Aki ma 200 ezret fizet egy androidos telefonért, az valamit nagyon rosszul csinál
Ma már annyiért lehet valóban csúcskategóriás, minőségi androidos telefont vásárolni, amennyiért két éve csak egy közepes képességekkel rendelkező mobilt lehetett kapni. Mindezt úgy, hogy tulajdonképpen még csak kompromisszumot sem kell kötnünk – az olcsó csúcsmobilok valóban csúcsmobilok, teljesítményben és minőségben is pontosan azt hozzák, amit az 50-150 ezer forinttal többe kerülő társaik. Elmondjuk, miért olcsóbbak, és azt is, hogy melyik készülékek között érdemes most nézelődni.
Nemcsak a hatalmas választéknak örülhetnek azok, akik androidos mobilt szeretnének vásárolni, hanem annak is, hogy az aktuálisan csúcskategóriába sorolható készülékek némelyikét 150 ezer forintért is be lehet szerezni, de van olyan, amelyik 110 ezer forintba kerül.
Tudjuk, sokak számára ez szinte hihetetlenül hangzik abban a világban, ahol egy LG G4-ért 200 ezer forintot kérnek, ahol nemcsak az iPhone 6, hanem a Samsung Galaxy S6 is 230 ezer forintba kerül, sőt az érdekesebb S6 edge 280 ezerbe. Persze ezek is remek telefonok, egy-egy olyan különleges jellemzővel – pl. az S6 edge gyönyörűen lenyúló képernyője, az LG G4 valódi bőr borítása –, melyek már önmagában is indokolhatják, miért érdemes ezeket választani. Ilyen esetekben tehát “indokolható” a 200 ezren túli kifizetés. Akinek azonban “csak” az az igénye, hogy egy jól kinéző, az elérhető legjobb hardverrel szerelt, csúcskategóriás telefont szerezzen, annak manapság már nem kell ennyi pénzt kiadni egy mobilra.
Hogy megér-e 200-300 ezer forintot egy telefon?
Arról sokáig lehetne vitatkozni. Hogy a legismertebb gyártók miért adják ennyiért a legismertebb csúcskategóriás mobiljaikat, arra is többféle válasz adható. Egy mai mindentudó telefonban lévő hardverelemek összértéke tokkal-vonóval (és összeszereléssel) sem több 50-75 ezer forintnál. Emellé persze még jön a folyamatos kutatás-fejlesztés, a marketing és néhány egyéb költség (pl. adók), de az iparági becslések szerint a neves telefongyártóknál a készülékek árából 40 százalékot hat betű tesz ki, ez pedig nem más, mint a profit. Matekozás ide vagy oda, a “miért adják ennyiért a csúcsmobilokat?” kérdésre van egy cáfolhatatlan válaszunk: azért, mert ennyiért is megvesszük őket. És amíg 400-ért is gyorsan elfogy a banán, addig hülye lenne a kereskedő 200-ért adni, ez könnyen belátható.
Nemrég több vállalat is szeretett volna betörni a Samsung, Sony, LG, HTC és más nagy nevek közé, de ez sok évvel később indulva nem egyszerű feladat. Néhány kínai vállalat azonban kitalált egy minden jel szerint működő forgatókönyvet: összeszedik ugyanazokat a minőségi alkatrészeket (mint amik a nagyok telefonjaiban vannak), még a készüléken futó szoftver fejlesztésére is költenek pénzt (hogy az új ügyfelüknek ne az első legyen egyben az utolsó vásárlása is), a profitból viszont engednek. Nem nagy ötlet ez – “jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint” –, de kétségtelenül bátorság kellett hozzá, hogy a készülékenkénti legalább 70-80 ezres haszon helyett azt merjék mondani, hogy nekik elég 2700 forint is. Mostanra elmondhatjuk: a bátor próbálkozás sikeres volt. Ennek bizonyítékául íme néhány androidos csúcstelefon, melyért a megszokottnál jóval kevesebbet kell fizetni.
Huawei P8
Elég csak a Huawei P8 dobozás kibontani, és máris megcsapja az embert valamiféle Apple-érzés – és tessék ezt a lehető legjobb értelemben venni. Elvileg teljesen mindegy, hogy milyen dobozban van a telefon, elvégre a dobozzal jó esetben úgyis csak egyszer fogunk találkozni. De mégis, a P8 esetében már ez a rövid találkozás sejteti, hogy itt bizony odafigyeltek a minőségre. És nem, nem az Apple-féle csomagolást másolták, egy tényleg egyedi és szép megoldásról van szó.
A dobozon túllépve maga a készülékház is jól sikerült. Kétségtelen, hogy itt már nem csak érzésben, hanem egyes elemeknél konkrét dizájnbéli hasonlóságban is visszaköszön az Apple; az iPhone 6-nál a Huawei P8 valamivel szögletesebb (tehát nem olyan szappantartó) és persze nagyobb. Ez utóbbit az 5,2 colos képernyőméret indokolja, amely bár nem kicsi, a telefon – többek között a nagyon-nagyon vékony képernyőszélek miatt – nem tűnik akkorának, mint sok hasonló kijelzővel szerelt társa.
A 1080x1920 full HD képernyő és a teljesen fém burkolat alatt egy nyolcmagos Kirin 935 chipset (négy 2 GHz-es és négy 1,5 GHz-es maggal); 3 GB RAM; egy 13 megapixeles, gyönyörű képeket csináló (és sötétben látványos fényfestős videók készítésére is alkalmas) kamera, egy 2680 mAh-es akkumulátor, valamint 16/64 GB tárhely található. Ez utóbbi microSD kártyával bővíthető, de érdekesség, hogy a memóriakártyának való slotba egy újabb SIM kártyát is tehetünk, így kétkártyásként, két telefonszámmal használva a készüléket.
Akinek a fenti számok nem mondanak sokat – illetve mert néha a számok önmagukban nem is mondhatnak sokat –, annak majd tapasztalataink fognak. Próbálgatásunk során nem tudtuk zavarba hozni a P8-at, melynek bár a processzora nem a világ leggyorsabb darabja, de bőven megfelel annak a minőségnek, amit egy mai csúcskategóriás telefontól elvárhatunk. A 3 GB RAM garancia arra, hogy egy-két év múlva se legyen használhatatlanul idejét múlt a telefon; a Huawei-féle, tavaly megújított EMUI felület pedig alkalmas arra, hogy felhasználója az egy-két év alatt ne csak túléljen, hanem tényleg jól érezze magát. Ezt a jó érzést ránézésre akadályozhatja a konkurensekhez képest nem túl combos akkumulátor, de a készülék appokra fokozottan odafigyelő szoftverének hála a gyakorlatban ez a mobil is hozza a megszokott 1-1,5 napos üzemidőt.
A nemrég legjobb okostelefonnak is kikiáltott P8 szolgáltatófüggetlenül 155 ezer forint körüli áron kapható (ez a 16 GB-os tárhellyel szerelt modell), de akinek mégiscsak akad 200 ezer forintja egy csúcstelefonra, annak van ötletünk a fennmaradó tízezrek elköltésére is. A kínai vállalat ugyanis piacra dobott egy nagyjából ennyibe kerülő okosórát/karpántot is, melynek neve TalkBand B2. Ennek érdekessége, hogy nem csak az időt mutatja, nem csak napközbeni aktivitásunkat és esti alvásminőségünket méri, hanem a szíjból egyszerűen kiakasztva Bluetooth-headsetként is funkcionál. (Nem csak a P8-assal köthető össze, hanem bármilyen okostelefonnal.) Ez a funkció a viszonylag szürke (ugyanolyan) okoskarpántos piacon szerintünk van annyira érdekes tulajdonság, hogy már-már feledteti a B2 egyetlen, de komoly hátrányát. Közvetlen, erős napfényben szó szerint semmit nem látni a kijelzőből – azt sem, hogy mennyi az idő, így aztán ilyenkor az okoskarpántunk egy egészen buta karpánt.
Xiaomi Mi Note
A Kína Apple-jeként is emlegetett Xiaomi aktuálisan legütősebb telefonjainak egyike a 160 ezer forint magasságában beszerezhető Mi Note. (Nem összekeverendő a drágább Mi Note Pro és az olcsóbb, de sokkal gyengébb Redmi Note modellekkel.)
Ez egy 5,7 colos (szintén 1080x1920 pixeles full HD felbontású) képernyővel rendelkező gépállat, ami bizony már érezhető kézbevételkor és zsebben hordáskor is. Processzorból négymagos, 2,5 GHz-es egység került a mobilba, RAM-ból 3 gigányi, főkamerából 13 megapixeleset (elülsőből csak 4-eset), akkumulátorból 3000 mAh-es kapacitásút, tárhelyből pedig az említett áron 16 GB-ot szerelt be a Xiaomi. A P8-assal ellentétben a Mi Note tárhelye nem bővíthető, ezt érdemes szem előtt tartani, 16 giga bizony nem mindenkinek elég.
Ennél a telefonnál említjük meg, hogy míg az előbbi Huawei P8-ban és az ezután következő OnePlus One-ban is van NFC-modul, a Xiaomi Mi Note-ban nincsen. Nem állítjuk, hogy nem lehet élni nélküle, de manapság egyre többeknek fontos ez a képesség, és a telefonbirtoklás kb. 2-3 éves szavatossági idején belül szinte biztos, hogy még többen hiányolják majd.
Szintén hiányosság, csak szoftveres téren – de szintén együtt lehet vele élni –, hogy az összeállításunkban szereplő másik két telefon operációs rendszere Android 5.0.2 Lollipopra frissíthető, a Xiaomi még nem adta ezt ki a Mi Note-ra, így csak 4.4.4 KitKat fut rajta. (Az ötös Android újdonságairól, azaz a két rendszer közti különbségekről itt olvashat.)
OnePlus One (és OnePlus 2)
A szintén kínai OnePlus első modellje 16 gigás tárhellyel 90 ezer forintba került, de az utóbbi hetek tapasztalata alapján ez lényegében elfogyott, így marad a nemrégiben leértékelt 64 gigás modell, melyhez itthon kb. 110 ezer forintért lehet hozzájutni.
Ezért cserébe egy még mindig jó teljesítmény kaphatunk, nagyjából a Xiaomi Mi Note-hoz hasonlót, a Huawei P8-nál kicsit gyengébbet. Ez utóbbival összemérve: bár RAM-ból itt is 3 GB van, a processzor például “csak” négymagos. A 13 megapixeles főkamera munkáját a fenti két telefonnal ellentétben nem segíti optikai képstabilizátor, az elülső kamera 5 megpixeles (P8: 8 mp, Mi Note: 4 mp). A készülék tárhelye ugyan a Mi Note-hoz hasonlóan nem bővíthető kártyával, viszont itt 64 gigányi beépített helyet kapunk pénzünkért.
A OnePlus One szoftveresen jól sikerült: a CyanogenMod felület már csak azért sem lehet rossz, mert gyártói sallangoktól mentesen közel a Google-féle alapmegjelenést hozza, ahhoz csak néhány pluszfunkciót ad.
Itt, a szoftveres résznél térnénk ki a készülék ezzel összefüggő problémájára, amely igazából nem is probléma, de azért vásárlás előtt érdemes elgondolkodni rajta. Mivel a OnePlus egy itthoni képviselettel nem rendelkező gyártó, és valószínűleg túl sok készülék nincs is az országban, ezért egyes magyar alkalmazásoknál problémába ütközhetünk. Nálunk ilyen volt például a MobilTárca, amelynek telekomos alkalmazását kompatibilitási gondok miatt nem tudtunk telepíteni a telefonra. (És hát nem is feltétlenül várhatjuk el a Telekomtól, hogy egy itthon csak néhány száz, maximum pár ezer darabos “flottára” optimalizálják alkalmazásaikat.)
Érdemes szem előtt tartani, hogy a OnePlus One egy tavaly áprilisban piacra dobott telefon, így nem csak olcsóbb a fent részletezett Huawei P8-nál, hanem annál éppen egy évvel régebbi is. Az egy év két dolog miatt fontos. Egyrészt, ahogy írtuk régebbi, picit gyengébb hardver van benne. A másik szempont legalább ennyire lényeges: egy csúcskategóriás telefonra nagyjából 2-3 évig figyel oda a gyártó (addig csinál rá szoftverfrissítéseket), és a OnePlus One esetében ebből bő egy év bizony már letelt.
Éppen ezért említjük, hogy hamarosan beszerezhető lesz a július végén leleplezett OnePlus 2 is, ami csak egy kicsit drágább (108/130 ezer forint), de cserébe már egy újabb hardverrel szerelt, idei telefonról van szó – ami, valljuk be, még mindig nagyon olcsó. Óriási hátránya viszont, hogy nem lehet besétálni a boltba (rákattintani a webshopra) és megvásárolni, csak meghívó birtokában lehet majd rendelni belőle. A gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy egy átlagos felhasználó majd csak valamikor év végén juthat hozzá.
A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
