Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
A kormány azzal számol, hogy idén éves átlagban mindössze 0,8 százalékkal nő a magyar gazdaság – derül ki az Európai Bizottságnak a túlzottdeficit-eljárás alatt benyújtott strukturális-költségvetési tervből.
A gazdasági növekedés jövőre gyorsul 3,4 százalékra – a kormány tagjai már elismerték, hogy ekkora növekedéssel tervezik a jövő évi büdzsét. A GDP 2026-ban 4,1 százalékkal, majd a következő két évben 4,3 százalékkal nőhet.
A gazdasági növekedésre vonatkozó hivatalos előrejelzések ezzel a vágyálom kategóriájába száműzik az Orbán Viktor miniszterelnök és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter által mondottakat, miszerint a növekedést a kormány a 3-6 százalékos sávba kívánja léptetni. Mármint a sáv alja az előrejelzés szerint elérhető, a teteje irreális – erre szinte minden elemző és kommentátor felhívta már a figyelmet. Ami azt illeti, a tartósan 4 százalék fölötti növekedés is inkább optimista jóslatnak minősíthető.
Megszorítás és a hiány elinflálása
Azzal együtt, hogy a gazdasági növekedés az idén jóval alulmúlja majd a kormány által eddig vártakat, az előrejelzés szerint a költségvetés hiánya nem haladja meg a GDP 4,5 százalékát, az államadósság pedig csökkenni fog, ugyan csak minimálisan: a tavaly év végi 73,4 százalékról 73,2 százalékra.
Ehhez szükség volt idén 675 + 400 milliárd forint megszorításra „egyenlegjavító intézkedésre” (beruházások elhalasztása, tranzakciós illeték emelése, bírságok emelése stb.).
És itt fontos kiemelni, hogy a kormány az idei évre 8 százalékos GDP-deflátorral számol. A deflátor a GDP árindexe, konyhanyelven fogalmazva a GDP inflációja: azt mutatja, mennyivel nő a GDP értéke pusztán az árak emelkedése miatt. A 0,8 százalékos reál (2023-as áron számolt) növekedéssel együtt a folyó áras, számszerű GDP 8,9 százalékkal lehet magasabb idén, mint tavaly (a vonatkozó táblázat szerint, az összeg vélhetően kerekítés miatt ennyi). A költségvetési hiányt és az államadósság szintjét mindig a folyó áras GDP-hez viszonyítják – vagyis
az idei (megemelt) hiánycél és az államadósság csökkentése csak és kizárólag azért lesz elérhető, mert a gazdaság reálértelemben ugyan alig nő, de számszerűen a GDP értéke jóval nagyobb lesz, mint 2023-ban volt.
Megint máshogy fogalmazva a hiány és az államadósság elinflálódik.
Már ha elinflálódásnak lehet nevezni egy 4,5 százalékos hiányt és egy 0,2 százalékpontos adósságcsökkenést.
Varga Mihály pénzügyminiszter.
Vörös Szilárd
Drága a fogyókúra
Az idei évre előre jelzett magas deflátor enyhén szólva meglepő, hiszen ami a fogyasztói árakat illeti a fő inflációs mutató éves átlagban csak 3,7 százalékra várható. Összehasonlításképpen 2023-ban 14,6 százalék volt a GDP-deflátor, miközben a fogyasztói árak 17 százalékkal nőttek. Hagyományosan – mondjuk úgy: békeidőben – a GDP-deflátor és a fogyasztóiár-index (inflációs mutató) közel szoktak állni egymáshoz.
Az előrejelzés szerint nem is a fogyasztói árak növekedése miatt lesz ilyen nagy a teljes GDP-deflátor, hanem a közösségi fogyasztási deflátor miatt. A közösségi fogyasztás olyan, a kormány által finanszírozott kiadásokat takar, amelyeket a társadalom kollektíven fogyaszt el. Ide sorolódnak az államigazgatási, honvédelmi, rendvédelmi kiadások, az állami infrastruktúra (például utak) fenntartásával kapcsolatos kiadások stb. Magyarán: az állam idén sokkal drágábban fogyaszt, mint tavaly, elsősorban ez fújja föl a számszerű GDP-t.
A közösségi fogyasztási deflátor értéke idén 11,3 százalékra várható – 2023-ban 8,9 százalék volt. Közben reálértéken (tehát 2023-as árakon) számolva a közösségi fogyasztás zsugorodik 2,2 százalékkal.
Az állam tehát kevesebbet fogyaszt, de azt jóval drágábban.
Csökken az államadósság kamatterhe
A túlzottdeficit-eljárás célja, hogy a túlköltekező tagállamokat visszaterelje a költségvetési fegyelem útjára. A kritériumoknak a magyar kormány vállalásai bőven eleget tesznek:
| Év | 2024 | 2025 | 2026 | 2027 | 2028 |
| GDP-arányos költségvetési hiány | 4,5 | 3,7 | 2,9 | 2,2 | 1,5 |
| GDP-arányos államadósság | 73,2 | 72,6 | 71,4 | 69,8 | 67,7 |
Mindezt a kormány az idei évvel ellentétben extrém magas GDP-deflátor nélkül kívánja abszolválni. A deflátor mértéke 2025-ben 4 százalékra, 2026-tól 3,2 százalékra várható.
Az előrejelzés szerint a költségvetési hiány 2029-től egy százalék fölött stabilizálódik. Az államadósság folyamatosan mérséklődik, 2031-ben lesz először 60 százalék alatt, 2038-ban már az 50 százalékot fogja közelíteni.
A költségvetési normalizációt elsősorban az fogja támogatni, hogy az államadósság kamatkiadásainak mértéke lecsökken. Idén tetőzik rendkívül – sőt brutálisan – magas szinten, a GDP 4,8 százalékán. A hatalmas kamatkiadásokért nem pusztán általában véve a magas kamatkörnyezet felelős, hanem az inflációkövető állampapírok Európa-bajnok infláció utáni hozamfizetései. A helyzet már jövőre sokkal jobb lesz, a kamatkiadások mértéke a GDP 3,8 százalékára esik. Onnan lassuló ütemben folyamatosan tovább mérséklődik, 2029-ben már 3 százalék alatt lesz.
Az államadósság implicit átlagos kamatlába idén 6,6 százalék.
Ez jövőre már csak 5,2 százalék lesz, 2030-ra 4,5 százalékra csökken.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter.
Fazekas István
A kormány fegyelmet és spórolást ígér
Ilyen drasztikus hiánycsökkentés ilyen magas kamatkiadások (és alacsony deflátor) mellett csak úgy lehetséges, ha a kormány a következő években fegyelmezett marad. A kabinet egész pontosan azt vállalja az EU felé, hogy a következő években, sőt ami azt illeti,
már idén pluszos költségvetéseket visz, ami az úgynevezett strukturális elsődleges egyenleget illeti (ebben nincsenek benne a kamatkiadások és a gazdasági ciklus okozta komponensek).
Idén az egyenleg plusz 1,4 százalékra várható, 2025-ben 1,1 százalékra, 2026-ban 1,3 százalékra.
Magyarra fordítva a kormány nem kezdhet hiánynövelő, drága beruházásokba, nem szórhatja a pénzt a lakosságra. Vagy legalábbis csak módjával. Mindenféle pénzszórás ugyanis az elsődleges hiányt növelné. Mozgástér csak a hiánycél(ok) elengedésével volna teremthető, a kamatkiadások terhének a vázolt pályánál nagyobb csökkenése teljesen valószínűtlen, az infláció (illetve a GDP-deflátor) újbóli elszállása pedig remélhetőleg nem fog bekövetkezni. Bár Nagy Márton deklaráltan együtt tudna élni magasabb inflációval, következésképp magasabb deflátorral.
A várakozások szerint jövő tavasszal Varga Mihály pénzügyminiszter váltja Matolcsy Györgyöt a jegybankelnöki székben, a tárcája pedig beolvad a nemzetgazdasági minisztériumba. Egyelőre bizonytalan, hogy egy Varga-féle jegybank mennyire lesz elkötelezett az árstabilitás (a 3 százalékos inflációs cél) elérése és fenntartása mellett, vagy hajlandóbb lesz áldozatokat hozni a gazdaságélénkítés oltárán. Ahogy az is bizonytalan, hogy pénzügyminiszterként a gazdaságélénkítés-hitű Nagy Márton mennyire lesz elkötelezett a fiskális fegyelem mellett.
A 2025-re már bejelentett intézkedések (például szakmunkáshitel, családi adókedvezmény duplázásának elkezdése, vidéki otthonfelújítási program, nyugdíjpénztári megtakarítások lakáscélú feltörhetősége, kkv-támogatások) költségvetési-fiskális szempontból spórolósak, a büdzsét kevéssé terhelik.
Békétlen költségvetés
A kormány – Varga Mihály pénzügyminiszter – tavasszal azzal indokolta, a szokásostól eltérően miért csak ősszel terjesztik az Országgyűlés elé a költségvetést, hogy a november eleji amerikai elnökválasztás kimenetele alapvetően eltérő lehetőségeket hoz. A miniszterelnök pedig „békeköltségvetésről” beszélt – béke szerinte akkor lesz, ha Donald Trump nyeri a választást.
Azóta egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kormánynak nincs két büdzsé a tarsolyában, a „békeköltségvetés” emlegetése pedig elhalkult. A kormány aligha fog más gazdasági-költségvetési keretekkel dolgozni 2025-re, mint amiket az Európai Bizottságnak a strukturális jelentésben bemutatott, a jövő évi fontosabb intézkedéseket pedig nagyrészt már elspoilerezték. A 2025-ös költségvetés tervezetét ezzel együtt csak az amerikai elnökválasztás után terjesztik be, zárószavazása év végén, decemberben várható.
Az egésznek nyilvánvalóan semmi köze az elnökválasztáshoz, ellenben – meg kell adni – racionális magatartásról tesz tanúbizonyságot. Egy tavaszi költségvetés mostanra megérett volna a kukázásra: tavasszal a nemzetgazdasági miniszter még 2,5 százalékos gazdasági növekedést várt idénre, és 4,1 százalékost jövőre. Az idei évet eredetileg 4 százalékos növekedéssel tervezték. Most ugyebár ott tartunk, hogy idén 0,8, jövőre 3,4 százalék lehet a GDP-bővülés üteme. Utóbbi amúgy inkább az optimista előrejelzések közé tartozik.
Igaz, ami igaz,
a kormányt évek óta nem nagyon érdekli, van-e az országnak komolyan vehető nyilvános költségvetése.
Ami az idei évet illeti, a hatályos költségvetési törvény – amit a kormánynak végre kellene hajtania – egyebek mellett 2,9 százalékos hiánycélt rögzít, nem 4,5 százalékost.
