57 éve végezték ki a Fehér Gárda vezetőit

Emlékpont. Szovjet katonák © Pelle János

A véres huszadik századi polgárháborút átélt Spanyolországban, a Franco-diktatúra lebontása, és a demokratikus átalakulás során fontos szerepet játszott a „Moncloa-paktum”, melyet 1977 végén kötöttek a hatomért versengő politikusok. Az új, demokratikus spanyol pártok megállapodtak: lemondanak arról, hogy politikai vitáikban a múltból keressenek érveket maguknak.

Nálunk viszont közszereplők rögtön a rendszerváltás után a múlt felé fordultak. Az addig elfojtott traumákat tematizálták a közbeszédben. Mind a jobb, mind a baloldalról elindult az utólagos bűnbakképzés, a sebek felhánytorgatása és a bűnösök keresése, annak ellenére, hogy az intézményes felelősségre vonás lehetőségét a kerekasztal megbeszélések során, a békés átmenet biztosítása céljából a politikai erők eleve kizárták.

Emlékpont. Traktor az 50-es évekből. © Pelle János

Ebben a hiszterizált légkörben még a valóban nyomasztó huszadik századi múlt feltárására és bemutatására szóló intézményrendszer kiépítésében sem tudtak megegyezni a pártok: a titkosszolgálatok levéltári anyagainak nyilvánossá tételében azóta sem találták meg a minden felet kielégítő megoldást. Ádáz vita dúlt a 2002 áprilisában átadott Terror Háza Múzeumról, mellyel szembeállították az érthetetlen késéssel, 2004 tavaszán átadott Holocaust Múzeumot. Országos szinten még mindig elmaradás van a népirtás és a kommunista terror feldolgozásában, az oktatásba való beépítésében. Pedig fontos lenne az identitás-építés, mert ahhoz, hogy végre megállapodjunk, merre tartunk, mindenekelőtt abban kellene  egyetértenünk, kik vagyunk, és honnan jöttünk.

Hódmezővásárhely történelmére mindkét traumatikus korszakban, 1944 májusában és júniusában, vagyis a deportálások hónapjaiban, illetve az 1949 és 1953 közötti „terrorévekben”’ jellemző volt néhány speciális, az országos tendenciáktól eltérő sajátosság. A zsidók deportálásával a helyi közigazgatás szembeszegült, s bár azt nem tudta megakadályozni, Beretzk Pál alpolgármesternek a lakosság támogatásával, ritka kivételként, 1944 júniusában sikerrel szabotálta el a helyi gettó felállítását. Alig öt év múlva, 1949 nyarán,  szintén a lakosság érezhető támogatásával,  fegyveres ellenállás bontakozott ki a városkörnyéki tanyavilágban, a Fehér Gárda, melynek helyi tagjait az ÁVH végül letartóztatta. Két vezetőjét, Blahó Jánost és a 24 éves Kovács Istvánt  1951 januárjában,  a szegedi bíróság ítélete alapján, kivégezték, 22 tagját Kistarcsára internálták.

A felújított vásárhelyi zsinagóga belseje. Hívők híján múzeum. © Pelle János

Az ötvenezer lakosú város helyi szinten sikeresebben hajtotta végre a történelmi leltár elkészítését, mint a főváros. A város vezetői célul  tűzték ki, hogy megőrizzék a fasiszta népirtásnak áldozatul esett mintegy ezer vásárhelyi zsidó, és a kommunisták által tönkretett és terrorizált, mintegy három-négyezer helyi gazda emlékét. Ennek a kezdeményezésnek gyümölcse a gyönyörűen helyreállított, 2004 júniusában megnyitott zsinagóga és Holocaust-múzeum, valamint a 2006-ban átadott Emlékpont kiállítás. Mindegyik a város látványosságának számít.
Egyveb oktatási, ismerettrjesztési célokat  is  szolgál. Többek között a város tanulói számára tanáraika két múzeumban rendhagyó történelemórákat szerveznek, igyekeznek a gyerekek számára is igyekeznek átélhetővé tenni a közelmúlt sötét, évtizedeken át elhallgatott fejezeteit.

Az emlékpont kiállításon sok szempontból sikerült megoldani azt a problémát is, melyet az Andrássy-út 60-ban, az ÁVH egykori központjában berendezett kiállítástól kértek számon a bírálói. Vagyis az ötvenes évek terrorjából kifejlődő Kádár-rendszer egyszerre távolságot tartó és empatikus bemutatását. Itt ugyanis érzékeltetik a teljes foglalkoztatottság, a háztáji gazdálkodás előnyeit, nem rejtik véka alá, hogy a  hetvenes, nyolcvanas években Vásárhelyen elviselhető volt az élet, volt munka, emelkedett az életszínvonal. Ma sok ezren rosszabbul élnek a városban, mint azokban az időkben. (Persze, nehéz egy kiállításon azt is bemutatni, hogy a viszonylag konszolidált életért nagy árat fizettek az állampolgárok: az ország nyakig úszott az adósságban, és kiderült, elavult ipara nem állja meg a helyét a nemzetközi versenyben, mezőgazdaságát pedig csak a hatalmas szovjet felvevő oiac tudta egyensúlyban tartani.A szerk.)

Lázár János © Horváth Szabolcs

Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere a hvg.hu-nak kifejtette: a várospolitikában súlyt helyeznek a város azonosságtudatának megerősítésére. Amerikában is azt tapasztalta, hogy ott, ahol a helyi identitást sikerül megerősíteni, az emberek más vonatkozásban is nagy teljesítményekre voltak képesek. Lázár szerint  „máig érezhető veszteségünk a vásárhelyi  zsidók elhurcolása, mint ahogy nem hevertük ki a kuláknak minősített középbirtokosok tönkretételét sem. Diktatúra és diktatúra, szélsőség és szélsőség között nem teszünk különbséget. Az Emlékpont azért fontos, mert a holocaust-múzeummal együtt lehetővé teszi a huszadik század kibeszélését legalább helyi szinten, ha már országosan nem boldogulunk a feladattal. Leltárt kellett készítenünk közös múltunk legnehezebb korszakairól".

P.J.