Néhány nappal ezelőtt Tiffán Zsolt borász, kormánybiztos és országgyűlési képviselő kimaxolta a rákosista munkáslevelezésben ma is rejlő lehetőségeket.

„Viktor! Vedd már észre!!! Ezek maffiózók!!!!” - tette ki a Facebookra egyébként háromszoros zárójelben, hogy bár kiáltva, de azért illemtudó szerénységgel felhívja a Párt és a Kormány első emberének figyelmét arra: amíg Ő az ország ügyeit intézi fáradhatatlanul, addig a belső ellenség aknamunkát folytat, őt is megalázva:

Többek között olyan politikai szereplők, akik a közéleti kurválkodáson kívül semmihez sem értenek, és semmit nem tettek még le az asztalra. (…) Pedig nem egy pártban vannak, mégis ők osztják le a lóvét... Ha kell, a sajátjaikra törnek, csak azért, hogy mások semmit se tehessenek.

Hálásak lehetünk Tiffán Zsoltnak: ha ő nem robbant a közösségi oldalon, akkor a Párt és a Kormány első embere soha nem tudja meg, mi zajlik a végeken, amíg ő hősi szabadságharcát vívja az EU, a szíriai menekültek, a munkanélküliek, a multik és a bankok ellen. Közéleti kurválkodás? Maffiózók osztják a lóvét meg az észt? A hálás miniszterelnök nyilvánvalóan azonnal átsétált a felcsúti stadion lelátójából a nappalijába, előkapta a mobilját, és rögvest intézkedett, miheztartásilag.

Nem teljesen világos, mi kell ahhoz, hogy egy ismert, nyilván racionális üzletember azt higgye, pont Orbán Viktor nem tudja, milyen állapotokat hozott itten létre röpke pár év alatt, de valószínűleg egy típusról van szó: a korrupció, a kurválkodás a rendszer felháborító, de legalábbis kellemetlen mellékzöngéje, megannyi kiiktatandó lokális mozzanat, ami kárt okoz, mert aláássa az emberek hitét az amúgy korrekt, igazságos és mindenki jólétét megalapozó NER-rel szemben.

Holott a rendszer épp egy új Görögország alapköveit rakja le.

Nem vagyunk már fényévnyire a korrupt, zsaroló, kommunista-széljobbos athéni kormány által előállított helyzettől. A minden felelősséget hárító, „az önző, züllött, liberálkapitalista Európát” utáló, de annak pénzére spekuláló Cipraszék annyival előrébb vannak, hogy már rég kiépült az előjogaihoz ragaszkodó, bármikor megvesztegethető hivatalnoki réteg, a minden adómegkerülési jótéteményt a kormánytól váró gazdasági „elit”, akikhez asszisztál az évtizedes „jogait” elveszteni nem kívánó nép, úgy is mint lakosság.

„Hogy csak a hasonló méretű európai országokat nézzük, nem volt görög Philips, Ericsson és Volvo, Nokia” - emlékeztet Tokfalvi kolléga. A görögöknek azonban legalább ott a tengernyi tenger meg a napfény, a csodás partok és szigetek, megannyi áruba bocsátható kincs, amelyek talán, esetleg, időlegesen kiváltják a növekedést, a produktivitást, az innovációt. Nálunk ezzel szemben mi van? Járt valaki mostanában a Balatonon, mondjuk vasárnap? Másfél hónap van hátra a nyári szezonból, mit tudunk kínálni magunknak, másoknak? Jó, senki nem a turizmustól várja a fellendülést. De akkor mitől?

Az Orbán által éppen kiépített haveri államkapitalizmus egyik legnagyobb hátulütője nem is csak az, hogy demokráciát hátráltató tényező, hanem hogy nemes egyszerűséggel a produktív jövőnktől foszt meg minket. A haveri (csókos) kapitalizmus nem más, mint az a bizonyos hatodik koporsó, amibe azonban most nem az MSZMP, hanem az annak menesztésében anno elévülhetetlen érdemeket szerzett Fidesz temeti a következő évtizedeinket.

*

A verseny, a magántulajdon és az egyének szabad választásának tiszteletén alapuló piacgazdaság koporsójába bevert legújabb szög a dohányügyi állami korrupció 2.0-ás verziója. Mindenféle nyilvános pályázat nélkül, lényegében fillérekért egy olyan konzorcium nyerte el a sokmilliárdos haszont ígérő dohány-nagykereskedelem kizárólagos jogát, amelynek egyik cégébe még tavasszal bevettek egy, a kormány iránt elkötelezett politológus-elemző-bloggert.

A British American Tobacco (BAT) mindeddig nem arról volt híres, hogy haveri viszonyt ápolt volna a kormánnyal: még tavaly is teljes kiakadásukat fejezték ki az őket érintő tervezett különadó miatt. Nem mellékesen ugyanez a BAT négy éve az illegális dohánykereskedelem ellen írt alá megállapodást az EU-val. Tiffán Zsolt esetleg megírhatná a BAT-nak: ha valamit fellendített a trafikmutyi, akkor az az illegális cigarettabiznisz, a szinte nyíltszíni csempészet (vö. keleti nyitás). A multi mindenesetre úgy döntött, él az állam által csak neki felkínált monopolhelyzettel, azzal a pályázati lehetőséggel, amelyről a konkurensei nem is hallottak. Tetszettek volna, nyilván.

A történetben nem is annyira a kormányzat megszokott, minket totálisan hülyének néző, lebutított kommunikációja az érdekes („a többi piaci szereplő is benyújthatott volna pályázatot” - idézte fel önkéntelenül is Kafka „A törvény kapujában” című történetét Lázár János), hanem a multi gyors alkalmazkodása a magyar valósághoz. A másik három cég, a Philip Morris, a JTI és az Imperial a döntésnek köszönhetően végignézheti, amint a konkurencia dönti el, mi hová kerül a trafikokban, hatmilliárdot ajánl, ami persze nem kell a kormánynak és nyilván Brüsszelhez fordul – ahhoz a Brüsszelhez, ami a kormány olvasatában ironikus módon csak „a nemzetközi dohánylobbi szóvivője” lehet.

Nem először asszisztál multi a NER maffiamódszereihez, emlékezzünk csak az Origónál történt tisztogatásra. A BAT pedig még most márciusban a felügyelőbizottság elnökévé választja Lánczi Tamást, a Századvég elemzőjét, akinek a Népszabadság szerint annyi tapasztalata van az üzleti világban, hogy egy kis bt. kültagja volt. Ja, és Habony Árpád relatíve friss londoni üzlettársa. A legszebb ismét az indoklás: Lánczitól „őszinte és hiteles visszacsatolást várunk cégünk társadalmi megítéléséről, felelősségvállalásáról és jövőbeni fenntarthatósági programjairól.” Ezenkívül egészséges életmódot folytat, nem dohányzik. Komolyan.

A BAT és a másik kormányzati havercég, a Sánta János nevével fémjelzett Continental kombója így szépen beáll a sorba: a kaszinómutyi (Andy Vajna), a kivilágítás-mutyi (Tiborcz István, a saját lábon álló Orbán Ráhel férje), a földmutyi (Nyerges, Csányi, Simicska) és a többi kínos ügy sorába. Megszerették a Nagy Testvért, együtt építik most már a barátivá vált kormánnyal azt a velejéig züllött, korrupt és korrumpáló rendszert, amely profitot garantál a kiválasztottaknak – és totális lecsúszást, perspektívátlanságot, londoni egérutat nekünk, többieknek.

És hogy a kör bezáruljon: a dohányügyi korrupció egyik főszereplője, Sánta János szerezte meg az új kormánypárti napilap, a Napi Gazdaság közel felét. Hogy legalább az oda beterelendő olvasóközönség ne értesüljön arról, amiről a jövőben majd elvileg értesülnie kellene.

A kormányzat sokadszorra szabályoz államilag olyan területet, ami szó szerint nem az ő bizinisze. A haveri kapitalizmus már most elűzi a befektetőket, dönti a tőkét, nem siránkozik; ennek a rendszernek az intézményesítése ellehetetleníti a növekedés alapjait, a kreativitásban, vállalkozásban történő gondolkodást, meg egyáltalán: a gondolkodást (lásd a közoktatás ellen foglalkozás körében elkövetett bűnöket). Aki ilyen korrupt, haveri államkapitalista társadalmat épít, elveszi a jövőnket, hiszen jövő nem alapozódhat a források optimális, spontán piaci eloszlása helyett állami kegyosztásra.

Ez már nem közéleti kurválkodás. Ez a mi saját, külön bejáratú görög utunk. Pár nap, és látni fogjuk, hová vezet.