Varga Mihály: "Azon kell dolgozni, hogy a bóvli megváltozzon"
Uniós segítség fűti a gazdasági növekedést, ami azért afféle járandóságunk – mondta a nemzetgazdasági miniszter a Hungarian Business Leaders Forum rendezvényén. Wolf László, az OTP vezérhelyettese szerint nemcsak fair bankokra, hanem fair törvényhozásra is szükség volna, Oszkó Péter volt pénzügyminiszter szerint pedig erőteljes állami beavatkozással durva jövedelemelosztás megy végbe Magyarországon, az adórendszer már nem teljesíti a feladatát.
"A következő előadók ismeretében itt illő volna kritikus hangot is megütni” – mondta Varga Mihály a Hungarian Business Leaders Forum pénteki rendezvényén, és ennek részben eleget is tett. Bár méltatta az idei gyors növekedést, annak jelentőségét nem túlozta el. Már nem vagyunk sereghajtók, mondta, és kiemelte, hogy a gyorsulás nem fiskális stimulussal, hitelfelvétellel indult be, de hozzáfűzte: azt az uniós források fűtik.
A munkaerő, a tőkehelyzet és a technológia ismeretében kalkulált potenciális növekedés még nem meggyőző, és ha a gazdaság ebben a struktúrában marad, akkor lassulás várható. Ennek tényezőit mérlegelve kiemelte a területi egyenlőtlenségeket, és kijelentette: a kormány csak olyan beruházásokat támogat, amelyek ezeket csökkentik. Perspektivikus gondként említette, hogy Magyarországon a fiatalok tíz százalékkal alacsonyabb arányban akarnak vállalkozni, mint Nyugat-Európában.
A magyar állam eladósodásának a trendje megtört, ezt a magán-nyugdíjpénztári pénzek is segítették, összességében 10 százalékkal vitte lejjebb az adósságpályát. Ez olyan egyszeri forrás volt, ami az államháztartási hiány csökkentéséhez is hozzájárult – ismerte el Varga, szokatlan hangot ütve meg a szakmai közönség előtt. Ám kilátásba helyezte, hogy ha a devizahitelezésből fakadó kockázatokat ki lehet iktatni, akkor csökken az országkockázat, és sikerülhet kikerülni a bóvliból. „Azon kell dolgozni, hogy a bóvli megváltozzon” – hangsúlyozta.
A jövő évi költségvetés 2,4 százalékos uniós hiánycélt tartalmaz, az idei deficit várhatóan 2,8 százalék lesz. A háztartások fogyasztása jövőre 2,6 százalékkal bővül, májustól a rendvédelmi dolgozók részesülnek 30 százalékos béremelésben, szeptembertől pedig a pedagógusok jutnak hozzá további tízszázalékos pluszhoz.
„Jobban kell alkalmazkodni a szezonális igényekhez"
A foglalkoztatás 2010 és 2014 között nagyjából 3,8 millióról 4,2 millióra nőtt, ennek felét a közmunka adja – derült ki a miniszter szavaiból, aki ezt azzal kommentálta: „Nem ragadhat bele 200 ezer ember ebbe a helyzetbe. Nem lehet az a cél, hogy a közmunka-jövedelem segély jellegű legyen, amire már van példa. „Jobban kell alkalmazkodni a szezonális igényekhez, mert a nyári időszakban már gondot jelentett a mezőgazdaságban és a turizmusban a csúcsidőszakokban megfelelő munkaerő találni" – tette hozzá.
„A foglalkoztatás javulásában a külföldi elhelyezkedés is segítséget jelent” – mondta, ami abból a szempontból jelent gondot, hogy néhány területen – például az egészségügyben – már nincs elég szakképzett, magasan kvalifikált munkavállaló, ami ”kritikus helyzeteket teremthet”. Az egészségügyben a háziorvosok kapnak az idén és jövőre is 10-10 milliárd forint célzott pluszforrást.
A potenciális növekedésen az uniós források bevonásával kell javítani, a következő hétéves ciklus fejlesztésével évi 4 százalékos növekedést kell megalapozni. A felhasználásban új vonás, hogy az EU elvárja: a kis- és középvállalkozásokat visszatérítendő támogatásokkal segítsük, ne ingyenpénzzel. „Ezzel nem lesz könnyű megbarátkozni” – vetette fel Varga Mihály. Változás az is, hogy a hétéves keretből 700 milliárd forint K+F-re, innovációra megy el. Ennek elosztását a kormány központosítja, a főszereplő az innovációs tanácsnak jut. A minta Győr, 2018-ra 20, 2020-ra 30 hasonló centrumot kell kialakítani – vetette fel a miniszter, hozzátéve, hogy az adórendszer továbbra is a termelést fogja támogatni.
Előadása után Varga Mihály szabadkozva távozott, és nem várta meg a következő miniszteri kerekasztalt.
Oszkó: irtózatos bajban lettünk volna
„Erőteljes állami beavatkozással durva jövedelemelosztás megy végbe Magyarországon, az adórendszer már nem teljesíti a feladatát, prohibitív, piactisztító – mindez versenyképességi hátrány jelent – reagált a miniszteri expozéra Békesi László, a Horn-kormány első pénzügyminiszter. „A potenciális gazdasági növekedés továbbra is legfeljebb egy százalék, mivel javításának forrásai hiányoznak.”
A bankrendszer államilag vezérelt átalakítására Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere a következőképpen reagált: Hátrány-e, hogy a magyar bankrendszer 50 százaléka külföldi magántulajdonban van? Épp ellenkezőleg. Ha 2008-ban és 2009-ben a pénzügyi rendszer olyan arányban hazai tulajdonban lett volna, mint amire a kormány törekszik, akkor irtózatos bajban lettünk volna. De miután a külföldi tulajdon volt a domináns, a magyarországi bankokat az anyabankok tőkésítették fel, nem a költségvetés. Ez óriási segítséget jelentett. Ebből kiindulva kétséges, hogy a magyar gazdaság finanszírozására hazai tulajdon jelenti-e megoldást. A bankrendszernek nagy a tőkeigénye, ez belföldi megtakarításból aligha oldható meg – figyelmeztetett Oszkó.
„Az elmúlt években, 1991 és 1999 között konszolidálni kellett a magyar tulajdonú bankrendszert, ami az eladósodást 10-15 százalékkal tolta felfelé. Akkor ilyen, mára már elfeledett nevű bankok működtek: MHB, Kultúrbank, Postabank, Kossuth Bank, ezek mára eltűntek. De van olyan ország, hol domináns az állami tulajdon a bankrendszerben: Szlovénia. És épp emiatt van bajban. Ezzel szemben Észtországban 99 százalék a külföldi tulajdon részaránya, ott tudomásul vették, hogy nincs észt bankrendszer, bevezették az eurót, és a pénzügyi rendszer jól működik” – példálózott Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke, felvillantva a választási alternatívákat.
A külföldi tulajdonú bankok kiszorítása „katasztrofális zsákutca” – folytatta a gondolatmenetet Békesi. – Magyarország hagyományosa erőforrás-hiányos, tőkeszegény, technológia- és tőkepótlásra szorul, az állam a jövedelmek ötven százalékát elvonja, így gyenge a tőkeakkumuláció. Ilyen értelemben lehetetlen elképzelni, hogy egy többségi magyar tulajdonú bankrendszert hazai forrásból finanszírozni lehet. Ez vicc. És ha a többségi magyar tulajdonú bankrendszerrel netán baj lesz, ki fogja finanszírozni? A magyar költségvetés? „Ez lehetetlen. Ez csak arra jó, hogy protekcionista hitelezés folyjon a haverok javára, amit mi, valamennyien finanszírozunk” – fogalmazta meg aggodalmait a Horn-kormány pénzügyminisztere.
Wolf László, OTP: Nemcsak fair bankokra, hanem fair törvényhozásra is szükség volna
Hogyan alakult a bankrendszer az elmúlt években? – tette fel az alapkérdést a házigazda, Czakó Borbála, a HBLF elnöke.
„A kilencvenes években a konszolidáció nagyon nagy terhet jelentett az államnak, az azt követő privatizáció viszont sikeres volt. Sőt a válság után a tulajdonosok feltőkésítették magyarországi bankjaikat – válaszolta Erdei Tamás, az OTP Bank igazgatósági tagja, a Bankszövetség korábbi elnöke. – Amikor a magyar gazdaság dübörgött, annak finanszírozásához nyilvánvalóan nem képződött elég belföldi forrás. A gyors felzárkózáshoz most sem elegendő a hazai forrás, mert a költségvetés a hiány féken tartásával, az államadósság leépítésével lesz elfoglalva, ami tartósan korlátot jelent.”
Ami a „fair” bankról szóló, az Országgyűlés által most tárgyalt törvényt illeti, Wolf László, az OTP vezérigazgató-helyettese megjegyezte: bankja eddig is ilyen politikát folytatott, a törvényjavaslatot pedig szívesebben támogatnák, ha Magyarországon fair szabályozás, fair versenypolitika és fair törvényhozás is érvényesülne.
A devizahitel kivezetése összességében elfogadható, de mindennek ára van, különösen a fájó előzmények után. Ám az, hogy a kormány négy évet késlekedett, addig véreztette a bankszektort, súlyos politikai és szakmai hiba volt – folytatta a gondolatmenetet Felcsuti Péter, a Raiffeisen korábbi vezérigazgatója, aki szerint „triviális, hogy a piacosítás nem történhet más árfolyamon, csak piacin”. Már 2010-ben, 2011-ben neki kellett volna kezdeni, például Surányi György akkori javaslata alapján. Majd Felcsuti arra hívta fel a figyelmet, hogy a devizaadósok nincsenek tisztában vele, hogy lezárják a pozíciójukat, a kockázatot elveszik tőlük, és aggódnak, hogy a forintosítás túl gyenge árfolyamon történik meg. Majd azt jövendölte: tavasszal már gyengébb lesz a forint, akkor már örülni fognak; ha most elégedetlenkednek a forintosítás árfolyama miatt, az részben a politikusok hitegetéseknek tulajdonítható.
„Csak az a jó, hogy ennek vége lesz, legalább meg lehet vonni a mérleget” – mondta Erdei Tamás. A devizaadósok helyzetét csak ezzel az árfolyammal lehet lezárni, mert az nem megy, hogy van egy kedvezményezett réteg, az adósoké, és minden teher a bankrendszerre hárul. A bankrendszer az elmúlt években kétezer milliárdot bukott el. Aki azt emlegeti, hogy a külföldi bankoknak extraprofitjuk volt, nem kalkulálja bele, hogy amennyi pénzt kivittek osztalékként, annyit be is hoztak a bankok feltőkésítésére. Összességében a bankrendszer a devizahiteleken nem keresett.
"Megszűnik a bizonytalanság"
Mi következik most? – vetett fel az újabb dilemmát Erdei. Sok ügyfél a forintosítás után sem tud törleszteni, a devizahitelből egyszerű lakossági hitel lesz, százezer szám vannak, akik továbbra is bajban vannak. És nehogy bárki azt gondolja, hogy a forinthitel nem kockázatos, hiszen ha az alapkamat netán hét százalékra nő, megint megugranak a törlesztési terhek.
Nagy kár,hogy a banki menedzsmentek évek óta csak ezzel foglalkoznak, nem a stratégával – fejtegette Wolf László. Most olvastam, mekkora veszélyt jelent Kínára nézvést, hogy a nemteljesítő hitelek aránya 2 százalék. Nálunk ez 15-16 százalék, egyes termékek esetében még több is. A forintosítással a társadalmi probléma nincs megoldva.
„A forintosítás nemzetgazdasági előnye, hogy a külső adósságállomány csökken – mondta Hegedűs Éva, a Gránit Bank vezérigazgatója. - Legnagyobb haszna, hogy megszűnik a bizonytalanság. Ami az adósokat illeti, sokan azt hitték, többet kapnak, pedig ennél jobb megoldást aligha lehetett volna kitalálni, ráadásul arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezermilliárd forinttal csökken a tőketartozásuk.”
Ami pedig a külföldi tulajdonú bankok állami megvásárlását illeti, Erdei kifejtette: Ha lenne olyan tőke, amelyik a magyarországi bankokban hihetetlen üzletet lát közép- és hosszútávon, vegye meg valamelyiket. De ha az állam teszi ezt, az már kétséges. „Veszélyes vizekre evezünk, ez nem trafik, itt ki kell fizetni a betéteseket”. Amihez Felcsuti hozzáfűzte: Ha az állam a bankokban pénzzel megjelenik, ez nagyon veszélyes játszma. Érje be a szabályozással.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
