Amikor meghallottuk, hogy kapunk tesztre egy kompakt fotógépet, azt gondoltuk, persze, miért ne, lövügetünk vele pár képet, aztán kiírjuk magunkból, ami bennünk ragadt róla. Nem sejtettem volna, hogy alig egy nap használat után - egy kiváló képeket készítő, középkategóriás tükörreflexes Canon tulajdonosaként - én személy szerint már komolyan elgondolkodom rajta, hogy be kéne szerezni egy ilyet is.

Hogy miért? Ennél több kérdést is felteszek a továbbiakban, és meg is válaszolom őket sorban. Eltekintek azonban a szakmázástól, azt kollégáink tollából bárki elolvashatja, mi most a mindennapi használatra koncentrálunk - matekozás helyett inkább elbölcsészkedjük a dolgot, mondhatni.

Miért más ez a kompakt, mint a többi?

Leginkább azért, mert az úgynevezett MILC-ek táborát erősíti. Nem, ez a kifejezés most kivételesen nem szexi anyukákra vonatkozik, hanem Tükör Nélküli, Cserélhető Objektíves Fényképezőt (Mirrorless Interchangeable Lens Camera) jelent, ami gyakorlatilag a maroknyi kompaktok és a profi, nagy, tüntetéseken fotóriporterek kezében észlelhető DSLR - tükörreflexes - masinák előnyeit hozza közös nevezőre. Azaz: az előbbi tenyérnyi mérete és az utóbbi képminősége, variálhatósága kel egybe. És láthatjuk, hogy ez jó.

Jaj, cserélgetni kell az objektívet? Fog az nekem menni?

Mi az hogy, nagyon is. Nem egy bonyolult dolog ez, az objektíven egy jelölő pöcök mutatja, hol kell kezdeni rácsavarni a gépházra. Tapasztalat, hogy kis gyakorlással akár egy-két napon belül rutinossá válik az ember az objektívek le- és feltekerésében.

Sokat kell tökörészni a beállításokkal?

Dehogy! Mi a Nikon V1-et szándékosan úgy vettük a kezünkbe, mint egy újszülött, aki sosem hallott az apertúra és záridő szavakról, full automata módra állítva, hiszen a kompaktokat is nagyon sokan így használják. És a gép márpedig hibátlanul teljesít így is, látszik, hogy ennek finomhangolására sok figyelmet fordítottak, néha a gép mintha egyenesen kitalálná, hogyan akarjuk elkészíteni a képet. (Sőt, van egy olyan őrült jó funkciója, hogy több, ugyanarról a témáról készült fotó közül kiválasztja a legjobbat.) Az egyetlen hátrány: nincs beépített vaku, azt külön kell vásárolni hozzá.

De nézd csak meg a képminőséget. Látszik az első két fotón, hogy csípőből kaptam elő a szerszámot? És a másik két éjszakai képen, hogy akkor szintén? És első látásra állítanád-e bármelyikről, hogy nem nagy DSLR géppel készültek? Szóval igen, tűélesség van fennforgásban, valamint kitűnő színek, és a háttér is ugyancsak szépen mosódik el, pont ott, ahol kell.

HD videóra is képes a cucc. Azokat milyen minőségben dobja ki magából?

Videóból is mutatunk két nappalit és két éjszakait. Én úgy éreztem, ezek talán még az állóképeken is túltesznek, egyszerűen nem tudtam beléjük kötni - annak ismeretében meg pláne, hogy arra is utasíthatjuk, hogy a HD videó közben képeket is készítsen, minőségveszteség nélkül.

Na és a stop motion felvétel?

Mivel ez öt másodperc alatt rengeteg képet rak össze (másodpercenként 400-at), ezért ennek kis felbontásban kell készülnie, különben tíz memóriakártya sem volna elég. Itt ne számítsunk szuperéles képekre, a lényeg a lelassított mozdulaton van. Nem lesz egy túl gyakran alkalmazott funkció, de attól még megvan a varázsa, el lehet játszogatni vele.

Kinek ajánlod tulajdonképpen?

Bárkinek, aki hajlandó borsosabb összeget kiadni azért, hogy magáénak tudjon egy zsebben elférő, miniatűr, strapabíró képgyártó erőművet. Mert a Nikon V1 kétségkívül az. Családi nyaraláshoz, diplomaosztóhoz, bulifelvételhez (még a hangot is sztereóban rögzíti), mindennapi vidámkodásokhoz, bármihez jó, kis helyen is elfér, ráadásul van még egy óriási előnye, amit stílus- és életmód-oldalként kutya kötelességünk megemlíteni: rettentő mokányul néz ki.