szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

A James Webb űrteleszkóp segítségével bukkantak a tudósok a LID-568 kódjelű szupermasszív fekete lyukra, aminek fényessége minden eddigi ilyen objektumnál nagyobb.

Különleges fekete lyukra bukkantak az amerikai Noir Lab tudósai. A LID-568-at a James Webb űrteleszkóp segítségével fedezték fel, és a számítások szerint az ősrobbanás után 1,5 milliárd évvel alakulhatott ki. A szupermasszív fekete lyuk kivételes sebességgel táplálkozik a környező gázból, így azt is megmutathatja, hogy ezek az objektumok hogyan képesek rövid idő alatt hatalmas méretűre nőni – írja az IFLScience.

A tudósok korábban is találtak már olyan fekete lyukakat, amelyek az univerzum korai időszakából származnak – akár régebbről is, mint a mostani –, ám ezek közül egyik sem táplálkozott olyan hevesen, mint a LID-568. A felfedezéséről szóló tanulmány a Nature Astronomy című tudományos lapban jelent meg.

Az objektum különlegessége, hogy az Eddington-határ 40-szeresével táplálkozik. Az Eddington-határ szerint bármely csillag egy meghatározott maximum fényességgel rendelkezhet, melyen túl a sugárnyomás meghaladná a gravitációs erőt, ennek következtében az anyag leválna a csillag felszínéről. Bár a Sir Arthur Stanley Eddington brit csillagász által meghatározott elméletet fekete lyukakra nem lehet egy az egyben ráhúzni, a tudósok ma is ezzel számolva mutatják meg, mennyire fényes az adott objektum.

Éveken át dolgoztak rajta, most úgy tűnik, pontatlan a fotó, ami a Tejútrendszer közepén lévő fekete lyukról készült

Japán kutatók szerint több elemzési hiba összeadódása vezetett oda, hogy másként látni a felvételen a Tejútrendszer közepén lévő szupermasszív fekete lyuk gyűrűjét, mint amilyen az a valóságban lehet.

A fekete lyukak rövid időre meghaladják az Eddington-határt, és hihetetlen mértékű fényt bocsátanak ki, miközben magukba szívják az anyagot. A LID-568 ezek közül is az eddigi legfényesebb. Julia Scharwächter, a Noir Lab egyik kutatója szerint az Eddington-határ feletti érték az egyik lehetséges magyarázat arra, hogy miért lehet látni az ilyen objektumokat a világegyetem ennyire korai szakaszában.

Hogy miként alakultak ki az ilyen fekete lyukak az ősrobbanás utáni rövid időszakban, megoszlanak a vélemények. Az egyik elmélet szerint a gázfelhők omlotta össze, a másik elmélet szerint viszont az ősi csillagok halálával keletkeztek. A LID-568 7,2 milliószor nehezebb a Napnál.

A felfedezése végső soron segíthet jobban megérteni az univerzum evolúcióját.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!