A kormány zárlatos jósgömbjére kötötték a nagy minimálbér-emeléseket

„Ha csak úgy dolgozunk, mint eddig, nem lesz tartható” – summázta Orbán Viktor miniszterelnök, mennyire kell és lehet komolyan venni a hétfőn aláírt, három évre szóló bérmegállapodást. A kormány, a munkáltatók és a munkavállalók képviseletei által megkötött egyezség értelmében a minimálbér jövőre 9 százalékkal, majd a következő két évben 13 és 14 százalékkal emelkedik. A garantált bérminimum (szakmunkás-minimálbér) jövőre 7 százalékkal nő, a további emelésekről évről évre döntenek.

Álom az álomban

A megállapodást a fenti mértékekkel azért nehéz komolyan venni, mert azokat bizonyos gazdasági mutatók (GDP-növekedés, infláció, rendszeres bruttó átlagkereset) előrejelzett alakulásához kötötték, így csak a jövő évi emelés biztos. Azon túl, ha a prognózisok nem válnak be, a mértékeket a felek újratárgyalják. Ha nem sikerül újratárgyalni, akkor a rögzített emelési mértékek annyival lesznek kisebbek vagy nagyobbak, mint amennyivel a szóban forgó mutatók összesítve elmaradnak vagy meghaladják az előrejelzettet. Márpedig

a kabinet gazdasági előrejelzései évek óta notóriusan megbízhatatlanok.

Legyen elég annyi: az idei évet a kormány 4 százalékos gazdasági növekedéssel tervezte eredetileg, a valóság nagy valószínűséggel pozitív nulla lesz. Tulajdonképpen erre is utalt a miniszterelnök fent idézett kijelentésével: ha az elmúlt évek gazdasági teljesítménye folytatódik, ez a béremelési tempó irreális.

A bérmegállapodás feltétel-előrejelzéseit a kormány Európai Bizottságnak októberben benyújtott strukturális-költségvetési tervének (volt konvergenciaprogram) paraméterei képezik. Vagyis, hogy a következő három évben rendre 3,4, 4,1, 4,3 százalékkal nő a GDP, 3,2, 3,3 százalék lesz az infláció, a bruttó átlagkereset pedig 8,7, 7,6, 7,4 százalékkal emelkedik. Ezek az előrejelzések már most, már a jövő évre inkább optimistának tekinthetők. Inkább valószínűtlen – különösen a gazdaság jelen állapotából fakadóan –, hogy 2025-ben 3 százalék fölött lesz a gazdasági növekedés, az infláció ugyanakkor könnyen alakulhat 3,2 százalék fölött (a jegybank aktuális előrejelzési sávjának felső széle 3,6 százalék, de a nemzeti bank egyre több felfelé mutató kockázatot lát).

Jobb, mint a semmi

E megállapodási konstrukció ezekkel az előrejelzésekkel hordoz magában szunnyadó problémákat, a felek kiszolgáltatták magukat egymásnak és a jelentős részben tőlük független gazdasági folyamatoknak. Hiszen ha ősszel, a harmadik negyedév után jelentősebb, egy százalékpontot meghaladó eltérés mutatkozik a korábbi előrejelzésekhez képest, a feleknek újra tárgyalóasztalhoz kell ülniük. Ha nem sikerül megállapodni – amihez csak az kell, hogy az egyik oldal ne akarjon –, akkor életbe lépnek az automatizmusok.