A svájci szakértők amerikai és brit kollégáikkal közösen egykori mocsaras vidékek talajának apró ásványi anyagát, a szideritet elemezve vizsgálták, milyen klíma jellemezte akkoriban a Földet. Ennek a karbonátásványnak az izotópösszetétele alapján lehet következtetni a légkör hőmérsékletet és nedvességet illető adottságaira.

Ígéretes szideritlelőhely Argentínában

Joep van Dijk / ETH Zurich

Az északi félgömbről származó 13 szideritminta a trópusoktól az Északi-sarkvidékig lefedi az összes klímazónát. Arról is árulkodnak, hogy az Egyenlítőnél a mai Kolumbia területén a levegő éves középhőmérséklete 41 Celsius-fok volt – ma a trópusokon az átlaghőmérséklet 15 Celsius-fokkal alacsonyabb. A Nature Geoscience című tudományos lapban közölt tanulmányukból az is kiderül:

Szibériában nyáron átlagosan 23 Celsius-fok uralkodott.

A légkör nedvességtartalma is jóval magasabb volt, mint most. Különösen a trópusokon és a nagyobb szélességi köröknél uralkodtak gőzfürdőhöz hasonlítható körülmények. A tudósok szerint ezt az okozhatta, hogy a szubtrópusokból is ezekbe a zónákba áramlott a vízgőz.

A paleocén és az eocén földtörténeti korok közötti átmenet idején, 55-57 millió évvel ezelőtt a légkör széndioxid-tartalma 1400-4000 ppm egység volt. A mai érték 412 ppm.

Alaszkai sziderit mikroszkóp alatt

Washington State University

Ma is megfigyelhető, ahogy a vízgőz és a meleg a szubtrópusokról a trópusokra áramlik. "Ez a mozgás az eocén korban még erőteljesebb lehetett" – véli Joep van Dijk, a tanulmány vezető szerzője. A kutató szerint a meleg nagyobb szélességi körök felé áramlása felerősítheti a sarkvidéki régiók melegedését is.

A tudósok feltételezik, hogy a nedvesség és meleg áramlása az aktuális klímaváltozás során is megnövekszik, így a sarkvidéki területek erőtejesebben melegednek.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.