Az ENSZ Egyetem kanadai székhelyű Víz-, Környezet- és Egészségügyi Intézetének (UNU-INWEH) szakemberei 16 ezer sótalanító létesítmény működését vizsgálták meg világszerte és megállapították, hogy azok az eddig véltnél csaknem 50 százalékkal több, napi szinten 142 millió köbméter (vagyis évente 51,8 milliárd köbméter) magas sótartalmú szennyvizet termelnek 95 millió köbméternyi ivóvíz előállításakor.

A magas sótartalmú szennyvíz csaknem 55 százalékát Szaúd-Arábiában, az Egyesült Arab Emírségekben és Katarban működő sótalanító üzemek termelik.

A szóban forgó szennyvíz gyakorlatilag egy 5 százalékos sóoldat (összehasonlításképpen: a világóceán sótartalma nagyjából 3,5 százalék), amely gyakran tartalmaz a sótalanítási eljáráskor használt méreganyagokat (klórt, rezet) is.

A sós szennyvíz jelentős része a tengerbe kerül. A kutatást vezető Edward Jones szerint a vegyi hulladékok felhalmozódnak a természetben és mérgező hatással lehetnek a halakra. Az üzemekből kikerülő sóoldat csökkentheti az oxigén mennyiségét a sótalanító létesítmények közelében lévő tengervízben, ami jelentős hatással lehet a kagylókra, rákokra, valamint a tengerfenéken élő egyéb élőlényekre, és a tápláléklánc egészét befolyásolhatja.

A kutatók a sós víz hatékonyabb kezelésére szólítanak fel, rámutatva olyan korábbi tanulmányokra, amelyek szerint azt az akvakultúra (vízművelés) terén is lehetne hasznosítani a sótoleráns halfajok esetében, valamint a benne lévő fémeket és sókat (magnézium, lítium) is fel lehetne használni.