A kínai fővárostól 48 kilométerre délnyugatra található barlangrendszerben Johann Gunnar Andersson svéd tudós 1921-ben fedezte fel az ősember használati eszközeinek maradványait. Az ígéretes lelőhelyen ettől kezdve szinte megállás nélkül zajlottak az ásatások.

A pekingi emberből először egy zápfog került a felszínre, majd nyolc évvel később, 1929. december elsején Pej Ven-csung kínai régész egy 40 méteres hasadékból hozta felszínre az ősember koponyatetőcsontját, amelynek alapján az egykor itt élt előember fejlettségi szintjére is következtetni lehetett.

A Csoukoutien környéki barlangrendszerben negyven pekingi ember több mint kétszáz csontmaradványa került a felszínre. A 100 ezer darabból álló leletcsoportban a kőszerszámoktól kedve 98 emlős és 62 madár csontmaradványait is megtalálták.

A tervek szerint legkésőbb júliusig azon a helyen kezdik újra az ásatásokat, ahol 1937-ben a japán megszállás miatt felfüggesztették. A pekingi ember megtalálásának 80. évfordulóján a barlang nyugati felében kezdődne a feltárás. A Homo erectus, azaz a felegyenesedett ember jellemvonásait a pekingi ősemberekről mintázzák.

A megkövesedett emberi csontmaradványok legértékesebb darabjait nem sokkal a csendes-óceáni háború kitörése előtt biztonsági okokból az Egyesült Államokba kívánták szállítani. A faládákba csomagolt leleteknek a szállítás során nyomuk veszett és az azóta sem kerültek elő.

A világörökségek listájára 1987-ben felkerül csoukoutieni barlangrendszer szakértők szerint még sok meglepetést tartogathat, ugyanis a gazdag lelőhely egyharmada teljesen érintetlen maradt.