A vizsgálat eredményei szerint a nyugatiak inkább apró elemenként elemzik az általuk látott arcokat, így megközelítésük kvázi intimnek tekinthető, míg a kelet-ázsiai megközelítés formálisabb és egyben holisztikusabb is: az arc részleteit, az az okkal kapcsolatos periferiális adatokat anélkül gyűjtik be, hogy direkt bámulnának egy pontjára. A kutatók még nem tudtak választ adni arra a kérdésre, hogy mi volt hamarabb: az arc megfigyelésének mikéntje vagy annak eredménye. Caldara ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta: ugyanezen vizsgálatokat gyerekekkel is meg fogják ismételni, hogy rájöjjenek: az észlelési különbségek már gyerekkorban is megjelennek-e.
Caldara szerint résztvettek a vizsgálatban olyan kínaiak, akik már három-négy éve Glasgowban élnek, illetve újonnan odaérkezettek is - közöttük pedig jelentős különbségek vannak, ezek valószínűleg nem genetikai, hanem tapasztalati alapúak. A tudós egyúttal azt is elmondta, a kulturális hatásokat többször nem veszik a kellő mértékben figyelembe, a pszichológiai tanulmányok többsége pedig a kaukázusi populációkkal kapcsolatos - így a jövőben óvatosabbnak kell lenni az általánosításokkal kapcsolatban.
