Menekültügy: Hatalmas lehetőséghez juthat Németország
Európa nagyobb gazdaságainak és az euróövezetnek a jövője azon múlik, milyen gyorsan sikerül a menekülteket integrálni.
Európa nagyobb gazdaságainak és az euróövezetnek a jövője azon múlik, milyen gyorsan sikerül a menekülteket integrálni.
A Magyar Bankszövetség elnöke arra számított "szabadságharc után lesz kiegyezés", de tévedett. Hiába tőkésítették fel az anyabankok 4,5 milliárd euróval magyarországi leányaikat, a szektor továbbra is nehéz helyzetben van.
Ebben a választási ciklusban tovább csökken az államháztartás hiánya, és középtávon három százalék körüli növekedést céloz meg a kormány
A keresetek vásárlóereje idén körülbelül 2,5 százalékkal nő. Ezzel azonban csak azt értük el, hogy a 2006-os szintet átléptük. Az elmúlt évek nagy vesztese a szociális szféra, ott 2008 óta felére zsugorodott a jövedelmek tényleges értéke.
Az IMF könnyítene Görögország adósságterhein, ezzel szemben a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble pénzhelyettesítő ígérvény bevezetésére voksol, amivel állítólag a leköszönt görög pénzügyminiszter, Janisz Varufakisz is egyetért. Azonban az utóbbi pokolian kockázatos kísérlet volna.
A korábban kiagyalt, elvetélt vagy túlzott kiadásokkal járó projektek után talán itt az ideje, hogy akik az olimpiai beruházás felelősei lesznek, tegyék kockára saját vagyonukat is, ne csak a köz pénzét tegyék kockára. Ilyesmit javasolt negyedszázada Kornai János közgazdászprofesszor, és ez manapság aktuálisabb, mint valaha.
A gazdasági protekcionizmusra protekcionizmus a válasz, ezt régóta tudjuk. És ha a válságkezelésnek ez a folyamata beindul, egymást húzzák le a saját piacaikat védő államok, nem nagyobb jólét, hanem elszegényedés lesz belőle.
Tíz-tizenegy ország vetette fel a napokban, hogy a Magyarországon regisztrált menekülteket visszaküldi, összesen nagyjából 15 ezer személyt – válaszolta a hvg.hu kérdésére Orbán Viktor miniszterelnök. Ebből úgy jött ki a Lázár János által emlegetett, félelmetes, 150 ezres ide toloncolandó tömeg, hogy a magyar kormány azzal kalkulált: ha egyesek már bejelentették, hogy az itt nyilvántartásba vett menekülteket visszatoloncolják, akkor másoktól is ez várható. Az így kirajzolódó fenyegetésre válasz az új külpolitikai törekvés, hogy minden állam védje meg a határait. Ebben Magyarország eminens szerepre készül.
Megállapodtak a bevándorlók önkéntes felajánlásokon alapuló befogadásán az EU-csúcson, 40 ezer menekültet akarnak így szétosztani a tagállamok között, húszezer, még a határokon túl lévőt pedig befogadni. Magyarország azonban teljesen külön elbírálás alá fog esni, egyelőre nem derült ki, hogy ez mit jelent.
„A kerítés nem megoldás” - mondta az Európai Parlament elnöke, Martin Schulz egy sajtóértekezleten, de az Európai Tanács előtt tartott beszédében is Orbán Viktornak üzent.
Veszélybe került Schengen, mert az egész rendszer a kölcsönös bizalmon és együttműködésen alapult – vélekednek uniós berkekben, ahol tudni szeretnék, hogy pontosan mit tett és mit kíván tenni a magyar kormány. Mert egyelőre nem értik.
Ami kormányzati nézőpontból az adócsökkentés, a tervezhetőség és a fejlődés költségvetése, az a kritikusok szemében a szétzilált adórendszer konzerválása, az átláthatatlanság törvényesítése és lefékeződés. Ahány szempont, annyi olvasat.
A vita a nagy vita miatt elmaradt - ez történt a héten az Európai Parlamentben az EU és az USA közt megkötendő szabadkereskedelmi egyezmény alapelveit rögzíteni hivatott előterjesztéssel. A Brüsszelben működő magyar képviselők döntő többsége ellenzi a megállapodást, főleg azon passzusait, amelyek a beruházó és az állam közötti jogviták rendezését szabályozná. Az összeurópai képlet azonban árnyaltabb: a támogatók az egységesedő piac előnyeivel érvelnek, a kritikusok pedig a multik előretörésétől tartanak.
Az államháztartás finanszírozásával kapcsolatos stratégiai fontosságú adatokat két, a háttérszámításokat pedig tíz évig is titkolhatják. Így még több olyan ügy lesz, amiről a nyilvánosság nem szerezhet tudomást. Igaz, a kormány ma is tetszése szerint adagolhatja az adatokat, így egyelőre fölöslegesnek tűnik a javaslat.
Legfeljebb hivatalos dokumentumokban szokta felvázolni az Orbán-kormány, hogy miképp képzeli el az elkövetkezendő esztendőket. Bár a miniszterelnököt idézve egy felívelő korszak küszöbén állunk, az adatokból kitetszik, jócskán lesznek, akik belebotlanak.
Távozik az IMF vezető közgazdásza, Olivier Blanchard, és ezzel megint vékonyodik a magyar szál a nemzetközi szervezetben. Blanchard a rendszerváltó országok kutatójaként nagy tisztelője volt Kornai Jánosnak, akivel hosszú életút-interjút készített. Még nála is személyesebben kötődött Magyarországhoz a 2011-ben visszavonult John Lipsky, akinek magyar felesége volt: történetesen a Magyar Nemzeti Bank egyik elnökének, az emigrációba kényszerült Kárász Artúrnak a leánya. A magyar gazdasági és politikai élet vezető pozícióiba beépült Szapáry György és Kopits György korábban szintén az IMF-nél töltött évtizedeket.
Megszegett adósságszabály, terven felüli adóhosszabbítás, titokzatos vagyonértékesítés, még több közmunkás – néhány érdemi szemelvény a jövő évi költségvetésből.
A miniszterelnök sikeresen ötvözte a pávatáncot haláltánccal. Európa dermedten néz, de szerinte ez kulturális különbség, és legalább nem a németek pénzén akarunk sikeresek lenni. Ez viszont nem igaz.
Lámfalussy Sándornak köszönhetjük, hogy Magyarország 1981-ben nem jutott Lengyelország vagy Románia sorsára. A minap elhunyt bankár a baseli Nemzetközi Fizetések Bankjának vezérigazgató-helyetteseként valóságos mentőmanővert szervezett, hogy Magyarországot a felszínen tartsa. Az akcióról a világ vezető gazdasági folyóiratai a címlapon számoltak be, ám nálunk még a téma is tabu volt.
Csökkent az elmúlt két évben a szegénység, mérséklődtek az egyenlőtlenségek – legalábbis a Tárki legutóbbi felmérése alapján. No de mihez képest? Az elmúlt két esztendőhöz viszonyítva biztosan, de a válság előtti állapotokat összességében kiegyensúlyozottabb szociális viszonyok jellemezték.