szerző:
Polgár Gyula
Tetszett a cikk?

Rétvári Bence államtitkár bejelentette: a III/III-as titkosszolgálati jelentések eredeti példányát odaadják az érintetteknek, „azoknak, akiket besúgtak”, mert „az embereknek joguk van ahhoz, hogy megkapják, és azt tegyenek vele, amit csak akarnak.” Nagyon rosszul hangzik.

Én, mint egy volt több alosztályos ügynök nem akarom minősíteni Államtitkár úr kissé populista ízű mondását.  Semmi gond azzal, hogy az érintettek, ha kérik, kapják meg a róluk szóló jelentések másolatát, de az ellen tiltakozom, hogy az általam írt jelentések eredeti példányát kiszolgáltassák, és az enyészeté legyenek.

Féltve őrzött titkok a levéltárban
Túry Gergely

Ezek a jelentések fontos dokumentumai az elmúlt fél évszázad történelmének, megőrzésük és feldolgozásuk nélkül nem lehetne tiszta képet alkotni az ancien régime- ről és a rendszerváltozás húsz évéről. 

Egyébként is lidércnyomás lenne az eredeti dokumentumok kiadása. Képzeljék el, hogy egy jelentésen, egy oldalon szerepel Csoóri Sándor, Eörsi István, Csurka István, és Konrád György.  Most akkor kinek adják ki az eredeti jelentést? Vagy éppenséggel akarja e tudni Csurka István, hogy mit mondott róla Konrád György?  És fordítva? És hogyan kapják meg az érintettek azokat a jelentéseket, amelyeknél a III/III, továbbá a hírszerzők és a kémelhárítók (III/II, III/I) is rendesen benne voltak. Vágják apró darabokra az A4-eseket? 

Bátran kijelenthetem: az érintettek és a nagy magyar közvélemény akkor sem fogja megtudni,mi az ábra, ha kiadják az eredeti jelentéseket. Nyilván nem adják oda mindet, egyáltalán, ki fogja ezt ellenőrizni? Oda dobnak párezer kiskaliberű, főleg kényszerügynököt, de nem dobhatják oda a még élő iparbárókat, bankmágnásokat, bíborosokat, média cézárokat, vezető jogászokat, kurzus történészeket, még mindig kaparó politikusokat, udvari tanácsosokat, SZT (szigorúan titkos) tiszteket, meg mindenféle kiválóan átváltozott, „titkosszolgálati kapitalistákat”, akik jelentős alakjai a húsz éve tartó sajátos hamisgulyás demokráciánknak.  Ha pedig Rétvári államtitkárék valóban elosztogatnák a levéltár anyagát, tekintet nélkül az iratokban szereplőkre, akkor lenne itt csinnadratta. Nemcsak az ügynökök szívnának, hanem a publikum is.   

Változatlanul úgy gondolom, független történészekre, levéltárosokra kell bízni, hogy asszisztáljanak szomorú történelmünk e fontos dokumentumainak nyilvánosságra hozatalánál. Közkincs ez a levéltár és nem függhet politikusok pillanatnyi érdekétől. A politikusok, egy-két kivételtől eltekintve, a szocializmusban is szar alakok voltak, és ez most sincs másképp. Inkább bízom Kenedi Jánosban, aki fél életét tette rá, hogy szakszerűen kezelje ezt a problémát. Őt éppen most tette hidegre a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány.

Polgár Gyula

 

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!