Elsősorban a jobb anyagi helyzetűek, a magasabb végzettségűek, a fővárosiak, a középkorúak veszik igénybe a magánegészségügyi szolgáltatásokat. A társadalmi törésvonal változatlannak tűnik.
A csok plusz program egyelőre kudarcos, ha a cél a gyerekvállalási kedv ösztönzése. Az volt a tavaly zárult eredeti csok is, egyik konstrukcióval sem sikerült megközelíteni a kívánatosnak tartott 2,1-es termékenységi rátát.
Bár 2026-ban már kevesebbet kell majd költeni a sztrádakoncessziókra, de jövőre kezdődnek a vállalt bővítések az M1-es háromsávúsításával.
Az uniós túlzottdeficit-eljárásban beadott költségvetési terv szerint a magyar kormány 500 ezer új munkahellyel számol 2030-ra. Addigra a munkaerőtartalék optimista számítás szerint is csak 250 ezer fő lesz, tehát vendégmunkások nélkül nem lehet majd betölteni az új munkahelyeket. A kormány a 20-64 éves korcsoportban nem számít a foglalkoztatottak számának érdemi növekedésére, így a fiatalok és az idősebbek (főleg nők) töltenék be az új állásokat.
Még fokozottabban törekedni kell a békére.
A Biden-kormány által felmondott adóegyezmény újrakötése könnyebb lesz Trumppal, ezen kívül Magyarország autóexportra specializálódott uniós tagként és sebezhető feltörekvő gazdaságként csak veszíthet az új elnökön. Bár Varga Mihály pénzügyminiszter azt mondta, Magyarország az előző Trump-cikluson sem nyert. Az EU-nak egy évre van fegyverzete gazdasági háborúhoz, de egyelőre úgy tűnik, az Európai Bizottság a harc helyett a bizniszeléssel próbálkozik.
A védelmi kiadásokra többet szánt volna a kormány, ha Donald Trump veszít az amerikai elnökválasztáson. A pénzügyminiszter szerint a jövő évi büdzsé kellő óvatosság mellett az új lehetőségek költségvetése.
A nemzetgazdasági miniszter egy semmiféle rangsort megjeleníteni nem kívánó, csak „néhány” országot ábrázoló grafikonra hivatkozva állítja, hogy a magyarok vagyona nőtt a 8. legnagyobb mértékben 2008 óta. Az élen egyébként Törökország áll 17-szeres vagyongyarapodással, a „lista” végén pedig az Arab Emírségek alig 40 százalékos növekedéssel.
A kormány rövid átfutási idővel és jelentősen emeli az üzemanyag-kereskedők energiahatékonysági kötelezettségét. Technikailag nincs szó visszamenőleges adóemelésről, a kis benzinkutaknál ez mégis visszamenőleges közteheremelésként csapódik le. Az intézkedés a nagy kútláncok költségeit is növeli. Ennek alapesetben áremelést kellene okoznia, de egyelőre nem világos, mekkorát. És ott van Nagy Márton, a kormány árcsökkentésért felelős minisztere.
Az állam keveset, de nagyon drágán fogyaszt idén, ez felfújja a számszerű GDP-t, így válik lehetővé a 4,5 százalékos hiánycél tartása és egy hangyányi államadósság-csökkentés. Reálértéken a gazdaság mindössze 0,8 százalékkal nő. Az Orbán-kormány a következő évekre nagyon nagy spórolást ígért Brüsszelnek a túlzottdeficit-eljárásban.
Sok régi bérleti szerződés fut ki az irodapiacon, a hibrid munkarendre átállt cégeknek kevesebb hely kell. Zavart okoznak az állami célra fideszes vállalkozók árnyékában épülő nagy projektek és a bizonytalanság.
A Nagy Márton-féle gazdaságpolitika felpörgése nyomán újraindul, sőt gyorsul a nyugdíjak csúszó leértékelődése a fizetésekhez, a GDP-hez és az állami összkiadásokhoz képest. Ha az átlagfizetéshez viszonyítunk, a 2028-as átlagnyugdíj annak fele sem lesz, miközben a 2010-es évek első felében még 75 százaléka volt. A 13. havi juttatás csak nyugdíjasvakítás.
Vagyonát csempebiznisszel szerezte, majd inkább a (gazdaság)politikára váltott Parragh László, aki közel 25 évig vezette az iparkamarát. Orbán Viktor bizalmasa a kötelező kamarai hozzájárulás miatt közutálat tárgya lett, az évek során nem fukarkodott a beszólásokkal, nevéhez kötődik a régi kata beszántása és a szakoktatás többszöri szétverése.
Másfél évtizeddel a keleti nyitás meghirdetése után a nemzetgazdasági miniszter meghirdette a keleti nyitást, a kancelláriaminiszter pedig bejelentette az új gazdaságpolitikát, amiben annyi innováció van, hogy a kormány olcsó hitelt szór a tinédzserekre, költsék, amire akarják. A gazdaság vergődik, a forint gyengül. A kormány Németországra mutogat, működő, működtethető gazdaságpolitikai koncepció nincs, csak az uniós partnerek hergelése és az ország elszigetelése, ami önmagában költséges mutatvány.
Lázár János szerint érezhető tehercsökkenést jelent majd a vasúti pályadíjak csökkentése, de iparági szereplők szerint ez még nem elégséges a vasúti teherszállítás versenyképességének javításához. Szükség van a mellékvonalakra és arra, hogy a karbantartásokkal a cégek tervezni tudjanak.
Nagy Márton, „aki úgyis mindent tud” is megkapta a magáét Csányi Sándortól. Az OTP-vezér vívópartnereinek listája hosszú 2010 óta, összekapott már Lázár Jánossal, Deutsch Tamással, Kocsis Mátéval és a sort hosszan folytathatnánk. Csányi Sándor rendszeresen és módszeresen kritizálja a kormányt, néha szőrmentén személyesen Orbánt. A titka: az ország egyik leghatalmasabb embere, de tudja, hol a helye és jóban van a miniszterelnökkel. És persze: megengedik neki.
Kiszámíthatatlan, túlkomplikált és diszkriminatív a családtámogatás rendszere: sokszor véletlenszerűen, de tendenciózusan a tehetősebbeknek kedvez. Mindezen a legfrissebb tervek sem módosítanak.
A kormány a nyugdíj-megtakarítások után még a Szép-kártyákról is a lakáspiac keresleti oldalát fűtené. Az újabb akcióterv intézkedései az államháztartásnak olcsók vagy nem kerülnek semmibe, sőt növelik az adóbevételeket. Emellett jól kommunikálhatóak a választások előtt. Kérdés, az egyszeri, jelentős, féloldalas stimulus mekkora zavarokat és áremeléseket okoz majd.
Az otthonfelújítási program karcsú, nemcsak összességében, hanem az egy ingatlanra igényelhető maximális összeg is kevés. Ez az uniós helyreállítási tervhez készített analízisből látszott, a pályázatot mégis kis összeggel írták ki. És ráadásul túlbürokratizálták. Más állami támogatás nincs, a helyzet az elemzés szerint „szuboptimális”. Közben a gázért „lakossági piaci” árat fizető háztartások 80 százaléka régi ingatlanban él.
Az elrontott (gazdaság)politikának köszönhetően ma két éve az ország árfolyamválság küszöbén állt, a forint október 13-án ért el eddigi mélypontját. A jegybank egy drasztikus, 5 százalékos kamatemeléssel rántotta vissza a szakadék széléről. A monetáris politika egy évig volt válságüzemmódban, de sikerült elérni a pénzpiaci stabilitást. Majd újabb egy évig – mostanáig – tartott az alapkamat lefaragása és az árstabilitás körülbelüli elérése.
