A kérdést két svájci tudós, Frank Rühli, a Zürichi Egyetem múmiaprojektjét irányító anatómusprofesszor, valamint Ina Kaufmann, az intézmény bioetikusa a Journal of Medical Ethics című folyóiratban publikált tanulmányában.

Mint rámutatnak, a kortárs szövetminták vizsgálatakor a kutatóknak szigorú etikai normák szerint kell eljárniuk, ám ezekről a szabályokról kevés említés esik, ha ókori emberek földi maradványairól van szó. Ez az eljárás aggályos, mivel a múmiák vizsgálatakor személyes adatok kerülhetnek a kutatók birtokába, így a családtörténetre, valamint az érintettek egészségi állapotára derülhet fény - olvasható a New Scientist tudományos hírportálon.

"Az emberi testet, akár élő emberről, akár elhunytról van szó, egyaránt megilleti a tisztelet" - emelte ki Frank Rühli. Hozzátette: teljesen mindegy, hogy mennyire régiek a vizsgált földi maradványok, a tudósoknak meg kell találniuk az egyensúlyt a kutatások remélt haszna és az elhunyt személy jogai, vélhető akarata között.

Egy olyan óegyiptomi uralkodó, mint Tutanhamon  egészségi állapotával, betegségeivel kapcsolatos információ közzététele sértheti az ifjú fáraó óhaját, hogy az utókor emlékezetében erős és egészséges személyként maradjon fenn. Másrészt az effajta információ nyomán keltett hírverés növelheti az uralkodó ismertségét, aki nyilván azt kívánta, hogy emléke örökké éljen.

Nem mindenki ért egyet Frank Rühli és Ina Kaufmann álláspontjával. Az olasz Franco Rollo, a Camerinói Egyetem kutatója, aki Ötzi, a jégember földi maradványait, az 5300 éves gleccsermúmiát vizsgálta, ilyen régi esetekben minimálisak az etikai megfontolások. Véleményét osztja Helen Donoghue, a University College London tudósa, aki emberi maradványokban fertőző betegségek nyomait kutatta. Mint rámutatott, nincsenek aggályai a múmiavizsgálatokkal kapcsolatban, amennyiben a kutatót tudományos igazság felderítése vezérli.

Soren Holm, a Journal of Medical Ethics főszerkesztője szerint az etikai szempontokat figyelembe kell venni ókori emberek földi maradványai vizsgálatakor is, különösen akkor, ha az érintette személye azonosítható. "Bizonyos szempontból ezek a személyek élőnek minősülnek: még mindig beszélünk róluk, s a kutatások csorbíthatják a jó hírhez való jogukat" - magyarázta. Mint Soren Holm rámutatott, a kutatóknak végig kell gondolniuk, hogy munkájuk valóban tudományos célokat szolgál-e, vagy pusztán a kíváncsiság vezérli-e őket. "Valóban meg kell-e tudnunk mindent Tutanhamon családtörténetéről?" - kérdezte Soren Holm, aki szerint a humán földi maradványokat akkor is megilleti az emberi méltóság joga, ha nem lehet megállapítani a személyazonosságukat.