Európa focizik
Egy hónapig a labdarúgásról szól Európa: egy év csúszással a járvány miatt, valamelyest módosult körülmények között, de itt a 2020-as foci-Eb. Ráadásul annyira itt van, hogy négy meccset Budapesten játszanak, a torna 24 csapata között pedig ott van a magyar válogatott is. Kövesse az Eb minden pillanatát, hírét a hvg.hu cikksorozatával.
Ha eddig voltak is napok, amelyek okot adtak a fanyalgásra, és amelyek után bárki joggal kritizálhatta az Európa-bajnokság jelenlegi lebonyolítási formáját – nos, a szombati nap nem ilyen volt. Sőt, a 2021-ben megrendezett 2020-as Eb eddigi egyik legizgalmasabb napja volt. A magyar szurkolóknak pedig különösképpen emlékezetes marad június 19-e. Volt ezen a napon minden, ami jó a fociban: jó játék, gólok, fordulatok, minidrámák, bravúrok, és egy nem is kicsi érzelmi plusz.
Kezdjük a számunkra legfontosabbal!
Marco Rossi válogatottja már a portugálok ellen is szervezetten és tisztességgel küzdött – tegyük hozzá, egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy ez a csapat évtizedek óta a legszervezettebb magyar válogatott -, de ez alkalommal még az előző meccsnél is jóval eredményesebb tudott lenni.
Azt nyilvánvalóan túlzás lenne kijelenteni, hogy mindenben egyenrangú partnere volt a sztárokkal teletűzdelt, világbajnok, piaci értékében és játéktudásában is bőven a magyarok fölött álló francia válogatottnak, ám annál inkább lényeges megjegyezni, hogy a válogatott – amit sokszor hasonlítanak össze a 2016-os Eb-csapattal; igen, most talán kevesebb az egyéniség, de, igen, ez a csapat kitűnően, tán a hat évvel ezelőtti gárdánál is jobban működik, mint rendszer –
szervezettségben végig partnere volt Griezmannéknak.
A magyar válogatott képes volt gólt lőni a franciáknak, nem is akármilyet, nem valami kézen-közön jött, „kamionról leesett”, talált gólt, hanem egy szépen kidolgozott támadás végén összehozott találatot jegyezhet Fiola Attila, és aztán képes volt a franciák gólja után nem összezuhanni, sőt – és ebben aztán egyáltalán nem hasonlít az elmúlt 20-30-40 év magyar válogatottjaira – képes volt az utolsó negyedórában, amikor komoly nyomás nehezedett a csapatra, nem összeomlani.
Ennek a csapatnak most már jól láthatóan nem véletlenül jön össze, ami összejön, hanem a válogatottat alkotó játékosok képességeihez mérten kialakított szerkezet és taktika működik, ráadásul ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez a magyar válogatott állóképességben sem vall szégyent.
Ha nem is élet-halál harcot, de fontos meccset vívott egymással a német és a portugál válogatott. Vagy inkább mondjuk azt, hogy a németeknek igencsak volt javítanivalójuk az első fordulóhoz képest (hiszen kikaptak a franciáktól), a portugálok pedig bebiztosíthatták volna továbbjutásukat ezen az estén.
Végül a német válogatott, ami mostanában, hát, hogy is mondjuk, nem egészen önmaga, a szebbik, jobbik és eredményesebb arcát mutatta, de valójában a portugáloknak sincs szégyenkezni valójuk a mérkőzés után, ami az Európa-bajnokság eddigi egyik legjobb, de mindenképp a leggólgazdagabb mérkőzése volt. Volt izgalom, dráma, fordulat, szépség, kaland – minden, ami miatt a labdarúgás nevű sportágat szeretik a szurkolók. Június 23-án abban a stadionban, ahol ez a mérkőzés zajlott, a müncheni Allianz Arénában, a magyar válogatott csap majd össze a németekkel.
Még a német-portugálnál is fajsúlyosabb mérkőzés volt Spanyolország és Lengyelország összecsapása, hiszen két olyan csapat játszott, amely nagyon nem úgy szerepelt az első meccsen, ahogy szeretett volna. A spanyolok esetében az a találkozó a megnyerni kötelező kategória volt, míg a lengyelek a legendás hősiességüket dobhatták be, és bízhattak abban, hogy a pályán végül is sok minden megtörténhet. És tulajdonképpen meg is történt.
A spanyolok szinte végig – a két félidő első 5-10 percének masszívabb lengyel játékától eltekintve – uralták a pályát, kontroll alatt tartották a játékot, ám ez nem bizonyult elegendőnek. A rúgott gól mellett kihagytak helyzeteket, kihagytak egy tizenegyeset, nem tudták gólra váltani a fölényüket, ráadásul a meccs bizonyos periódusaiban ez a fölény sem tűnt annyira átütőnek. Hiába passzírozták a lengyeleket az utolsó percekben a kapujukhoz, korábban elég volt a lengyel világsztár, Robert Lewandowski egyetlen villanása, és Lengyelország egyenlíteni tudott. Ebben a csoportban, az E-ben, aztán még tényleg minden lehet.
