Bettina Hoy az athéni olimpián
HVG Archív
A történet 2004-ig nyúlik vissza, Bettina Hoy elvett athéni aranyérméig. A német lovastusázó hölgy, aki a pályán megnyerte a versenyt, végül azért nem léphetett fel a dobogó tetejére, mert a tereplovaglás során kétszer haladt át a rajtvonalon, ez pedig ott tilos. Igaz, elsőre csak azért fordult vissza néhány méter után, mert észrevette, hogy nem indult el az óra, de ez nem hatotta meg a rivális nemzeteket, akik megóvták a versenyt; a Hoyra kimért néhány másodperces büntetés pedig elég volt ahhoz, hogy a németek ne csak egyéniben, de csapatban se nyerjenek. Bár a versenyzőnő egyik lova Athén után megbukott a doppingteszten, és így mindenképp kétséges lett volna az arany, a Hoyjal szemben esett igazságtalanságot a német lósportrajongók azóta sem tudták megemészteni. Így aztán, amikor most kedden, Londonban a lovastusa versenyei során már biztossá vált a német egyéni- és csapatarany, az ARD kommentátora – aki több mint húsz éve közvetíti a lovasversenyeket – a következőképpen emlegette fel a múltbéli eseményeket: „De aztán jöttek a franciák, a britek, az amerikaiak és a zöld asztal mellett, egy kétséges döntéssel elragadták tőlünk az aranyérmet, ezt pedig a németek megjegyezték maguknak, és 2008 óta ’visszalovaglunk’. Visszaszerezzük az aranyat, könyörtelenül.” A német sajtóban és a közösségi oldalakon szinte a közvetítéssel egyidőben megjelentek már az első vélemények arról, hogy a közszolgálati tévé munkatársa „elgaloppírozta” magát. Nem azzal, hogy éppen az egykori szövetséges hatalmakat bírálta, és nem is azzal, hogy az arany könyörtelen visszaszerzéséről beszélt, hanem egy régen hallott fordulat parafrázisával. Ugyanis a „2008 óta visszalovaglunk” (seit 2008 wird zurückgeritten) – a kontextus egyéb elemeivel megerősítve – sokakat emlékeztetett Adolf Hitler egyik híres beszédének kulcsmondatára. Hitler 1939. szeptember 1-én a rádióban így jelentette be a háborút: „5 óra 45 perctől visszalövünk” (seit 5.45 Uhr wird jetzt zurückgeschossen).
A véleményformáló napilapok és internetes portálok, amelyek most kivétel nélkül mind beszámoltak az esetről, a kommentelő német közvélemény egy részével ellentétben nem tekintették elbagatellizálhatónak az áthallást. Miközben az elmúlt hónapokból és évekből hasonló kisiklásokat idéztek föl (a Klose egyik gólöröme kapcsán felemlegetett „belső birodalmi pártgyűléstől” kezdve a C. Ronaldo szabadrúgása ellen a válogatott segédedzője által felvenni javasolt „acélsisakokig”), tulajdonképpen egyszerűen rögzítették a hiba tényét. A kommentátor pedig még az eset délutánján elnézést kért az esetlegesen félreérthető fogalmazásért; maga az ügy így lekerült a napirendről. Ami nem kerül le a napirendről, az nyilvánvalóan a beszélni tudók felelőssége, az a figyelem és kritika, amely minden, nagy nyilvánosság előtti megszólalást kísér, illetve az a szemlélet, hogy a sport vagy a sportról folytatott beszéd nemcsak a jelszavak szintjén kapcsolódik össze a pedagógiával. Németországban, ugye.
