Két éven át vizsgálta az Európai Űrügynökség (ESA) űrszondája, a Rosetta, valamint annak leszállóegysége, a Philae a 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstököst, ennek köszönhetően pedig kiderült: az égitest vizet tartalmaz. A NASA tudósai alaposabban is kielemezték az anyagot, és arra jutottak, hogy a 67P-n található víz molekuláris jellemzői közel állnak ahhoz, amivel a földi óceánok rendelkeznek. Mindez arra enged következtetni, hogy az ilyen üstökösök nagy szerepet játszhattak abban, hogy a Földön ennyi víz legyen – írja az Interesting Engineering.

A víz alapvető fontosságú a földi élethez. Míg egy része valószínűleg abból a gázból és porból származott, amely körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt alkotta meg a bolygónkat, a fiatal Nap intenzív hője ennek nagy részét elpárologtatta. Éppen ezért az, hogy a Föld miért bővelkedik ennyi vízben, régóta a tudományos viták tárgyát képezi.

Az egyik elmélet szerint a víz egy része vulkáni tevékenység eredménye. A vulkánok által kibocsátott vízgőz lecsapódott és esőként hullott alá, segítve ezzel az óceánok kialakulását. Ugyanakkor több bizonyíték is van arra, hogy az óceánok jelentős része jeges égitestekből, például aszteroidákból vagy üstökösökből származik, amelyek a Naprendszer keletkezése után nem sokkal ütköztek a Földnek.

Négymilliárd évvel ezelőtt ezek a becsapódások rendkívül sűrűn történhettek meg. Ezzel kapcsolatban az aszteroida és a földi víz kapcsolata ugyan bizonyítékokkal alátámasztott, az továbbra sem egyértelmű, hogy az üstökösöknek milyen szerepük volt mindebben. Ezt segíthet kideríteni, hogy a Jupiter pályájához közel kerülő üstökösök esetében a molekuláris jellemzők nagyban megegyeznek azzal, ami a Föld óceánjait jellemzi.

Ez a jellemző egész pontosan a deutérium és a hidrogén aránya, ami azt elárulhatja, hogy hol keletkeztek ezek az objektumok a Naprendszerben. A kulcs a deutérium, ami a hidrogén nehezebb formája, koncentrációja pedig annak függvényében változik, hogy mennyire keletkezett távol a Naptól. A Naprendszer peremén lévő aszteroidákon általában magasabb a deutérium koncentrációja, mint azokon, amelyek közelebb vannak a csillaghoz.

Az elmúlt két évtized vizsgálatai azt mutatják, hogy a Jupiter környékéről származó üstökösök vízgőzében hasonló a deutérium szintje, mint a földi óceánokban. Mindez arra enged következtetni, hogy talán ezek is segítettek abban, hogy a bolygónkon a jelenlegi mennyiségű víz legyen jelen.

Kathleen Mandt, a NASA tudósa a Science Advances című tudományos szaklapban megjelent publikációban arról ír, hogy a 67P deutériumszintjét is újra kellett értékelni. A kezdeti mérések azt mutatták, hogy háromszor magasabb a koncentrációja a földi vízhez képest, ami ahhoz vezetett, hogy a kutatók megkérdőjelezték, van-e egyáltalán az üstökösöknek szerepük a víz Földre juttatásában.

A kutatók azonban a Rosetta 16 ezer méréséből származó adatok alapján arra jutottak, hogy az üstököst körülvevő por befolyásolhatja a deutérium szintjét. Ennek oka az lehet, hogy a Naphoz közeledve az objektum felmelegszik, majd a belőle kiszabaduló, deutériumban gazdag víz megkötődik a porszemeken, így rendkívül magas értéket mutatnak az erre irányuló mérések – tévesen.

Amikor azonban a por eléri a csóva külső részét, lehűl és vizet veszít, ami már lehetővé teszi, hogy pontos adatokat kapjanak a tudósok.

A kutatók a kapott eredmények ismeretében ismét felvetették annak lehetőségét, hogy az üstökösök segítségével juthatott el a víz a Földre, ami nagyon fontos lehet annak megértésében is, hogy miként alakult ki az élet a bolygón.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.