szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

A világ legtekintélyesebb tudományos folyóirata, a Science idén is elkészítette az esztendő tíz legnagyobb tudományos eredményének sikerlistáját: az első helyre a hét legnagyobb matematikai probléma egyikének, a Poincaré-sejtésnek az igazolása került, amelyet egy orosz matematikus, Grigorij Perelman dolgozott ki több évig tartó munkával.

Henri Poincaré
A matematikusok számára az immár száz éve felvetett Poincaré-probléma megoldása nemcsak 2006 kimagasló teljesítménye, hanem az utóbbi tíz év legnagyobb áttörése. Bár a világon több matematikus is közel került a megoldáshoz, hat éve úgy tűnt, hogy minden kísérlet megfeneklett. Ekkor a Clay Matematikai Intézet egymillió dolláros díjat ajánlott fel a sikeres megoldásért.

A szakmai féltékenység és ellenségeskedés övezte versengést végül a remeteéletet élő, szentpétervári Grigorij Perelman nyerte meg, s munkájáért a Nemzetközi Matematikai Szövetség (IMU) idén nyáron neki ítélte oda a Fields-érmet, amely a legmagasabb matematikai kitüntetés. Grigorij Perelman azonban nem vette át az érmet, de még a Clay Intézet pénzdíját sem. A matekzseni ezen túlmenően bejelentette, hogy visszavonul, mert csalódott az élvonalbeli matematikusokban, akik szerinte erkölcsileg elmarasztalhatóak.

A Poincaré-sejtést a topológia megalapítója, Henri Poincaré fogalmazta meg 1904-ben. Felvetésének lényege, hogy a kétdimenziós térre vonatkozó egyenletek átalakíthatók-e úgy, hogy a háromdimenziós térre érvényesek legyenek. Valószínűnek tartotta, hogy igen, de bizonyítani nem tudta. A hatvanas évektől a matematikusok minden további dimenzióra átalakították az egyenleteket (a négydimenziós tér leírását Michael Freedman készítette el 1982-ben), de egyik eljárás sem működött három dimenzióban. A kétdimenziós terek topológiai leírása már korábban, az 1800-as években megtörtént, ennek segítségével az összes lehetséges kétdimenziós tér, azaz valamennyi felület - így például a Föld felszíne - leírható matematikai eszközökkel. A Poincaré-probléma azért vált hírhedtté, mert több tucat megoldása született, de egytől egyig valamennyi tévesnek bizonyult.

Láthatatlanná tévő köpeny, gyümölcslégy és egy evolúciós láncszem (Oldaltörés)



2. Megkövesedett DNS kiásása: új technikákkal felfejtették egy Neander-völgyi ősember DNS-ének több mint egymillió bázisát. Ennek alapján kimutatták, hogy a Neander-völgyi ember evolúciós értelemben 450 ezer éve vált el a modern embertől.

3. Zsugorodó jégmezők: gleccserkutatók felfedezték, hogy a világ két nagy jégmezője, a grönlandi és az antarktiszi, egyre gyorsabban olvad.

4. Meglelt evolúciós láncszem: egy 375 millió éves hal vizsgálatával kiderült, hogy a vízi és a szárazföldi állatok közti átmenet nem csupán elméleti elképzelés.

5. Tökéletes álca: brit és amerikai kutatók csoportja olyan köpenyt fejlesztett ki, amellyel bármilyen tárgyat láthatatlanná lehet tenni mikrohullámok számára.

6. Reménysugár szembetegeknek: klinikai vizsgálatokkal igazolták, hogy a Ranibizumab nevű gyógyszer a szemfenéki meszesedés (makuladegeneráció; rövidítve: MD) nedves, azaz súlyosabb változatában szenvedők egyharmadánál javítja látást, a száraz változatában szenvedők nagy részénél pedig stabilizáló hatású. Eddig csak olyan kezelések voltak, amelyek lassítják a betegség lefolyását.

7. A biológiai sokféleség titka: a gyümölcslégy és a pillangó vizsgálatával fény derült arra, hogy miként alakulnak ki új fajok.

8. Optikai korlát áttörése: új mikroszkópokkal tisztább képet sikerült kapni sejtek és proteinek finomszerkezetéről nanométeres (a milliméter milliomod része) szinten.

9. Az emlékezet működése: új mechanizmusokra derült fény az új emlékek tárolásának folyamatában.

10. Manipulatív molekulák: olyan új RNS-eket fedeztek fel, amelyek megakadályozzák a génkifejeződést (amely e lépésekből áll: átírás, RNS-módosítás, fehérjeszintézis).

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!