Kevés említésre méltó eredményt tud felmutatni a kormány az állam által istápolt kiskorúak intézményes ellátásának reformja terén, hacsak a nevelőszülői hálózat kiszervezését nem tekintjük annak.
Magát keresztény gyökerűnek tartó kormányzás ide vagy oda, az elmúlt 15 év nem a nagy, történelmi múltú katolikus, protestáns egyházak megerősödésének időszaka volt; ellenkezőleg. Szembetűnő ugyanakkor 2010 óta néhány „kisegyház” előretörése, támogatottságának a növekedése; igaz, pontos képet még az olyan nagy mintás „felmérések” sem adnak, mint az egyszázalékos adófelajánlások, illetve a népszámlálás. HVG-Ténytár.
Évek óta támadta a kormány Iványi Gábor egyházát, ezért az adózók „meghosszabbították Bicskéig”: a napokban derült ki, hogy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) a harmadik legtámogatottabb egyház lett. A hatalom bosszúja nem váratott magára. Kedden érkezett az üzenet: az iskoláik után a hajléktalanellátással foglalkozó intézményüket, a Fűtött utcát is bezáratja a kormányhivatal.
A való életben megtörtént erőszakos cselekményekről szóló felkavaró felvételekbe könnyen bele lehet futni az interneten – mint az a mobilozók által több látószögből is megörökített Kirk-gyilkosság esetében sok magyarországi felhasználóval is megtörtént. A jelenség veszélyeiről és arról kérdeztük a szakértőt, mit tegyünk, ha már megtörtént a baj, különösen, ha gyermek a „szemtanú”.
Ma már külön utakon járnak, ritkán találkoznak az ARC alapítói, és a közös gyermek, a pénteken megnyílt „közéleti-közérzeti” plakátkiállítás is felcseperedett: az idei már a 25. a sorban. Az alapítókkal, Geszti Péterrel, Fatér Barnával és a kiállítást a mai napig a hátán vivő Bakos Gáborral felidéztük az ARC – és azon keresztül Magyarország – elmúlt negyedszázados történetét.
Pár napja tértek vissza Kárpátaljáról az ukrán nép melletti kiállásról szóló, 52 ezer aláírást tartalmazó nyílt levelet kézbesítő civilek. A magyarok szebbik arcát megjelenítő akció talán nem is szólt volna akkorát, ha Orbán Viktor nem száll bele páros lábbal a szervezőkbe.
Az egymásra szervezett fideszes és tiszás kötcsei piknik ízelítőt adott abból, mi várható a választásokig: fojtogató légkör, az állami erőforrások pártpolitika szolgálatába állítása a lehető legszemérmetlenebb módon, amelyben nagy szerepe lesz a digitális fegyvereknek.
A 2015 őszén, épp tíz éve tetőző menekültválság idején a magyarországi egyházak is vizsgáztak – s részben levizsgáztak – az irgalmasság mindennapi gyakorlatából. Voltak azonban bátor püspökök, papok, lelkészek, vallásos szervezetek civil aktivistái, akik aktívan kivették részüket a segítségnyújtásból. Gyakran meg is kapták érte a „migránssimogató” bélyeget.
Titkos szavazással Székely János szombathelyi megyéspüspököt választották a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökének a testület tagjai. Székely a maga 61 évével a fiatalabbak közé tartozik. Szociális érzékenységét jelzi, hogy a romák püspökeként is emlegetik.
Mi tartott több mint két évig, hogy az Árpád hídi gázolás ügyében még ma is csak az előkészítő tárgyalásra került sor? Vélemény.
Megszületett az új utónévlista, amit már a „konzervatívabb névválasztást” ösztönző törvénymódosítás nyomán állítottak össze. Az extravagáns névadás gyakorlata terjed Magyarországon, de tömeges jelenségről nem beszélhetünk. A leggyakoribb keresztnevek ma is a hagyományos készletből kerülnek ki, de gyökeres változást látunk, ha a 2024-ben születetteknek adott utónevek népszerűségi sorrendjét nézzük.
A hivatal szerint ezzel a jövőben kizárják a hibalehetőségeket, bár azt nem tisztázták, mit értenek ez alatt.
Politikai vádiratot készített a Szuverenitásvédelmi Hivatal minden olyan közvélemény-kutató ellen, aki nem a kormány szája íze szerinti eredményeket tesz közzé a pártok támogatottságáról. Kérdés, kinek és miért állna érdekében, hogy saját hitelét rontva torzítson az adatokon?
Magyarországnak a győztesek asztalánál nem szorítanak majd helyet, ha sikerül is valamifajta megoldást találni a világ (Ukrajna) bajaira. Pedig például a kilencvenes években Orbán Viktor még a nyugati szövetségesekkel együtt segítette a demokratikus erőket a Balkánon. Ma már ott is csak bomlaszt, az orosz érdekeknek megfelelően, és közben tapossa az utat a NER-es cégek előtt. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
A hatalom iránti lojalitásra oktatná a fiatalokat Sulyok Tamás.
Mintha korábbi tusványosi beszédeiből plagizált volna Orbán Viktor: ugyanazokat a paneleket ismételte el – a kultúrák és vallások közötti háborúról, migrációról, az ősgonosz Brüsszelről –, mint az elmúlt évek hasonló igehirdetéseiben. A „nagy bejelentés” helyett csak apró pukkantásra futotta: a digitális térben nem csak háborúzni fognak, de „szeretni” is. A Tisza pedig nem juthat kormányra.
A választási vereségtől félve játssza ki Orbán Viktor az „ukrán kártyát”, az etnikai feszültségek kiélezése azonban jelenleg egyedül Vlagyimir Putyin érdeke. Nem volt szükségszerű, hogy oda jusson a két ország kormányának kapcsolata, ahol jelenleg áll, idén tavaszig sok volt a biztató jel. Mi lehet a háttérben, mi jöhet még, és mi történt a szomszédokkal békét teremtő Orbánnal?
A Gellért-hegyi Szabadság-szobrot is meghosszabbították Bicskéig, hogy ha egyszer már nem ők lesznek hatalmon, akkor se lehessen eltávolítani, mert az már tényleg maga lenne az Armageddon. Vélemény.
Kormányzóképes erőként igyekezett látni és láttatni magát hétvégi, nagykanizsai kongresszusán a Tisza Párt, amelynek már a választási programja is körvonalazódik. A kormány sem tétlen, friss ígéreteivel azonban Orbán már a következő kormány kontójára osztogat.
Kapu Tibor miatt figyelt Magyarországra az egész világ, vagy valami egészen más okból? Eddig ismeretlen tények a magyar gyerekvédelemről, kizsákmányolt pályakezdők és Lázár János mint modern Marie Antoinette. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
