A kutató abból a – Frank Falkner és James Mourilyan Tanner amerikai fejlődésneurológusok által az 1980-as évek végén felismert – tényből indult ki, hogy a csecsemők energiáik 90 százalékát agyuk fejlesztésére fordítják. Ebben a hároméves korig tartó életszakaszban alapozódik meg – sok tényező együttállásából – az intelligenciakvócienssel (IQ) skálázott, különféle tesztekkel mérni próbált értelmi képességek halmaza. „Ha ebben, az agyfejlődés szempontjából kardinális időszakban egy súlyosabb fertőző betegség leküzdése elvonja a szervezet energiáit, azt később már nem lehet behozni” – hangsúlyozza Eppig.
A kutatói berkekben máris paradigmaváltónak nevezett hipotézis részleteiről az e heti HVG-ben olvashatnak.
