Kornai János töpreng. Ilyesmit eddig nem tett nyilvánosan, hiszen csak kiérlelt, ezerszer ellenőrzött gondolatokkal állt elő. Legutóbbi írásait viszont így jellemzi: biztos benne, hogy a felvetett témák fontosak, de abban bizonytalan, hogy megtalálta-e a helyes választ.
Immár a harmadik kiadónál jelennek meg Bereményi Géza életművének legfontosabb novellái, mégis három, markánsan különböző kötetről van szó. Más sorrendben, más csoportosításban, olykor más címek alatt bontakozik ki egy széteső család regénye.
Julian Gewirtz a kínai reformok tanulmányozása közben fedezte fel magának Kornai János életművét, és könyvében külön is méltatta a magyar professzor hozzájárulását az ázsiai ország gazdasági reformjaihoz. Az ifjú kutató, aki jól ismeri a magyarországi viszonyokat is, az amerikai elnök vezető tanácsadója lett.
Csak minimálisan nő az idén a keresetek vásárlóereje, ezzel megtörik a bérfelzárkóztatás négy éve tartó folyamata. A nyáron eldől, tartható-e a béremelést a szociális hozzájárulási adó csökkentésével ösztönző modell.
A huszonöt évesnél fiatalabbak jövedelemadó-fizetés alóli mentesítése leginkább szavazatvásárlásként értelmezhető, sokat nem lendít a munkaerőpiac helyzetén. De mire megyünk a 13. havi nyugdíjjal és a vidékfejlesztés felpörgetésével?
Emlékszünk még, a Fidesz miket mondott a H1N1-oltásról és mire biztatta az önkormányzatokat? Ez a HVG hetilap ajánlója.
Új csúcsra repítette az államadósságot a Covid elleni védekezés jegyében az Orbán-kormány, majdnem akkora terhet hagyva az utódjára – netán saját magára –, mint amekkorát 2010-ben örökölt.
Arra a kérdésre, mi jó történt velem a karantén alatt, elsőként ez ugrik be: tavasszal kiolvastam a Háború és békét.
Két válság, két nagy ütés: 2008-ban a pénzügyileg sebezhető magyar gazdaságot érte el a nemzetközi válság, 2020-ban pedig a gyenge egészségügyi rendszert rendítette meg a Covid.
Alig találnak fogódzók azok, akik megpróbálják elkerülni megtakarításaik értékvesztését, mert a visszatérő járvány hónapról hónapra felülírja a prognózisokat.
A vírusszerűen terjedő sztorik, azaz a narratívák hatnak a gazdaság alakulására – bizonyítja új könyvében Robert J. Shiller Nobel-emlékdíjas közgazdász. Elméletét a magyarországi viszonyokra is alkalmazni lehet.
Minden kornak megvannak a maga emblematikus alakjai. Farkas Zoltán többük pályáját közelről figyelhette, s most 13 szubjektív portrét foglalt kötetbe. Köztük a rendszerváltás kuszaságában lubickoló Matolcsy Györgyét, aki Antall József belső tanácsadói köréből avanzsált Orbán Viktor jobbkezévé.
A „fülkeforradalom” utáni egyik első dolga volt az akkori újdonsült Orbán-kormánynak átterelni a magán-nyugdíjpénztári tagokat az állami rendszerbe. Az átvitt vagyont néhány év alatt felélte, s bár politikai nyilatkozatba foglalta, hogy az átlépő tagok pénze a saját számlájukon marad, ezt nem tartotta be.
Ez a HVG hetilap ajánlója.
Minden kornak megvannak a maga emblematikus alakjai. Farkas Zoltán többük pályáját közelről figyelhette, s most 13 szubjektív portrét foglalt kötetbe, köztük az 1989-ben, épp Nagy Imre rehabilitálásának napján elhunyt, az országot 32 évig irányító Kádár Jánosét – egy zavaros beszéd tükrében, szexkritikával és "yeah-yeah-nemzedékkel".
Nagyot fognak ütni a legutóbbi járványellenes intézkedések a gazdaságon, amely a nyár végén már éledezett. Ám központi korlátozások hiányában a megbetegedések megugrása vetette volna vissza az ország működését.
Minden kornak megvannak a maga emblematikus alakjai. Szerencsés, akinek megadatik, hogy néhányuk pályáját közelről figyelheti. Farkas Zoltán 13 szubjektív portrét foglalt kötetbe, köztük az idén 80 éves Mester Ákosét, taxisblokáddal, Göncz-interjúval és két Pulitzer-díjjal megfestve.
Az MNB volt alelnökének angolul megjelent könyve a 2008-as válságkezelés menetét idézi fel, különös aktualitását pedig a koronavírus-járványt kísérő visszaesés adja, amikor ismét előáll az évtizedes dilemma: mit tehetnek a jegybankárok a krízis enyhítéséért.
A sikeres válságkezelés egyik legfontosabb kelléke a bizalom. Kormányozni viszont könnyebb, ha sikerül némi zavart fenntartani. Az elmúlt szűk tíz hónapban az utóbbi volt jellemző.
Bár a fő gazdasági döntéseket az 1970-es és az 1980-as években a párt csúcsszervei hozták meg, a szakapparátus olykor tiltakozott. A Magyar Nemzeti Bank középvezetői például többször is felléptek a túlzott eladósodás ellen.