Magasodó gyűlöletfalak építőkockájává is válhat a kődarab, amely betörte a székesfehérvári roma lány fejét. Ugyanakkor pozitív fejleményt is tartalmaz az eseménysor.

A 2006 őszétől rendszeressé vált radikáljobbos gyújtogatások, verések, rongálások, sír- és emlékműgyalázások tettesei legtöbbször az ismeretlenség (és büntetlenség) homályában maradtak. De ezúttal a támadók rendőrkézre kerültek. Nyomozati feladat lesz tisztázni: csupán suhancok indulatból csinált, politikamentes, huligánvirtuskodó balhéjáról vagy tudatosan kitervelt rasszista atrocitásról van-e szó. Bárhogyan is volt, az olaszliszkai vérengzéshez hasonlóan erre sincsen mentség. Jogállamban – származástól függetlenül – tilos az önbíráskodás. Üldözendő, ha vélt, netán tényleges sérelmünket erőszakkal orvosoljuk. Erkölcsi kibúvó tehát nincs, de magyarázatra szükség van. Annak kielemzésére, miért gondolják úgy látszólag egyre többen, hogy problémáikra a brutalitás szolgáltathat gyógyírt.
 
 Persze kérdés, hogy valóban több ilyen cselekmény zajlik-e? Vagy „csupán” arról lenne szó, hogy bizonyos történések – a Gárda létrejötte, a politikai kultúránk részévé váló zavargások, illetve a roma kisebbséget sújtó (és a többségre is ható) anomáliák elmérgesedése - okán lettek a médiaérdeklődés fókuszpontjai. Tény, hogy a konkrét negatív tapasztalatokból levont általánosító előítélet a társadalom gyakorlatilag minden szegmensében jelen van. Ugyanakkor az is hozzáteendő: a magyar lakosságnál nincsenek hagyományai a faji indíttatású, spontán rasszista erőszaknak. Voltak olyan helyek (a XIX. századi USA déli államai, vagy Szicília és Korzika, a Balkán egyes részei), ahol – a hivatalos igazságszolgáltatás gyengesége miatt – a közösség valamiféle törzsi vagy etnikai becsületkódex alapján vett elégtételt. Az efféle „laikus népi ítélkezés” persze többnyire pogromba, lincselésbe, öncélú inzultálásba torkollott.

Hazánk lakossága viszont ehhez túlságosan is államfüggő. A büntetést – éppúgy, mint a gondoskodást – ma is a közhatalomból várja. Magyarországon a kisemberi előítélet főként passzív, távolságtartó idegenkedés. Effektív gyűlöletbűntények ma csak egy törpe kisebbség aberrált passziója. Nem mellesleg: a falvakban, peremkerületekben bekövetkező etnikumközi konfliktusokat legtöbbször nem direkt rasszizmus motiválja. Legtöbbször valamelyik, a településen élő roma család kerül apolitikus összeütközésbe a környezetével. A vita kiváltó oka bármi lehet: a telekrészeket elválasztó kerítés pontos helye, valamilyen kisstílű bűncselekmény gyanúja, egyéni sérelem vagy személyes ellentét.
 
Csakhogy – mivel az egyik oldalon cigányok, a másikon pedig többségiek állnak – a leghétköznapibb érdekellentét is rögtön etnicizálódik. S valljuk be: erre a tömegmédia is rátesz egy lapáttal. Ott is fajüldözést látva, ahol csak elfajult egy mindennapos nézeteltérés. Ilyenkor persze – a sajtóvisszhang farvizén – rárepül a dologra a probléma tüzét életveszélyesre felszító szélsőjobb, illetve bizonyos doktriner kisebbségvédők, akik brosúraszagú nyilatkozataikkal több kárt tesznek, mint hasznot. Kölcsönhatású csapatmunkában országos, sőt nemzetközi ügyet csinálva egy olyan incidensből, amely helyileg talán még kezelhető lett volna. Természetesen nem az a probléma, hogy a sajtó beszámol az ilyen cselekményekről, hisz ez a dolga. Gond inkább az, hogy a tudósítások és a közbeszéd lassanként az utolsó, pitiáner faluvégi bicskázásra is faji-politikai kategóriasémákat igyekeznek ráhúzni. Már ha a szembenálló haragos felek eltérő bőrszínűek. Így aztán a jámbor néző vagy olvasó bajosan tudja eldönteni: amit látott, tudatosan gerjesztett etnikai villongás vagy „csupán” ökölharccá fajuló szimpla személyközi konfliktus. Nemigen tagadható, hogy a cigányság jelentős részének életszínvonala, életmódja, beilleszkedési gondjai, karrierlehetőségei olyan mértékben eltérnek a többség (átlagos magyarok és integrálódott romák) köreiben megszokottól, hogy abba mindenféle rasszizmus nélkül is bele van kódolva az ütközés lehetősége. 

Azon pedig ne csodálkozzunk, hogy amennyiben valahol szociális-kulturális törésvonalak keletkeznek, ott – azokat politikailag kiaknázandó – ordas eszmék reprezentánsai jelennek meg. Hisz a szélsőségnek már csak ilyen a természete. Viszont a demokratikus politika felelőssége az árnyalt, a részletekben bujkáló ördögre is figyelő gondolkodás. Amely a tünetmentesítés (az erőszakkal fellépő önkényeskedők rabosítása, legyenek bármilyen identitásúak, hivatkozzanak akármiféle világnézetre) mellett az okok kezelésére is gondot fordít. S a méltányosság elvárása kétirányú. Ahogy tilos a vétkező cigányok bűnei miatt, személyválogatás nélkül egy teljes kisebbséget megbélyegezni, ugyanúgy helytelen a romaellenes atrocitásokért az egész többségi társadalmat hibáztatni. A sértődött, frusztrált, hisztérikus megnyilatkozások nem visszaszorítják, hanem fölerősítik a szélsőséget. 

A veszélyt nem csillapítja, hanem fokozza Kolompár Orbán, amikor OCÖ-elnökként roma önvédelmi mozgalom létrehozására szólít fel. Ugyanis a jelenlegi helyzetben ezen kezdeményezést – legyen akármilyen jóhiszemű - szinte mindenki a Magyar Gárda cigány verziójának tekinti majd. Természetesen, ahogy a Gárda is jogszerűen bejegyzésre került, úgy lehet alakítani roma polgárőrséget is. Önmagában nem is haszontalan, amennyiben büntetlen előéletű, személy-és vagyonőri végzettséggel rendelkező lakosok, ráérő idejűkben, társadalmi munkában vigyáznak szűkebb pátriájukra.

„Hézag” ott van, hogy ezt etnikai alapon csinálnák. Mellyel csak beteljesítik, ami ellen harcolnak: a szegregációt, a bőrszín alapján való különválasztást. Amivel csak igazolják az előítéleteket. Sokkal célravezetőbb volna, ha lakóhelyük közbiztonságért, az ököljoggal szemben tenni akaró romák a már létező polgárőrséghez csatlakoznának (vagy a többségi polgárokkal egyetértésben alakítanának ilyen, kvázi „önkéntes rendőri” csapatot.) Amelynek soraiban kétfrontos harcot vívnának a helyi bűnözés és az önbíráskodó fasizmus ellen. Ha az integráció kívánatos cél, akkor legyen az a politika-és gyűlöletmentes civil rendteremtésben is.

Papp László Tamás

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Vélemény

Fénylő kínai aranyak

A pekingi olimpia a kínai vezetés, de még a közvélemény szemében is, szimbolikus jelentőséggel bír: a látványos megnyitó ünnepségnek, a kínai sportolók összességében minden más nemzetet felülmúló teljesítményének azt kell bizonyítania, hogy Kína végképp maga mögött tudja a megaláztatásokkal, polgárháborúkkal, bosszúhadjáratokkal terhes évtizedeket, és Ázsia egykori „beteg embere” immár gazdasági óriás, a világpolitika meghatározó szereplője.

hvg.hu Sport

Olimpiai kommentek: "a zsűrik zsebben vannak"

Kevés a lelkesítés, sok a fanyalgás – ért egyet Schmitt Pállal cikkünk egyik hozzászólója, aki szerint ez az olimpia minden idők legnehezebb versenye. De vajon hogy kommentálja az eseményeket a többi olvasó? A hozzászólásokból szemezgettünk.

Vélemény

Miért sok a kontár és kevés a kisiparos?

Családok mindennapos gondja, hogy otthonaikban valóságos tortúra a vízvezeték cseréje, falak burkolása, festése, zárak és villanyvezetékek javítása. Lakásfelújításkor gyakran előfordul, hogy a felkért kisiparos egyáltalán nem, vagy alapos csúszással jön el a lefixált időpontra. Vagy ami még rosszabb: a munkát félbehagyja, netán csapnivaló minőségben fejezi be. Nincs elegendő szakmunkás, utánpótlás pedig pláne nem lesz: baj van az iskolai képzéssel, nincs presztízse a kétkezi munkának.

Vélemény

Pekingi szégyen

Magyarország az utóbbi években sajnos rendre csalódást keltően szerepel Pekingben. Természetesen nem sportolóink teljesítményére gondolok, amelynek értékelése nem az én feladatom, hanem hazánk vezető politikusaainak pekingi kijelentéseire, nyilatkozataira.

Vélemény

Putyin-doktrína – korlátozott szuverenitás újratöltve

Oroszország a világ tudtára adta: nem kívánja tartósan megszállni Grúziát, de légiereje bevetésével és csapatai előrenyomulásával nyomatékot akart adni szándékának, nem tűri, hogy Grúzia visszafoglalja a szeparatista Dél Osszétiát és Abháziát. Tény, hogy a grúz többséggel szembeszegülő abházok és oszétek autonómia törekvéseinek Tbiliszi konzekvensen útját állta. Függetlenül attól, hogy a szakadároknak igazuk van-e vagy sem, jelenleg csupán eszközök az orosz birodalmi politika kezében.

Vélemény

Kire üt vissza a provokációs bumeráng?

Hogy messziről komolynak látszó embereket beleugrathattak egy – valljuk be, ordítóan amatőr – kompromittálási próbálkozásba, az siralmas bizonyítványa a Köztársaságnak. Mert hát ne legyenek illúzióink: ha egy nyugati demokrácia pártpolitikusa, vagy tévéműsora fülest kap, hogy ellenlábasai sárosak, ugyanúgy lecsap a bizonyítékokra. A különbség csupán annyi, hogy hogy náluk kifinomultabb a tényellenőrzési metódus: nagyobb eséllyel védik ki, ha fals, koholt információkkal próbálják jégre vinni őket.

Vélemény

Rendszerváltás és értelmiségi viták a világháború után, Franciaországban

1945 után a feldolgozatlan, nyomasztó közelmúlt határozta meg azoknak az országoknak a közéletét, ahol a totalitariánus rendszerek rövidebb vagy hosszabb időre berendezkedtek. Nem kis mértékben ez vezetett a kommunista diktatúrák kiépítéséhez Kelet-Európában, ahová a szovjet hadsereg nyomult be. De az újra feltámadó viták és a társadalom éles polarizációja Franciaországban is lehetetlenné tette a demokrácia régen esedékes korszerűsítését, hiszen az újjáéledt, 1940 előtti konfliktusok bénítóan hatottak a közéletre. Tony Judt Befejezetlen múlt – A francia értelmiség 1944-1956 között című művét olvasva az olvasó arra a következtetésre juthat, hogy a könyv tanulságokat kínál nekünk is.

Olimpia

Vélemények a magyarok pekingi szerepléséről

Évek óta zuhanórepülésben van a magyar sport, csak eddig nem csapódott be, mert valaki az utolsó pillanatban mindig megnyomta az ejtőernyő kioldógombját. Sportolók, edzők, szakvezetők, akik sikerre éhesen nem törődtek azzal, hogy így újabb négy évre, várt vagy nem várt aranyaik csillogásával hamis reményeket ébresztenek. Pedig már Barcelona óta oda kellett volna figyelni.

Bűnügyi felügyelet alatt tartanák Bróker Marcsit

Bűnügyi felügyelet alatt tartanák Bróker Marcsit

Renault Twingóból is hamarosan itt a full elektromos

Renault Twingóból is hamarosan itt a full elektromos

Hogyan kapta a nevét a Monty Python? Eric Idle így emlékszik

Hogyan kapta a nevét a Monty Python? Eric Idle így emlékszik

Holtestet találtak a tűzoltók egy kiégett kazánházban Makón

Holtestet találtak a tűzoltók egy kiégett kazánházban Makón

Legalább 25 százalékos nyugdíjemelést szeretnének a szakszervezetek

Legalább 25 százalékos nyugdíjemelést szeretnének a szakszervezetek

Kimondták: Magyarország digitálisan szabad, de vannak helyek, ahol a kattintás már bűn

Kimondták: Magyarország digitálisan szabad, de vannak helyek, ahol a kattintás már bűn