Tetszett a cikk?

Katynról nemcsak a szovjetek hazudtak folyamatosan, költséget és fáradságot nem kímélve, de a nyugati szövetségesek is. A németek 1943 április 13-án hozták nyilvánosságra, hogy az általuk megszállt területen megtalálták több mint 14 ezer lengyel tiszt tömegsírját. A moszkvai rádió már két nappal ezután közölte, a tömeggyilkosság a németek műve, s ettől kezdve elképesztő propagandaháború kezdődött. A Nyugatnak sem volt sokáig érdeke, hogy feltárja az igazságot.

Katyn-i áldozatok. A szovjetek 14 ezer lengyelt
végeztek ki.
Katyn neve baljós jelentésű: kat lengyelül hóhért jelent, tudtam meg a Terror Háza Múzeumban, ahol az érdeklődőknek levetítették Andrzej Wajda megrendítő, nagyszerű filmjét. Figyelemre méltó, hogy a lengyel film legendás, nyolcvannégy éves mestere az életműve betetőzéseként újszerűen volt képes feldolgozni a szovjet belügyi szervek által 1940 áprilisában meggyilkolt mintegy 22 ezer lengyel hadifogoly, jórészt hivatásos és tartalékos tiszt történetét. Wajda ugyanis nem a népirtásra, az áldozatok megrendítő sorsára, s nem is a tömeggyilkosság elrendelőire és végrehajtóira koncentrált, bár hitelesen megörökítette a lengyel katonák – köztük a saját apja, Jakub Wajda százados – életének utolsó, tarkólövéssel véget érő hónapjait.

A film forgatókönyve Andrzej Mularcyk Post mortem – Katyn története című dokumentumregénye alapján készült, mely a fogságba esett és kivégzett lengyelek – feleségek, gyermekek, édesanyák – sorsával foglalkozik. Kiemeli Katynnak azt a vonását, mely minden más hasonló tömeggyilkosságtól megkülönbözteti: az évtizedekig, több irányból ráhordott hazugságréteget. Ennek következtében tulajdonította a világ közvéleménye még akkor is a németeknek ezt a borzalmat, amikor már nemcsak Auschwitzról, Majdanekről és a többi náci megsemmisítő táborról, de a gulágokról és a sztálini koncepciós perekről is sokat tudtunk.

Goebbels, aki azonnal felismerte, mekkora jelentősége van a háború végsőkig való folytatása szempontjából Katynnak, nagyhatású dokumentumfilmet készíttetett, melyet az általuk megszállt és a szövetséges országokban mindenütt bemutattak. Katyn ily módon hozzájárult ahhoz is, hogy 1944 március 19-én Magyarország dermedten tűrte a német megszállást, és a magyar katonaság szinte az utolsó pillanatig ellenállt a Vörös Hadseregnek. A nyilas lapok folyamatosan hivatkoztak a részletesen dokumentált tömeggyilkosságra, melyet a Kállay-kormányhoz közel álló sajtó sem tudott tagadni, már csak azért sem, mert a neves patológus, az orvosi kamara nácibarát elnöke Orsós Ferenc is tagja volt a németek által a helyszínre küldött nemzetközi bizottságnak. Rajta kívül svájci, svéd újságírók és orvosok, a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőit is elvitték Katynba. Sőt, Goebbelsnek még arra is volt gondja, hogy 1943 májusában egy amerikai és egy brit hadifoglyot is helyszínre vigyenek, győződjön meg a saját szemével a valóságról. Előbbi, egy ezredes a felszabadulás után jelentést is írt a látottakról, mely azonban Amerikában is eltűnt. Katynt a náci propaganda sikeresen emelte szimbólummá, a következő az üzenettel: „ez a sors vár Európára, ha győznek a bolsevikok”.

Ez volt a legfőbb oka annak, hogy Churchill a teheráni konferencia előtt megtiltotta a lengyel emigráns kormánynak, hogy tiltakozzon a szovjet történelemhamisítás ellen, Roosevelt pedig nem adott hitelt a saját szakértői által készített jelentésnek. Sztálin szabad kezet kapott a hazudozáshoz, Az európai közvélemény, beleértve a lengyelek többségét is, megismerve a nácik megsemmisítő táborait, melyekben többek között a zsidók mellett több millió szovjet hadifoglyot is meggyilkoltak, azt hitte, hogy ezt a tömeggyilkosságot is a németek hajtották végre, csak az oroszokra akarják kenni. Érdemes itt idézni Slavomir Mrozek, a világhírű lengyel író most megjelent önéletrajzát. „1943 áprilisában tárták fel a katyni tömegsírokat. Természetesen elhittük, hogy a németek voltak a gyilkosok. Ilyen volt a közhangulat abban az időben, legalábbis Lengyelország középső részén. Akik keleten laktak, jobban ismerték a másik szomszédos országot.” (A kamasz korú Mrozek beszámol arról, hogy látta a tömegsírok feltárásáról készített dokumentumfilmet, de nem pontosítja, hogy melyiket: azt, amelyiket a németek, vagy később azt, amit a szovjetek készítettek. Vajda filmjében mindkettőből látható részlet.)

A legfőbb ok, ami miatt még a szovjet rendszerben végrehajtott deportálások és tömeggyilkosság jó részének megismerése után is nehezen lehetett elhinni, hogy Katyn Sztálin és Berija lelkén szárad, az elképesztő irracionalitás volt, mely a szovjet terrort jellemezte. Gondoljuk csak meg: a szovjetek a német agresszió megindulása után Churchill sürgetésére összegyűjtötték a lengyel katonákat a különböző táborokból, és hivatalosan keresték a Katynban meggyilkoltakat is. Végül a megmaradtakat Iránon keresztül kiengedték a Szovjetunióból. Belőlük alakult meg Wladyslaw Anders tábornok vezetésével a lengyel emigráns hadsereg, mely a britek oldalán harcolt a németek ellen Olaszországban és másutt.

Az egyik lengyel tartalékos tiszt, civilben egyetemi professzor Katynban azért kerülte el, hogy a „szovjet rendszer ellenségeként” végrehajtsák rajta a tudtán kívül hozott „ítéletet”, mert az utolsó pillanatban kémgyanúsként (!) elkülönítették, későbbi kihallgatás céljából. Életben maradt, nyugatra jutott. Ugyanakkor a szovjet hatóságok a háború után Katyn összes tanúját igyekeztek felkutatni és deportálni, a katolikus papokat is, akik beszentelték a sírokat... Az, hogy ekkora fejetlenség előfordulhat egy totalitárius rendszerben, még a hetvenes években is elképzelhetetlennek tűnt. Mint ahogy az is, hogy később Sztálin elismerje a kommunistákkal szimpatizáló Zygmunt Berling ezredesnek, a szovjetbarát lengyel hadsereg későbbi parancsnokának, amikor katyni tisztek sorsa felől kérdezett: „Nagy hibát követtünk el velük szemben.”

A szigorú korlátok között újjáéledő, de a szó szoros értelmében hazugságra épülő Lengyel Népköztársaságban nyilvánosan nem lehetett vitatni a szovjet állításokat Katynról. Annak ellenére sem, hogy az áldozatok, akik mit sem sejtettek a rájuk váró sorsról, naplót vezettek, leveleket írtak, melyek eljutottak a családjukhoz, majd a „második nyilvánossághoz” is. Így a lengyelek eleinte kisebb, majd egyre növekvő része sejtette, hogy kinek a bűne volt valójában a tömeggyilkosság. A Szovjetunió csak Gorbacsov alatt ismertek be, hogy a szovjet rendszer követte el a tömeggyilkosságot. A pártfőtitkár 1990 április 13.-án hivatalosan is sajnálkozását fejezte ki a történtekért, két évvel később pedig Borisz Jelcin dokumentumokat adott át róla a lengyel hatóságoknak.

Pelle János

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Egész Magyarországot magas kockázatúvá minősítette Németország

Egész Magyarországot magas kockázatúvá minősítette Németország

Öt tipp, amiért Szlovénia legyen a következő úti célunk

Öt tipp, amiért Szlovénia legyen a következő úti célunk

Öt év börtönre ítélték a román parlament volt elnökét

Öt év börtönre ítélték a román parlament volt elnökét