Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Az állam keveset, de nagyon drágán fogyaszt idén, ez felfújja a számszerű GDP-t, így válik lehetővé a 4,5 százalékos hiánycél tartása és egy hangyányi államadósság-csökkentés. Reálértéken a gazdaság mindössze 0,8 százalékkal nő. Az Orbán-kormány a következő évekre nagyon nagy spórolást ígért Brüsszelnek a túlzottdeficit-eljárásban.
A kormány azzal számol, hogy idén éves átlagban mindössze 0,8 százalékkal nő a magyar gazdaság – derül ki az Európai Bizottságnak a túlzottdeficit-eljárás alatt benyújtott strukturális-költségvetési tervből.
A gazdasági növekedés jövőre gyorsul 3,4 százalékra – a kormány tagjai már elismerték, hogy ekkora növekedéssel tervezik a jövő évi büdzsét. A GDP 2026-ban 4,1 százalékkal, majd a következő két évben 4,3 százalékkal nőhet.
A gazdasági növekedésre vonatkozó hivatalos előrejelzések ezzel a vágyálom kategóriájába száműzik az Orbán Viktor miniszterelnök és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter által mondottakat, miszerint a növekedést a kormány a 3-6 százalékos sávba kívánja léptetni. Mármint a sáv alja az előrejelzés szerint elérhető, a teteje irreális – erre szinte minden elemző és kommentátor felhívta már a figyelmet. Ami azt illeti, a tartósan 4 százalék fölötti növekedés is inkább optimista jóslatnak minősíthető.
Azzal együtt, hogy a gazdasági növekedés az idén jóval alulmúlja majd a kormány által eddig vártakat, az előrejelzés szerint a költségvetés hiánya nem haladja meg a GDP 4,5 százalékát, az államadósság pedig csökkenni fog, ugyan csak minimálisan: a tavaly év végi 73,4 százalékról 73,2 százalékra.
Ehhez szükség volt idén 675 + 400 milliárd forint megszorításra „egyenlegjavító intézkedésre” (beruházások elhalasztása, tranzakciós illeték emelése, bírságok emelése stb.).
És itt fontos kiemelni, hogy a kormány az idei évre 8 százalékos GDP-deflátorral számol. A deflátor a GDP árindexe, konyhanyelven fogalmazva a GDP inflációja: azt mutatja, mennyivel nő a GDP értéke pusztán az árak emelkedése miatt. A 0,8 százalékos reál (2023-as áron számolt) növekedéssel együtt a folyó áras, számszerű GDP 8,9 százalékkal lehet magasabb idén, mint tavaly (a vonatkozó táblázat szerint, az összeg vélhetően kerekítés miatt ennyi). A költségvetési hiányt és az államadósság szintjét mindig a folyó áras GDP-hez viszonyítják – vagyis
az idei (megemelt) hiánycél és az államadósság csökkentése csak és kizárólag azért lesz elérhető, mert a gazdaság reálértelemben ugyan alig nő, de számszerűen a GDP értéke jóval nagyobb lesz, mint 2023-ban volt.
Megint máshogy fogalmazva a hiány és az államadósság elinflálódik.
Már ha elinflálódásnak lehet nevezni egy 4,5 százalékos hiányt és egy 0,2 százalékpontos adósságcsökkenést.
Az idei évre előre jelzett magas deflátor enyhén szólva meglepő, hiszen ami a fogyasztói árakat illeti a fő inflációs mutató éves átlagban csak 3,7 százalékra várható. Összehasonlításképpen 2023-ban 14,6 százalék volt a GDP-deflátor, miközben a fogyasztói árak 17 százalékkal nőttek. Hagyományosan – mondjuk úgy: békeidőben – a GDP-deflátor és a fogyasztóiár-index (inflációs mutató) közel szoktak állni egymáshoz.
Az előrejelzés szerint nem is a fogyasztói árak növekedése miatt lesz ilyen nagy a teljes GDP-deflátor, hanem a közösségi fogyasztási deflátor miatt. A közösségi fogyasztás olyan, a kormány által finanszírozott kiadásokat takar, amelyeket a társadalom kollektíven fogyaszt el. Ide sorolódnak az államigazgatási, honvédelmi, rendvédelmi kiadások, az állami infrastruktúra (például utak) fenntartásával kapcsolatos kiadások stb. Magyarán: az állam idén sokkal drágábban fogyaszt, mint tavaly, elsősorban ez fújja föl a számszerű GDP-t.
A közösségi fogyasztási deflátor értéke idén 11,3 százalékra várható – 2023-ban 8,9 százalék volt. Közben reálértéken (tehát 2023-as árakon) számolva a közösségi fogyasztás zsugorodik 2,2 százalékkal.
Az állam tehát kevesebbet fogyaszt, de azt jóval drágábban.
A túlzottdeficit-eljárás célja, hogy a túlköltekező tagállamokat visszaterelje a költségvetési fegyelem útjára. A kritériumoknak a magyar kormány vállalásai bőven eleget tesznek:
Év | 2024 | 2025 | 2026 | 2027 | 2028 |
GDP-arányos költségvetési hiány | 4,5 | 3,7 | 2,9 | 2,2 | 1,5 |
GDP-arányos államadósság | 73,2 | 72,6 | 71,4 | 69,8 | 67,7 |
Mindezt a kormány az idei évvel ellentétben extrém magas GDP-deflátor nélkül kívánja abszolválni. A deflátor mértéke 2025-ben 4 százalékra, 2026-tól 3,2 százalékra várható.
Az előrejelzés szerint a költségvetési hiány 2029-től egy százalék fölött stabilizálódik. Az államadósság folyamatosan mérséklődik, 2031-ben lesz először 60 százalék alatt, 2038-ban már az 50 százalékot fogja közelíteni.
A költségvetési normalizációt elsősorban az fogja támogatni, hogy az államadósság kamatkiadásainak mértéke lecsökken. Idén tetőzik rendkívül – sőt brutálisan – magas szinten, a GDP 4,8 százalékán. A hatalmas kamatkiadásokért nem pusztán általában véve a magas kamatkörnyezet felelős, hanem az inflációkövető állampapírok Európa-bajnok infláció utáni hozamfizetései. A helyzet már jövőre sokkal jobb lesz, a kamatkiadások mértéke a GDP 3,8 százalékára esik. Onnan lassuló ütemben folyamatosan tovább mérséklődik, 2029-ben már 3 százalék alatt lesz.
Az államadósság implicit átlagos kamatlába idén 6,6 százalék.
Ez jövőre már csak 5,2 százalék lesz, 2030-ra 4,5 százalékra csökken.
Ilyen drasztikus hiánycsökkentés ilyen magas kamatkiadások (és alacsony deflátor) mellett csak úgy lehetséges, ha a kormány a következő években fegyelmezett marad. A kabinet egész pontosan azt vállalja az EU felé, hogy a következő években, sőt ami azt illeti,
már idén pluszos költségvetéseket visz, ami az úgynevezett strukturális elsődleges egyenleget illeti (ebben nincsenek benne a kamatkiadások és a gazdasági ciklus okozta komponensek).
Idén az egyenleg plusz 1,4 százalékra várható, 2025-ben 1,1 százalékra, 2026-ban 1,3 százalékra.
Magyarra fordítva a kormány nem kezdhet hiánynövelő, drága beruházásokba, nem szórhatja a pénzt a lakosságra. Vagy legalábbis csak módjával. Mindenféle pénzszórás ugyanis az elsődleges hiányt növelné. Mozgástér csak a hiánycél(ok) elengedésével volna teremthető, a kamatkiadások terhének a vázolt pályánál nagyobb csökkenése teljesen valószínűtlen, az infláció (illetve a GDP-deflátor) újbóli elszállása pedig remélhetőleg nem fog bekövetkezni. Bár Nagy Márton deklaráltan együtt tudna élni magasabb inflációval, következésképp magasabb deflátorral.
A várakozások szerint jövő tavasszal Varga Mihály pénzügyminiszter váltja Matolcsy Györgyöt a jegybankelnöki székben, a tárcája pedig beolvad a nemzetgazdasági minisztériumba. Egyelőre bizonytalan, hogy egy Varga-féle jegybank mennyire lesz elkötelezett az árstabilitás (a 3 százalékos inflációs cél) elérése és fenntartása mellett, vagy hajlandóbb lesz áldozatokat hozni a gazdaságélénkítés oltárán. Ahogy az is bizonytalan, hogy pénzügyminiszterként a gazdaságélénkítés-hitű Nagy Márton mennyire lesz elkötelezett a fiskális fegyelem mellett.
A 2025-re már bejelentett intézkedések (például szakmunkáshitel, családi adókedvezmény duplázásának elkezdése, vidéki otthonfelújítási program, nyugdíjpénztári megtakarítások lakáscélú feltörhetősége, kkv-támogatások) költségvetési-fiskális szempontból spórolósak, a büdzsét kevéssé terhelik.
A kormány – Varga Mihály pénzügyminiszter – tavasszal azzal indokolta, a szokásostól eltérően miért csak ősszel terjesztik az Országgyűlés elé a költségvetést, hogy a november eleji amerikai elnökválasztás kimenetele alapvetően eltérő lehetőségeket hoz. A miniszterelnök pedig „békeköltségvetésről” beszélt – béke szerinte akkor lesz, ha Donald Trump nyeri a választást.
Azóta egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kormánynak nincs két büdzsé a tarsolyában, a „békeköltségvetés” emlegetése pedig elhalkult. A kormány aligha fog más gazdasági-költségvetési keretekkel dolgozni 2025-re, mint amiket az Európai Bizottságnak a strukturális jelentésben bemutatott, a jövő évi fontosabb intézkedéseket pedig nagyrészt már elspoilerezték. A 2025-ös költségvetés tervezetét ezzel együtt csak az amerikai elnökválasztás után terjesztik be, zárószavazása év végén, decemberben várható.
Az egésznek nyilvánvalóan semmi köze az elnökválasztáshoz, ellenben – meg kell adni – racionális magatartásról tesz tanúbizonyságot. Egy tavaszi költségvetés mostanra megérett volna a kukázásra: tavasszal a nemzetgazdasági miniszter még 2,5 százalékos gazdasági növekedést várt idénre, és 4,1 százalékost jövőre. Az idei évet eredetileg 4 százalékos növekedéssel tervezték. Most ugyebár ott tartunk, hogy idén 0,8, jövőre 3,4 százalék lehet a GDP-bővülés üteme. Utóbbi amúgy inkább az optimista előrejelzések közé tartozik.
Igaz, ami igaz,
a kormányt évek óta nem nagyon érdekli, van-e az országnak komolyan vehető nyilvános költségvetése.
Ami az idei évet illeti, a hatályos költségvetési törvény – amit a kormánynak végre kellene hajtania – egyebek mellett 2,9 százalékos hiánycélt rögzít, nem 4,5 százalékost.
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Összefoglaló a kedvezményes konstrukciók feltételeiről: mire, milyen feltételekkel lehet igényelni ilyen forrást?
Főszabály szerint a munkabért forintban kell fizetni. Vannak azonban kivételek, amely esetekben ettől el lehet térni.
Az idénymunkásokat foglalkoztató vállalkozásoknak kihívás a szabályok szigorodása.