Az olimpiai eszmeiség legtisztább formája jelent meg 2008-ban Pekingben és érvényesül ismét Vancouverben, amikor a grúz csapat minden nehézséget leküzdve a folytatást mellett döntött. Február 20-án helyezték örök nyugalomra a grúz szánkóst, Nodar Kumaritashvilit szülővárosában, Bakurianiban. A sportoló tragédiája engem élénken emlékeztet arra a szívszaggató beszélgetésre, amelyet Rusudan Aptsiaurival, a Grúz Olimpiai Bizottság halk szavú és visszahúzódó nemzetközi igazgatónőjével folytattam az olimpiai falu kisebbik éttermében a Pekingi Olimpiai Játékok megnyitását követően. Rusudan az országukat ért orosz inváziót könnyekkel küszködve, remegve mesélte, nem titkolva kétségbeesésüket, az elszomorító állapotokat és a bizonytalanságot, amivel akkor szembe kellett nézniük. Azt sem tudták, hogy lesz-e hova hazatérniük, és mi történik a szeretteikkel, teljes bizonytalanságban éltek a megnyitó ünnepséget követően, miközben az orosz erők Tbiliszit bombázták.

Rusudan azonban azt is elmesélte, hogy a világ számára talán érthetetlen módon, de a grúz sortolók és sportvezetők mindig is kiváló kapcsolatokat ápoltak orosz kollégáikkal, hangsúlyozva, hogy köztük soha, semmilyen félreértés nem volt, így a pekingi Olimpiai faluban is békében és zavartalanul éltek együtt orosz szomszédaikkal. Sajnos sem akkor, sem kevesebb mint két évvel később nem volt módom rá, hogy segítő kezet nyújthassak kolléganőmnek, akit ezúttal a vancouveri 8 versenyzős grúz csapat megrázó tragédiájának adminisztrációja terhelt. A Grúz Olimpiai Bizottság elnöke egyebet nem tehetett, mint érthető módon a sportlétesítmények biztonságának felülvizsgálását kérte a nemzetközi sportvilág döntéshozóitól, annak érdekében, hogy Nodar értelmetlen és talán elkerülhető tragédiája más sportolóval soha többé ne ismétlődhessen meg.

A grúz szánkós tragédiája árnyékot vetett az amúgy kiválóan szervezett vancouveri játékokra. Pedig Kanada immár belépett azon kevés országok körébe, amelyeknek háromszor vagy többször megadatott a lehetőség, hogy olimpiai játékokat rendezhessenek, hiszen 1976 Montreal és 1988 Calgary után harmadszor jár arrafelé az olimpiai láng.

Vancouver olimpiai pályázatának történetét alighanem kevesen ismerik, így érdemes kiemelni, hogy az olimpiai játékokat oda álmodók között ott volt egy magyar mérnök is. Vajda Péter, a University of British Columbia magyar származású szakembere gondolta ki és tervezte meg az Észak-Vancouverben található Grouse-hegy kettős felvonóját. A nagyközönség előtt a létesítményt 1949. december 1-jén nyitották meg, a világ legelső kétüléses sífelvonója volt.

Britt Janyk az olimpiai lesiklóversenyen. Kicsit a miénk is

AP

A Grouse-hegy sikerei után Vajda tervei alapján készültek a whistleri sípályák első felvonói az 1950-es években, majd a magyar mérnök részt vett az 1960-as, 1968-as Calgary téli olimpiai pályázatok előkészítésében is. Hivatalosan Vancouver először az 1976-os játékokra pályázott, amit azonban Denver nyert el, de végül Innsbruck rendezett meg. Vajda Péter rendkívüli életpályát futott be mind szakmailag, mind a kanadai sísportban. Egész életén keresztül támogatta a vancvouveri olimpiai pályázatot és még megérte a prágai döntést, azonban 2003 őszén, 91 éves korában, alig fél évvel a sikeres pályázat után elhunyt. Azt azonban a magyar mérnök sem merte álmodni, hogy majd valaha a saját városában rendezendő olimpiai játékokon a saját unokái olimpikonként vehetnek részt. Pedig a sors azzal jutalmazta a magyar mérnök családját, hogy a lányának, Andreé Vajdának három gyermeke közül Britt Janyk és Michael Janyk alpesi síszámokban kivívta a jogot a kanadai csapatban a vancouveri olimpián való részvételre. (Britt lesiklásban a 6-ik, super G-ben a 17-ik lett, míg Michael szuperkombinációban a 27-ik helyen végzett, de jobbik számában, a szlalomban 27-én szebb reményekkel vághat neki a pályának.)

Gregor Robinson, Vancouver polgármestere az egy évvel ezelőtti csapatvezetői értekezlet nyitó beszédében elmondta, hogy Vancouver Kanada „zöld” fővárosa kíván lenni, de egyben a világ környezetvédelmi fővárosi címére is törekszik, amelyet 2020-ra kívánnak elérni. A város környezetvédelmi programja messzire nyúlik vissza, és üzleti alapokra épül, jelentős adókedvezményeket nyújtva a helyi vállalkozásoknak és elősegítve a gazdasági válság leküzdését a környezetvédelemi alapelveknek megfelelően. Az energiatakarékosság és a tömegközlekedés fejlesztése a várostervezés fontosabb céljai közé tartozik. Ennek keretében a világ leghosszabb automatizált metrója Vancouverben található, amely 68,7 kilométeren szállít naponta akár félmillió utast. De ne menjünk messzire! A vancouveri olimpiai falu a fenntartható fejlődés előírásai szerint épült, energiatakarékos és környezetbarát módon, ideértve a fűtési és csatorna rendszerét, sőt az épületek tetejét is, ahol kisebb telepített parkok találhatók, ezzel nemcsak az épületek külalakját és színvilágát tették különlegessé, de jelentősen sikerült a fűtési költséget is csökkenteni. Vancouver ugyancsak világhíres a vízvezeték-rendszeréről, amely mindeddig ellenállt a külső ártalmaknak, ideértve fertőzéseket is. A város ivóvízét az első városi vízügybiztos, Ernest Albert Cleveland által tervezett és a Capilano folyóból táplálkozó gát szolgáltatja.

A Kruzenshtern vitorláshajó. Meghívás Szocsiba

Nagy Zsigmond

Földrajzilag ismert, hogy Kanada nyugati partjait a Bering tengeren és a Csendes Óceán nyugati részén található Alaszkai öblön keresztül lehet hajóval elérni Oroszország legkeletibb pontjától. Az is köztudott, hogy a következő téli olimpiai játékokat Szocsi városa rendezi ezért Oroszország két jelentős és látványos kulturális eseménnyel kíván tisztelegni Kanada és Vancouver előtt. Az olimpia játékok teljes idejére az orosz tengerészeti flotta egyik gyöngyszemét, az 1926-ban épült Kruzenshternt Vancouverbe vezényelték, hogy az olimpiai játékok előtt Oroszország tisztelegjen és a flottájuk dicsőségét hirdesse. Ez a neves vitorlás hajó a XX. századi hajózás egyik legcsodálatosabb remeke, és jelenleg a világ legnagyobb vitorlás hajója a maga 220 fős legénységével, 114 méteres hosszával, négy árbocával, amelyből a legmagasabb 51 méterrel a fedélzet fölé nyúlik.

Bebocsátásra várók állnak sorba a Szocsi ház előtt. Kíváncsiak az orosz vendéglátásra

Nagy Zsigmond

A házigazdák engedélyével a vancouveri olimpiai leglátogatottabb eseménye a 2014. évi téli játékok házigazdájának kiállítása, a 24 órán nyitva tartó és nevezetes Szocsi Ház. Az orosz rendezők nem kevesebb, mint 280 fős személyzetet hoztak különgéppel, hogy a pontosan 5 millió kanadai dollárért, azaz közel 1 milliárd magyar forintért kibérelt és az Olimpiai Falu vendégbejáratától nem messze található Vancouveri Tudományok Házában a nagyközönség elé tárják a 2014-es terveiket és a támogatóiknak bemutatkozási lehetőséget adhassanak. Hamar híre ment az orosz vendéglátásnak az egész városban, így csak több órás várakozást követően lehet élvezni az ingyenes kultúrshowt, ételeket és nem utolsó sorban italokat. Esténként pedig neves orosz előadóművészek koncerteket adnak a közönség egész estét betöltő szórakoztatására.

A város másik igen gyakran látogatott pontja az olimpiai láng tere. A megnyitó ünnepségről a kanadai jégkorong legenda, Wayne Gratzky szó szerint kivitte az olimpiai lángot, hogy mindenki számára láthatóan az öböl partján ismét fellobbantsa. Mindenki által láthatóan, de nem hozzáférhetően. A városlakók felháborodtak azon, hogy látni ugyan láthatják, de megközelíteni nem tudják a jellegzetes Vancouveri lángot a védőkorlátok miatt. A nyomásnak és közigénynek eleget téve a szervezők gyorsan elbontották a kordonokat, így már mindenki számára gyalogosan látogatható az Olimpiai láng a nap bármely időszakában.

Nagy Zsigmond

Nemcsak a klímája miatt különleges a Vancouvertől alig két órányi autóútra található "Suttogó-hegység". Főleg azért érdemel kitüntetett figyelmet, mert Észak-Amerika legnevezetesebb sí és hódeszka területének tartják mind az amerikaiak mind a kanadaiak. Itt kettő 2000 méter feletti hegy várja egész éven át a kirándulni és sportolni vágyókat. Igazi síparadicsom a több mint 8100 hektárnyi sípálya-labirintussal. Sőt, a világ legnagyobb hegyi kerékpár parkja is itt található a nyári idényre. A Blackcomb és a Whistler hegyeket a világ leghosszabb függőliftje köti össze 3 024 méter hosszú kötélpályával, úgy hogy mindössze kettő tartópillér gondoskodik a kötelek magasban tartásáról. A függőlift 435 méterre a földtől szállítja az utasokat a hegycsúcsok között, alig 20 perces futam idővel.

whistler.com

Érthető hát, hogy Whistler az olimpiai játékok egyik fő helyszíne. Szemben az előző téli játékoknak helyet adó Torinóval, ahol 3 olimpiai falu állt a versenyzők rendelkezésére, a kanadai szervezők kettővel is meg tudták oldani a nemzeti delegációk elhelyezését. A vancouveri és whistleri olimpiai faluk között a kapcsolattartás az elég nagy – több mint 100 kilométeres – távolság miatt első ránézésre nehéznek tűnhet, de a modern technika ezt a nehézséget könnyedén leküzdötte. Például a reggeli csapatvezetői értekezletet a két faluban azonos időpontban tartják videó konferencián keresztül, így mind a két helyszínen egyszerre és interaktív módon zajlik az értekezlet, akadálymentesen tájékoztatva a küldöttségek vezetőit.

Csapatvezetői értekezlet videokonferenciával Vancouverben. Nem számít a távolság

Nagy Zsigmond

Az olimpiai játékok legnagyobb sztárjai érthetően mindig a frissen avatott bajnokok. Idolok azonban rajtuk kívül és az idősebb korosztályokból is megjelennek a versenyek és rendezvények helyszínén. Az olimpiai zászlót a világhíres színész, de a többség számára nem nyilvánvalóan kanadai származású Donald Sutherland vitte a megnyitó ünnepségen, olyan neves kanadaiak társaságában, mint Betty Fox, Jacques Villeneuve autóversenyző, Barbara Ann Scott olimpiai műkorcsolyázó, Anne Murray énekes, Romeo Dallaire nyugállományú tábornok, Bobby Orr, a jégkoronglegenda és Julie Payette űrhajós. Sutherland ezenfelül a megnyitóünnepség narrátoraként is jelentősebb szerepet kapott azzal, hogy David Atkins kanadai költő híresebb munkáiból idézeteket olvasott fel. A kanadai színésszel Kamuti Jenő, a MOB korábbi főtitkára és a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke, az 1976-os Montreali Nyári Olimpiai Játékok magyar zászlóvivője és ötszörös olimpiai résztvevő a rövidpályás gyorskorcsolya versenyen találkozott. A különböző életpályát befutó, de a felnövekvő generációk számára igazi példaképek a Pacific Coliseumban találkoztak a 2010. február 13-ai versenynapon, ahol egy pillanatra megállt az idő.

Két legenda. Donald Sutherland és Kamuti Jenő

Nagy Zsigmond

„… és akkor London”
Még véget sem értek a XXI. Téli Olimpiai Játékok, de már sokan Londont kérdezik. Igen, London következik, alig 2 és fél év múlva. A kanadaiaktól csak tanulni lehet, de az őszinte lelkesedést, életigenlést, a sport és az olimpiai iránti szeretetet nem, az belülről fakad. A Játékok tovább folytatódnak. Találkozzunk Londonban!

Nagy Zsigmond, Vancouver - London