Mindig is szerettem volna egy hitelkártyát. Olyat, amelyet külföldi utakon ugyanúgy tudok használni, mint a szomszéd boltban, csak lepityegtetem, vagy lehúzom, és már fizettem is. Régóta tervezgettem, hogy hol és milyet váltok ki, amikor idén nyáron beindult a Citibank kampánygépezete, telefonok özöne zúdult rám, hogy őket válasszam – eredetileg nem is a Citilife kártyát néztem ki magamnak, de én barom, hagytam magam meggyőzni. A telefonos egyeztetések után két kiskosztümös hölgy jelent meg a munkahelyemen, az általam kért időpontban, nagyon készséges, nagyon udvarias üzletkötők. Kedvezmény a moziban, ajándék fagyi a hamburgeresnél, visszatérítés a boltban, bárhol használható kártya. Úgy érezte az ember, aki vagyok, hogy jól döntött, lám, micsoda ügyfélközpontú hozzáállás, micsoda kiváló multicég. Megkötöttük az üzletet, szeptemberben már a kezemben is volt a kártya. Kánaán, pityegtetés, húzás, és mindig időben törlesztettem, amit kellett.

Aztán alig egy hónap múlva jött a feketeleves: a Citibank bejelentette, hogy rövidesen kivonul Magyarországról.

Na, mondom, Zoli, ezek szerint te vagy a hitelkártyák Falus Ference, de mindegy, akkor szálljunk ki a bizniszből. Azt még tudtam, hogy december elején Bécsbe kell mennem, úgyhogy úgy számoltam, ott még használom a kártyát, aztán december 15-én, a hitelperiódus lejáratának napján mindent lezárok, kifizetek, és megszüntetem az egészet. Még pont ki tudok váltani egy másikat helyette (azt, amit eredetileg is akartam).

Aham. Francokat.

December 15-én besétálok a Citibank Mammutban található fiókjába, húzok egy sorszámot a pénztárhoz, előbb rendezendő a számlát, aztán majd megszüntetem a kártyát. Sorra is kerülök, beadok kártyát, igazolványt, és közlöm, hogy fizetni szeretnék.

- Rendben, kérem, adja meg a telefonos PIN-kódját!

- A micsodát?

- A telefonos PIN-kódját!

- De hát nekem olyan nincsen, eddig csak önök hívtak telefonon engem, és hát látja, itt állok életnagyságban, nem telefonon beszélünk, itt a kártyám, személyi, lakcímkártya, a kutyám oltási kiskönyvéig minden… szeretnék befizetni.

- De azt csak telefonos PIN-kóddal lehet!

- Jó, fordítsuk meg, akkor előbb odamegyek a kollégájához, megszüntetem a számlámat, ő ad egy papírt, hogy mennyit kell fizetni, amivel visszajövök, és…

- Ja, maga számlát akar megszüntetni? Azt csak telefonon lehet.

- Ne zavarítson már meg, hát itt ülnek hatan a bankban, itt vagyok én is, és egyikük sem képes vagy alkalmas arra, hogy a számlámat megszüntessük?

- Kérem, fáradjon a sarokban található Citifonhoz, mert csak telefonon tud számlát megszüntetni.

Odafáradok. Telefonálok. Ha önnek van már telefonos PIN-kódja, nyomja meg ezt, ha nincs, nyomja meg amazt. Megnyomom amazt, hosszú azonosítás, be kell pötyögnöm minden egyéb azonosítómat, amit egyébként személyesen is be tudnék mutatni a hat ügyintézőnek tőlem négy méterre. A vonal végén telefonos hölgy.

- Jó napot, szeretném a számlámat megszüntetni, ezért telefonáltam.

- Kérem a telefonos PIN-kódját.

- Nincsen PIN-kódom, és nem is akarok, számlát szüntetni akarok, itt állok a maguk bankjában, de azt mondták, csak telefonon lehet.

- De kell egy telefonos PIN-kódot generálnunk.

- Feladom, generáljunk.

- Akkor most felteszek önnek az azonosításhoz szükséges kérdéseket, édesanyja leánykori neve, születési helye, levelezési címe, hitelkerete, telefonszáma… Köszönöm, az azonosítás megtörtént.

- Micsoda váratlan fordulat, mikor mondom, hogy itt állok az önök bankjában minden papírommal. Szeretném a számlámat megszüntetni.

- Rendben, ehhez fel kell olvasnom önnek a jogi tájékoztatót.

- Tegye.

- Tudomásul veszi, bla-bla, harminc napon belül, bla-bla, és mivel egy éven belül szüntette meg a kártyát, 7500 forint büntetést kell fizetnie.

- Álljon meg, hogy büntetést, mert egy éven belül… (itt már kínomban felröhögök), de mondja már meg, lesz még egy év múlva Citibank Magyarországon?

- Hát… őőő… értékesíteni fogjuk a lakossági üzletágat, úgyhogy ön nem marad bank nélkül.

(Tehát azt se tudják, kinek leszek az ügyfele, de biztos nem nekik, és mégis büntetést kell fizetnem egy olyan hűségeskü megszegése miatt, amelyet ők nem tartanak be.)

- Kifizetem, csak hadd szüntessen meg a számlát végre.

- Rendben, kapcsolom a Számlalezárási Osztályt. De nem biztos, hogy ők már bent lesznek…

- De akkor eddig mit csináltunk, miről beszéltünk, nem maga szünteti meg a … – ezt már a várakoztató zenének mondom. Bejelentkezik a Számlamegszüntetési Osztály robotja, azonosítás, kéri a telefonszámomat, majd a géphang közli, hogy most ugyan nem tudunk beszélni, de majd visszahívnak. Bont. Pár pillanat múlva csörög a telefonom, ugyanaz a várakoztató zene benne. Várok. Öt perc, tíz, húsz telik el, zenél.

Közben a pénztáros kijön a fülkéből, a vállam alá szorított mobillal elkapom:

- Van már telefonos PIN-kódom, szeretnék akkor legalább befizetni!

Vissza az ablakhoz, közben kinyomom a várakoztató zenét. A pénztáros kérdez:

- Akkor mit is mondtak, mit kell csinálnia, mennyit kell befizetni?

Itt emelem fel először a hangom, hogy én tényleg végigcsináltam mindent, amit akartak, itt a kódom, a papírjaim, azonnal nézze meg a számlámat, és befizetek. Varázslat történik, két számot kivon egymásból, és kiderül, hogy 39.000 forintot kell fizetnem. Beadom, közben röviden ismertetem, hogy mit mondtak. Nem nyugtat meg:

- Hát nézze, ez a pénz akkor holnap, legkésőbb holnapután felkerül a számlájára…

- De hiszen ma van a hitelperiódus vége, és holnaptól már kamatot kéne fizetnem, ne csinálja ezt…

- De ha esetleg regisztrálna egy netbankot, akkor tudná követni, hogy mikor…

- NEM REGISZTRÁLOK SEMMIT!!!!! Én elhagyni akarom ezt a bankot, nem beköltözni ide!!! Kifizetek mindent, aláírok mindent, engedjenek már el!!!

- A 7500 forintot is kifizeti most?

- Miért, megszünteti a számlámat most?

- Azt nem. De lehet, hogy annak a befizetésnek is lesz majd négyszázvalahány forint költsége… Tudja, az lenne a legjobb, ha holnap azért felhívná a bankot, és rákérdezne erre.

- DE HISZEN ITT VAGYOK A BANKBAN! És most beszéltem telefonon, holnap mi újat tudnak mondani????

Erre már nincs válasz.

És akkor jöjjön a konklúzió.

Kedves Pitibank! Bár olyan illúzióm nem volt, hogy a számla megszüntetéséhez is két kiskosztümös hölgy keres fel, de ez a pofátlanság csúcsa. És nem, ezzel a szemétkedéssel nem azt érik el, hogy a kaffkai labirintus visszariaszt, és maradok ügyfél, hogy aztán jövőre eladhassatok egy másik banknak, mint valami darabárut. Mindenképpen lelépek tőletek. És nem fogok újra telefonálni, nem regisztrálok netbankot, nem megyek vissza a fiókba, ellenben ha lesz pofátok nem megszüntetni a kártyámat, akkor életem első tüntetésszervezői akciója keretében személyesen láncolom magam oda a székházatokhoz. Mert ez mindennek az alja. És igen, az ilyen húzásaitok miatt olyan népszerű és sikeres a Fidesz bankellenes kampánya. Amikor leesik az embereknek, hogy hazudtok, vagy tőrbe csaljátok őket. Vajon nem azért nyomtátok meg nyáron a kampányt, hogy aztán több ügyféllel, jobb áron tudjátok eladni a céget? Vajon nem ugyanezért hirdettek úgy hatéves futamidejű személyi hiteleket, hogy már egy éve múlva se lesztek itt?

Igen, ettől jogos düh keletkezik bennünk, és ezt nagyon ügyesen tudja kihasználni a Fidesz. Mert most még én is azt érzem, hogy tényleg takarodjatok a francba ebből az országból.