Az orosz ortodox egyház magyarországi egyházmegyéjének papsága levélben állt ki a szerintük megrágalmazott metropolita mellett, ám így is könnyen lehet, hogy Hilarion belebukik a Szuzuki-botrányba.
Az amerikai elnökök és -jelöltek veszélyesen élnek. A Donald Trump elleni gyilkosságkísérlethez sok szempontból hasonló támadást követtek el 112 éve Theodore Roosevelt ellen. A korszakban a kőkemény amerikai férfi szimbólumaként tisztelt politikus volt elnökként harcolt azért, hogy visszatérhessen a Fehér Házba.
A Newsweekben megjelent és a miniszterelnök által jegyzett írás olyan legendákat táplál, mint hogy a magyar vezetés ki akart maradni a világháborúkból, a NATO létrehozásával kapcsolatban pedig elhallgatja, hogy a szövetséget már 1949-ben is a szovjetorosz agresszió veszélye hívta életre és a NATO tagállamaira leselkedő legnagyobb biztonsági fenyegetést továbbra is Moszkva jelenti.
Hemzseg az internet az USA legidősebb elnökének tévesztéseitől – ezek között vannak valóban ártalmatlan bakik és nagyon kínos lebőgések is. Ezen utóbbiak miatt gondolják egyre többen, hogy Bidennek nem szabad indulnia az idei elnökválasztáson.
A közvélemény-kutatások szerint a billegő államokban kettő kivételével Trump vezet, miközben az elnök bizalmasának számító Nancy Pelosi láthatóan Biden NATO-csúcson nyújtandó teljesítményéhez köti, hogy kitart-e mellette, vagy ő is a visszalépést javasolja.
Egy orosz lap szerint Kirill pátriárka Magyarországon élő jobbkezét valójában a szexuális visszaélései miatt száműzték ide.
A romantika korabeli irodalom, illetve a történetírás hőssé nemesítette, amire az 1945 utáni korszakok emlékezetpolitikája rá is pakolt jó pár lapáttal, miközben a történészszakma több mint fél évszázada próbálja árnyalni a róla kialakított igen egyoldalú képet. De ki volt valójában Dózsa György, mit lehet tudni róla és valóban méltó-e arra, hogy Petőfi Sándor és Kossuth Lajos után az ő nevével találkozzunk a leggyakrabban Magyarország közterein?
Julian Assange egész eddigi életében olyan adatokat, információkat akart megszerezni, amiket a nagy cégek, vállalatok, vagy éppen a kormányok alaposan eldugtak az átlagos állampolgár elől. Vagy azért, mert ezek érzékeny, személyes adatoknak minősültek, esetleg azért, mert valami visszaélésre szolgáltattak volna bizonyítékot, vagy pedig azért, mert a nyilvánosságra kerülésük többeket sodort volna életveszélybe. A WikiLeaks alapítójaként a köztudatba berobbant Julian Assange azonban nem minden esetben érzékelte a különbséget ezen kategóriák között.
Korszakos lovagkirály vagy az atyai örökséget eltékozló kalandor volt inkább Anjou Lajos, akit a romantika korabeli történeti emlékezet ruházott fel a „nagy” jelzővel? Mosta-e három tenger Magyarország partjait? Mi a végső mérlege Lajos uralkodásának? A többi között ezeket a kérdéseket is megválaszoljuk alábbi írásunkban.
Egy új tanulmánykötet tíz európai ország, köztük Magyarország példáján keresztül mutatja be, hogy milyen összefonódások képződtek a Kreml és az adott országok különféle szélsőjobboldali pártjai, egyesületei és szervezetei között.
Sorozatunk rendhagyó részében a normandiai partraszállás 80. évfordulójára való tekintettel kilépünk a magyar történelem keretei közül és a második világháború legendás német hadvezérét mutatjuk be. Ki volt Erwin Rommel? Zseniális hadvezér vagy „csupán” a második világháború legjobb hadosztályparancsnoka? Német mintakatona vagy náciellenes összeesküvő, esetleg ezek egyike sem, hanem csak törtető karrierista? Alábbi írásunkban egyebek között ezeket a kérdéseket is körbejárjuk.
Hogy érhette a németeket ennyire készületlenül a normandiai támadás, amikor pontosan tudták, hogy 1944 nyarán kísérletet fognak tenni rá a szövetségesek? Milyen ellentétek feszültek egymásnak a német hadvezetésen belül a partraszállás elleni védelemmel kapcsolatosan? Milyen erőforrásokkal rendelkeztek a szövetségesek tervének megakadályozásához? Van-e felelőse a vereségnek?
A Békemenetek visszatérő eleme, hogy a Nemzeti Színház főigazgatója által rendezett darabbal alapozzák meg a hangulatot Orbán Viktor beszédének. Most nem annyira a hazaszeretet, inkább a Bëlga jutott eszünkbe róla.
Amikor az 1680-as évek elején a korabeli magyar politikum évszázados vágya találkozott egy hasonlóan régóta dédelgetett oszmán stratégiai terv sikerével, egyetlen rövid pillanatra szinte mindenki elhitte, hogy Thököly Imre lehet az az ember, aki végre valahára egyesíteni tudja a három részre szakadt országot. Hogy ez mégsem sikerült neki, ennek elsősorban rajta kívülálló okai voltak, ugyanakkor a későbbi, fokozatosan szűkülő mozgástere nem csökkentette az ambícióit, idővel azonban a ténykedése inkább már kárára vált annak az országnak, amelyet eredetileg megmenteni lett volna hivatott.
Izraelnek a törvényszék végzése szerint egy hónapon belül jelentést kell benyújtania a határozat végrehajtásáról.
A Párizstól való elszakadásért kampányoló kanakok körében egyre népszerűbb az azeri zászló, miközben Baku vehemensen tagadja, hogy köze lenne a csendes-óceáni szigetcsoporton történő eseményekhez.
Új sorozatunkban olyan szereplőit mutatjuk be a magyar történelemnek, akiket a történeti emlékezet bizonyos korszakokban (akár még ma is) hősökként, vagy éppenséggel országrontó gazemberekként tart, vagy tartott számon. Az így kialakult kép azonban gyakran csalóka és ennek megfelelően árnyalásra szorul. Ki volt tehát Rózsa Sándor? Kegyetlen, a maga hasznát leső gyilkos? Nemzeti hős? A szegénynép jótevője? Romantikus pusztai rablólovag? Egy korai botlásai fogságából szabadulni képtelen gyarló ember? Ezek mindegyike, vagy egyik sem?
A példátlan hétvégi iráni rakéta és dróntámadást követően a világ egész héten Izraelt figyelte és várta, hogy mire jut az ország vezetése. Kérdéses volt ugyanis, hogy milyen választ képes adni az ország az iráni kihívásra, ami kellően komoly, de nem is hozza lépéskényszerbe a teheráni vezetést. Egy eszkaláció esetén ugyanis Izraelnek a régió legnagyobb haderejével kellene szembenéznie, bár az már egy másik kérdés, hogy Irán mihez tud kezdeni a roppant ármádiájával.
A magyar politikai közgondolkodásnak legalábbis 1848 óta részét képezi a messianisztikus csodavárás és azóta szilárdan tartja magát az az álláspont, hogy a bajból csak egy erős, karizmatikus vezető képes kivezetni a nemzetet. Most a politikába villámsebességgel berobbant Magyar Péterrel kapcsolatban kerültek elő hasonló gondolatok a közbeszédben. De mire mentünk az elmúlt szűk 200 évben az olyan vezetőkkel, akik a történelem egy bizonyos pontján elég erősnek és határozottnak mutatták magukat ahhoz, hogy elnyerjék a köz bizalmát?
A haza bölcsét mindenki ismeri, ha máshonnan nem, a húszezresről biztosan és a többség azt is tudja róla, hogy meghatározó szerepet játszott az ausztriai uralkodóház és a magyar politikum közötti kiegyezés létrehozásában. Azt azonban már kevesebben tudják róla, hogy még 50 éves korában is a botrányos életű nagyanyja által felhalmozott adósságok csapdájában volt kénytelen élni, aminek azzal vetett véget, hogy pénzzé tette a vagyonát, kifizetett mindenkit és a maradékból élethossziglan beköltözött az angol királynőhöz címzett fogadóba.