Eredetileg Dékány István: Trianoni árvák című könyvéhez készült, annak DVD-mellékleteként meg is vásárolható az adatbázis, amit a szerző, a Noran Libro Kiadó és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja, valamint az MTA-Lendület Trianon 100 Kutatócsoport együttműködése révén vált elérhetővé online.

Az adatbázist hivatalos összeírások, a Magyar Országos Levéltárban őrzött MÁV-iratanyagban őrzött listák, egyéb levéltári dokumentumok, a helyi sajtó, valamint a menekültek érkezését 1920–1921-ben dokumentáló Erdélyi Hírek című lap alapján állította össze a szerző és a kutatók. Természetesen ez a 15 ezer ember a sok százezer trianoni menekültnek csak töredéke, de összegyűjtésük már így is fontos lépés a múlt megismerésében – hangsúlyozza az MTA közleménye.

Mindenre kiterjedő társadalomtörténeti vizsgálatok még nem készültek róluk, de a most fellelhető iratok alapján többségük állami, vármegyei, városi tisztviselő, illetve állami vállalat (MÁV, posta) alkalmazottja volt, akinek el kellett hagynia a szomszédos országokhoz csatolt területeket. A listában feltűnő az olyan települések súlya, amelyek fontos vasúti vagy közlekedési csomópontok voltak (pl. az erdélyi Piski vagy a felvidéki Zsolna).

A hivatalos statisztika mintegy 350 ezer főt tart nyilván menekültként, akiknek csaknem 60 százaléka Erdélyből és Kelet-Magyarországról települt át a trianoni országba. A most közölt adatbázisban az első érkezőt 1918 elején regisztrálták, az utolsót 1928-ban, zömük 1920 vége előtt érkezett, amikor a magyar kormány drasztikusan megszigorította a „beköltözés” feltételeit, de szórványosan, egyre csökkenő számban a húszas évek folyamán folyamatosan érkeztek még repatriáltak.

MTA Trianon 100 Kutatócsoportja

Az adatbázis itt érhető el. A keresőablakba nemcsak neveket, névtöredékeket hanem foglalkozásokat is be lehet írni, illetve a keresési kritériumokat rendezni lehet a fejlécben található piros nyilakkal. Csoportosítani lehet továbbá a távozás és az érkezés helye szerint is az egyéneket.

Ha pontosan keresünk valakit, érdemes több névalakkal (pl. Szűcs/Szűts/Szüts) is próbálkozni, mert a vasútállomásokon, határátkelőhelyeken vélhetően bemondás alapján, kézzel leírott listákkal láthatóan nehezen boldogultak feldolgozóik, és a keresztnevek sem mindig stimmelnek.

Előfordulhat az is, hogy valakit/valakiket többször is regisztráltak, esetleg eltérő helyeken: ennek oka lehetett a korabeli kaotikus viszonyokon túl például az is, hogy egyszer regisztrálták az érkezőket, amint magyar fennhatóságú területre léptek – ez 1920 áprilisáig, a román csapatok kivonulásáig még Szolnok volt –, majd még egyszer a Budapestre való érkezésükkor.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.