferguson a Manchester United kispadján - az olasz csapat nyolcszor nyerte meg az olasz első osztályú bajnokságot, ötször a BEK-et és a Bajnokok Ligáját, a Presidente összesen 28 komoly trófeát tarhat vitrinében.
Berlusconi ez idő alatt négy kormányt fogyasztott el Olaszországban, közben megvádolták maffiakapcsolatokkal, fiatalkorú prostituált szolgáltatásainak igénybe vételével, ki se lát a korrupciós ügyekből, jelenleg is három bírósági eljárás folyik vele szemben. A jelek szerint őt magát ez nem különösebben zavarja.
Az önjelölt futballstratéga
Berlusconi több sikeredzőt vett fel vagy nevelt ki Milánóban, közülük eggyel nem jött ki igazán, Carlo Ancelottival. A Milan egykori játékosa 2001 és 2009 között edzette a csapatot, és nehezen birkózott meg azzal, hogy klubelnöke folyton folyvást meg akarta mondani neki, hogyan állítsa össze a csapatát.
A Presidente 2007-ben ki is jelentette a sajtónak, hogy nem akarja még egyszer egy csatárral játszatni a Milant, és a 4-3-2-1-es felállásról azonnali hatállyal áttérnek a 4-3-1-2-re. Sőt, kijelentette, hogy az általa korábban Superpippónak, Olaszország valaha volt legjobb csatárának nevezett, de már öregedő Filippo Inzaghi helyett Alberto Gilardino kezd majd.
Mégsem ő kezdett, mert Ancelotti nem így gondolta. A 2006/07-es Bajnokok Ligája-sorozatban, de az athéni döntőben is a veterán támadót játszatta, aki ezt két góllal hálálta meg a görög fővárosban, így a csapat 2-1-re legyőzte a Liverpool FC-t, és megszerezte története hetedik BEK/BL-győzelmét.
A családi vállalkozás
A most 75 éves Silvio Berlusconi mindig is sajátjaként, de legalábbis családi befektetésként kezelte az AC Milant (végül is megvásárolta, az övé). Bár a kilencvenes évek közepétől politikai karrierjét részesítette előnyben, az utóbbi években egyre inkább lányára, Barbarára bízta a klub irányítását.
Ha éppen nem a római kormányt irányította, vissza-visszatért a milánói kulbjához, de 2008. májusi miniszterelnöki beiktatása óta addigi alelnöke, Adriano Galliani irányítja a klub ügyeit. Mostani lemondása után azonban Berlusconi szinte biztosan újra visszatér a csapat üres, de csak rá váró elnöki székébe, hogy nem szűnő és kéretlen taktikai utasításaival elláthassa és az őrületbe kergethesse az újabb és újabb trénereket.
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
