A bloggerek megoszthatják az érzelmeiket a világgal

A 2005 augusztusában indult wefeelfine.org készítői, Jonathan Harris és Sepandar Kamvar azt tűzték ki célul, hogy feltérképezzék, milyen érzések rejlenek az internetezők tízezreinek lelkében. Weblapjuk fő felülete egy afféle gyűjtőoldal, amelynek motorja percenként átfésüli több ezer blog bejegyzéseit, s automatikusan kigyűjti az „I feel”, illetve az „I am feeling” szókapcsolatokat.

Ha talált egyet, rögzíti azt a mondatot, amelyben az adott szópár megtalálható, emellett az éppen aktuális blogból megkísérli kiolvasni a szerző kilétére (nem, lakóhely) vonatkozó adatokat. Az adott érzést is kategorizálja, s egy külön grafikonon jeleníti meg, hányan vannak éppen hasonló lelkiállapotban.

A készítők szerint afféle modern művészeti projekt napi 15-20 000 érzéssel gazdfagodik. Az adatbázisban számtalan szűrő segítségével lehet válogatni a különböző érzések, demográfiai csoportok, helyszínek és nemek között, sőt még akár a bejegyzés születésekor tapasztalható időjárási körülményeket is össze lehet vetni magukkal az érzésekkel.

Harris és Kamvar úgynevezett „önszervező részecskerendszernek” nevezték el a wefeelfine.org kezelőfelületét, amelyen különböző színű és alakú mozgó részecskék jelzik az érzéseket. Bármelyikre rákattintva az ablak tetején olvashatóvá válik a teljes mondat, amelyben a szerző vall érzelmeiről. A részecskéket szintén át lehet szervezni demográfiai szűrők, illetve szemantikai csoportok szerint, így például megtudhatjuk, melyek voltak a legjellemzőbb érzések az elmúlt egy órában.

A készítők nem remélnek profitot alkotásuktól, saját bevallásuk szerint pusztán szeretnék elérni, hogy „megismerjük mi lakozik az emberek szívében, s milyen gondolatok foglalkoztatják őket. Reméljük, hogy a projekt segítségével a világ picit kisebbnek fog tűnni, s az emberek több szépséget látnak majd meg a mindennapi élet hullámhegyei és –völgyei között.

Szemelvények a wefeelfine.org-ról:

„Nem tudom miért, de úgy érzem kimaradok valamiből” – 38 perce írták Szamoában

„Nagyon rosszul éreztem magam ma reggel, a tegnap eredményeképpen, ráadásul találkoztam sorbanállás közben Brandyvel, egy lánnyal, akivel csoporttársak vagyunk és láthatóan ő sem volt túl jó bőrben” – 2 órája írták

„Úgy érzem, hogy az összes nő közül, akikkel már beszéltem, vagy lógtam együtt, ő az egyetlen aki sohasem utasított el” – 24 éves férfi írta a kaliforniai Fontanában.

„Azt szeretném, ha szakítana velem, bár a lelkem mélyén nem érzem úgy, hogy valóban ez lenne a helyes döntés, de ettől újra vesztesnek érezhetném magam, amit már egy ideje nem gondoltam magamról. Ha most találkozna velem először, nem gondolná azt, hogy nem vagyok elég jó neki” – az ausztráliai Brisbane-ben írták 2 órával ezelőtt.

„Végre szabadnak érzem magam, az útitársaimmal együtt” – Massachusetts-ben írták 2 órája.

„Úgy érzem, hogy ha valaki 39 éves fejjel, egy biztos kapcsolatban továbbra is titokban nézegeti a pornóoldalakat, ahelyett, hogy a társa igényeivel törődne, ez nem más, mint megcsalás” – 35 perce írták.

„Nem tudom, hogy mit tegyek, egyik nap úgy érzem, én vagyok a legjobb ember, aki nem követhet el hibákat, a következő pillanatban pedig úgy érzem, hogy a világ összeomlik körülöttem és folyamatosan csak rossz dolgokat csinálok” – egy 23 éves felhasználó írta Melbourne-ben.