Borítékolható volt az Ukrajna csatlakozása elleni, a „nemzeti konzultációknál több, a népszavazásnál kevesebb” voksolás eredménye, amelynek nem csak a nemzet állítólagos egységének demonstrálása volt a célja, hanem a kampánygépezet éles tesztelése is.
Tovább aprítja az egykori akadémiai kutatóhálózatot a kulturális és a tudományos életben is hegemóniára törekvő kormányzat. Meglehet, hogy a humán tudományokkal foglalkozó intézetek megszűnnek, ha azokat végül valóban az ELTE-hez csatolják.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Pokol Béla ötletelése után felmerül a kérdés: milyen jogi megoldásokkal lehetne megkötni a választásokon győzelemre esélyes Magyar Péter kezét? De a jövő évi választás előtt kérdés az is: kétharmad nélkül miként bonthatná vissza egy új kormány az Orbántól örökölt autokráciát?
Egészen megveszekedett az orbáni propaganda, most már teljes erővel uszul arra, akinek egy jó szava is van a honvédő háborút folytató Ukrajnáról. Innen már csak egy lépés az „ukránbérencség”. Az „imperialisták bérence” fordulat szinte napi szitokszó volt a Rákosi-korszakban, amelyet a mai propagandisták láthatóan jól ismernek. Legalábbis úgy tűnik, szívesen merítenek az akkori szövegekből.
Eddig nem látszott sok értelme az Orbán-kormány trumpista kapcsolatait ápoló Alapjogokért Központ létének, ám mindenképpen a javára írandó Russell Kirk A konzervatív eszme című könyvének megjelentetése.
Az ellenzék nemzetbiztonsági kockázat – ezt hivatott jelezni a kormány kémvádja a volt vezérkari főnök, Ruszin-Szendi Romulusz ellen. Magyar Péter egy elővágással próbált pajzsot tartani pártjának szakpolitikusa elé, amikor közölte, hogy közeleg a tábornok letartóztatása.
A Kádár-érában bevetett sajtóelnémítási módszereket kreatív formában alkalmazza az Orbán-kormány, csakhogy még az állampárt kézi vezérlése sem tudta elnémítani a demokratikus ellenzéket, amely komoly kockázatokat is vállalva, de megtalálta a módját, hogyan szóljon a nyilvánossághoz.
Nagy bajban lennének a határon túli magyarok, ha ott, ahol élnek, viszonossági alapon ugyanazok a „szuverenitásvédelmi” regulák lennének az irányadók, amiket Orbánék Magyarországon a civilek és a sajtó ellen bevezetni készülnek.
Üzenetértékű, hogy az új pápa annak az egyházfőnek a nevét vette fel, aki miután 1878-ban a katolikus egyház fejeként új útra lépett, elfogadta a demokrácia, a kapitalizmus létét, de kiállt a kiszolgáltatottakért, lendületet adva a kereszténydemokráciának.
A határon túli kisebbség bőrére alkudozik Orbán Viktor, amikor a fejük felett egyezkedik – most például a szélsőséges román elnökjelölttel.
Reménykeltőnek tűnt a nyolcvan éve véget ért második világháború után, hogy a fizikai és morális értelemben lerongyolódott Magyarország szakít a régi rendszerrel, és kiépülhet a polgári demokrácia. Ám hamar szembesülni kellett azzal, hogy a szovjet érdekszférába sorolt országban mindez hiú ábránd.
Töméntelen pénzt költött már a propaganda Magyar Péter-ellenes kampányokra – látható eredmény nélkül. A korábban más politikusokkal szemben végigvitt lejáratási technikák ezúttal nem működnek, ezzel azonban még korántsem ürült ki Orbán Viktor eszköztára, kérdés, hogy meddig kész elmenni. Közben a Tisza visszalő: most éppen azt teregette ki, hogy a békepártiságát évek óta sulykoló Fidesz már 2023-ban „átállt a háború felé vezető út nulladik fázisára.”
Még jobban rávilágít a kormányzati propaganda ellentmondásosságára, ha felidézzük, milyen politikai és kommunikációs térben beszélt a kiszivárogott hangfelvétel szerint a honvédelmi miniszter arról, hogy „átállnak a háború felé vezető út nulladik fázisára.”
Bár voltak árnyalatnyi különbségek a reformkor nagyjai között, mind azt vallották, hogy csakis a nyugati orientáció az üdvözítő út Magyarország jövőjében.
Drasztikusan csökkent a nyolcadikos budapesti diákok szövegértési teljesítménye a legutóbbi kompetenciamérésen. Országosan azért még elkeserítőbb a helyzet: a nyolcadikosok csaknem felének hiányoznak azok a képességei, amelyek a mindennapi életben való boldoguláshoz kellenének.
Bármikor volt szó atomfegyverekről, az amerikaiak és a franciák gyanakvással tekintettek egymásra. Charles de Gaulle francia elnök különutas nagyhatalmi politikájával elérte, hogy a lazuló amerikai védőerő közepette Európában Franciaországnak van az Egyesült Királyság mellett nukleáris arzenálja.
Turbulens évek vannak mögötte, s a jövője is hasonló lehet a Budapesti Metropolitan Egyetemnek, amely az MNB-s érintettsége okán került a figyelem középpontjába, és ahol Matolcsy György volt jegybankelnök emberei jutottak pozícióba.
Miközben a kitörés napján minden évben német és magyar fasiszták ünneplik Budapesten, április 4-e szinte feledésbe ment. Felszabadulástól a megszabadulásig sokat megélt az évforduló.
Magyarország szuverén állam, nem korlátozhatják holmi nemzetközi szerződések – ez rajzolódik ki az Orbán-kormány évtizedes küzdelmeiből.
