Számlatombola (illusztráció)

Néhány nap alatt máris több mint százan jelentkeztek a kormányzat által elindított számlatombolára és ne legyenek kétségeink: a program nagyon is sikeres lesz. Egy olyan országban, amelyben a trükközés számít a népi hobbinak, ki ne akarna a lottónál vagy a kenónál sokkal jobb esélyekkel és olcsóbban, tehát viszonylag könnyedén, egymillió forintot nyerni? Havonta tíz jelentkező ütheti meg ugyanis az egy-egymillió forintos főnyereményt, a részvételhez pedig elég egy alig ezer forintos nettó összegű, szinte bármilyen lakossági szolgáltatásra szóló számla adatait az interneten keresztül, vagy smsben beküldeni.

Rövid fejszámolás: ha a gázszerelő Lacit megkérem, adjon egy ezer forintos számlát, az áfát pedig kifizetem neki, akkor 200 forintért máris részt vehetek az akcióban. A trükközés továbbfejlesztett változata: a gázszerelő Laci, a kozmetikus Icuval barterezik, és megegyezhetnek, hogy akár havi 10-20 ilyen „fiktív” számlát is megéri bedobni az akcióba az egymilliós nyeremény reményében. Nyerhet-e Icu vagy Laci? Természetesen nyerhet. Javul-e ettől az adófizetési morál? Aligha. Az akció hasonlatos ahhoz, ahogyan a rezsim az ’50-es években felvette a harcot a krumplibogarak ellen: a hatékony vegyszeres védelem helyett kézzel kellett gyűjteni az imperialista „csíkos’ ügynököket, aztán láthattuk, hogy a krumplibogár és az imperializmus is túlélte, csak a rezsim bukott meg.

Ez a kissé naiv akció kerekedett abból a „brutális” intézkedéssorozatból, amelyet a pénzügyi válság csúcspontján, októberben ígért a kormányfő a feketegazdaság ellen. Pedig az ilyen gyermeteg akciók helyett, a hatékony „vegyszeres” védelem lehetőségei kimeríthetetlenek lennének. Itt lenne mindenekelőtt a képviselői költségtérítés valódi reformja, hiszen nehezen érvelhet a költségigazolás alól felmentett politikai elit azzal, hogy az átlagpolgárok viszont kérjenek számlát a vízvezeték-szerelőtől, még ha ezt nekik nem is írja elő a törvény. Ennek az intézkedésnek nem csupán a szimbolikus jelzése lenne fontos, de egy csapásra százmilliókkal lenne fehérebb a gazdaság. (Netán kiderülne, hogy a pénzt gyakorlatilag fizetésként, tb-járulék mentesen veszik fel a képviselők, mert nem tudnak számlát az összeg mellé rendelni.)

Milliárdos fehéredést jelentene az is, ha a tombolában politikusok is részt vehetnének és a lakossági szolgáltatások helyett a kampányeseményekről, politikai hirdetésekről beküldött számlákat jutalmazná a kormányzat. Továbbra sem megcáfolt tény az, amit Juhász Gábor írt meg Pénzképviselet c. könyvében, majd az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet ugyenezt megerősítette: hozzávetőleg 10 elköltött kampányforintból 9 illegális, azaz a törvényben engedélyezett 386 millió forint helyett 3, de inkább 4 milliárdot költenek erre a célra a pártok. Ennyiről, tehát több milliárd forintról nincsen számla egy áltagos választási évben, és az összeget – a permanens politikai kampány éveiben – bátran kivetíthetjük a nem választási évekre is. A megoldás az elkülönített kampányszámla bevezetése és az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogköreinek kiszélesítése lenne, ami nem ördöngösség, van rá példa több helyen a világban.

Harmadikként pedig brutális fellépésre lenne szükség néhány nagy ügyben, az erzsébetvárosi ingatlanpanamától a Gripen vagy a Strabag ügyig, hiszen ezek a korrupciós ügyletek nagy valószínűséggel nemcsak a magánzsebeket gazdagították, hanem a titkos kampányszámlákat is. Az igazságszolgáltatás erélyes intézkedései nem elegendőek, a politikai elhatárolódásra is szükség volna, de itt is leginkább csak a maszatolás látszik.

Miközben tehát a PR-akciókra futja, éppen az erélyes intézkedésekhez szükséges politikai akaratból van a legkevesebb, hiszen a jól bejáratott struktúrák párthovatartozástól függetlenül, jobb és baloldalon is mindenkinek kényelmesek.

Ezt a maszatolást látták meg a civilek és döntöttek nagyon helyesen úgy, hogy a látványcirkusznak nem kívánnak a részesei lenni. A Társaság a Szabadságjogokért és a korrupció ellen világszerte küzdő nemzetközi szervezet, a Transparency International képviselője mellett Hack Péter büntetőjogász és Farkas Ákos független szakértő is kilépett a kormány által már többedszer létrehozott, majd rendre tétlenségre kényszerített Antikorrupciós Testületből, mert csak az időhúzást érzékelték. Hiába készítettek el például részletes javaslatot már februárban „brutális” intézkedésekkel, a korrupció és a feketegazdaság ellen amúgy hangzatosan küzdő Gyurcsány Ferenc a csomagot azóta sem terjesztette a kormány elé.

Mózer András