Lassan hat hete, hogy Edward Snowden információi nyomán fény derült az amerikai titkosszolgálat Prism nevű, minden jel szerint németországi megfigyelésekért is felelős kémprogramjára, ám a szövetségi kormány, élén a kancellárral vagy hallgat, vagy úgy tesz, mintha nem tudna semmiről – állapítja meg a Spiegel Online-on Phillip Wittrock, aki aggasztónak tartja, hogy Berlin nem végeztet saját vizsgálatokat az ügyben. A sajtó nemrég kiderítette, hogy létezik egy Prism nevű adatbázis az Afganisztánban harcoló szövetségeseknek, ám Angela Merkel állítja: az egy teljesen másik program, ám részleteket továbbra sem árul el. A kivárás stratégiája azonban kevésnek tűnik egy olyan ügyben, amely a németek alapjogait érinti – állapítja meg a szerző.

A Cicero című, politikai kultúrával foglalkozó liberális magazin szerint Merkel már-már clintoni szintű hazugságokkal áll elő Prism-ügyben. A lap szerint ugyanis nehezen hihető, hogy két teljesen különböző amerikai nemzetbiztonsági program fut ugyanazon a néven, úgyhogy felmerül a népbutítás gyanúja. Ha kiderül, hogy a Bild Zeitung bulvárlap által közzétett dokumentumban szereplő Prism ugyanaz a Prism, akkor Merkel hazudott, azaz vagy tudtak a programról, vagy tudniuk kellett volna. A következő napokban mindenesetre a kancellárnak hihető magyarázatokkal kell előállnia, különben veszélybe kerülhet ősztől a harmadik kormányzati ciklusa – írja a Cicero.

Edward Snowden nagyon téved, ha azt hiszi, hogy Amerika vagy Nagy-Britannia félúton, "egy NSA-egérrel való kattintásnyira" van a diktatúra felé – írja a londoni konzervatív The Telegraph publicistája. Peter Foster szerint ez nemcsak hamis állítás, ami szembemegy az emberek tapasztalatival, de sértő is, hiszen egyenlőségjelet tesz Amerika és Nagy-Britannia valamint olyan államok közé, mint Kína, Oroszország vagy Venezuela, amelyek valóban kontrollálják polgáraikat.

Snowden attól óv, hogy elég egy rossz elnök vagy egy terrorista merénylet, és a két nyugati állam diktatúrává válik, mivel az elnyomás apparátusa készen áll az NSA-ben, csak valakinek használnia kell. Azonban nem véletlen, hogy nincs elnyomás ezekben az országokban – írja a szerző. "Amerika alapító atyái ezért írták az alkotmányt, ezért foglalták jogszabályokba a fékeket és ellensúlyokat, amelyek megakadályozzák, hogy az ország a diktatúra sötétségébe csússzon. Az internet ezen nem változtat" – hangsúlyozza a független bíróságok, a szabad média szerepét a szerző. Az önmagát fontos információk kiszivárogtatójának tartó Snowden egyetlen konkrét példát sem tudott említeni, amikor az NSA kémapparátusa átlépte volna a törvényt – írja a publicista.

Semmi meglepő nincs abban, hogy Oroszországban öt év börtönre ítélték Alekszej Navalnij ellenzéki politikus-bloggert – írja kommentárjában a Neue Zürcher Zeitung. A konzervatív svájci napilap szerzője, Volker Pabst szerint Putyin elnök már eddig is bebizonyította, hogy minden skrupulus nélkül kész bevetni az igazságszolgáltatást az ellenfeleivel szemben. Mintha a bíróság elfogultságát kellett volna bizonyítani, a bíró az ítéletnek egy olyan indoklását olvasta fel, amely szinte szó szerint egyezett a vádirattal. A nyomozó hatóság szóvivője már hetekkel korábban közölte, hogy Navalnij politikai ambiciói természetesen kihatnak a tárgyalásra. A börtönben ülő "oligarchához", Hodorkovszkijhoz hasonlóan Navalnijnál is fennáll a veszély, hogy utólag megemelik a büntetés idejét. "Oroszországban a politikai ellenállás ára nagy – sokak számára jelenleg túl nagy" – állítja a svájci lap.

Szerkesztőségi cikkben kel a The New York Times a Rolling Stone védelmére, szerintük a hisztériát leginkább a hőség okozhatta. Az ismert popkulturális magazin ugyanis órási vihart kavart azzal, hogy legutóbbi címlapján Jim Morrison-szerű pózban ábrázolta Dzsohar Carnajevet, a bostoni iszlamista merénylőt. A bostoni polgármester szerint ezzel a magazin "celeb bánásmódban részesített egy terroristát".

A vezető amerikai napilap azonban nemcsak arra emlékeztet, hogy számos lap, így ők maguk is címlapon közölték ezt a fotót, anélkül, hogy az botrányt keltett volna ("mint minden hozzáértő olvasó tudja, a magazincímlapok nem jelentenek támogatást"), de a Time magazin a háború idején több címlapján is szerepeltette Hitlert, nem sokkal szeptember 11-e után pedig egy "kevéssé démonikus" címlapfotón bin Ladent. "Tovább tudtunk lépni" – állapítja meg lakonikusan a The New York Times.

Tíz héttel az osztrák parlamenti választások előtt a kampány antiszemita és rasszista felhangjairól ír a Der Standard liberális bécsi napilap kommentátora. Alexandra Föderl-Schmid felidézi, hogy bár Hans-Christian Strache szabadságpárti vezető azt ígérte, nem fognak külföldiellenes kampányt folytatni (csak "belföldibarátat"), több FPÖ-középvezető figyelmen kívül hagyta ezt az ígéretet. Volt, aki "külföldiállamtitkárnak" nevezte az intergrációs államtitkárt, akadt, aki a muszlimoknak azt ajánlotta, "éljetek utazási szabadságotokkal", máshol a párt "deportációpártinak" titulálta magát. A szerző felidézi Haider és az FPÖ korábbi antiszemita kiszólásait, akárcsak azt, hogy Strache múlt ősszel antiszemita karikatúrát tett fel Facebook-oldalára. "A Waldheim-érában újra propagált áldozati mítosz és a múlthoz fűződő továbbra is slampos viszony vezet oda, hogy a felszínre kerül a barna üledék" – írja a szerző.