A 2015-ös menekülthullám óta a kormánypropaganda egy provinciális bezárkózáson alapuló alternatív valóság felkínálásával tartja csapdában a nemzetet. Minden versenyhelyzetben ezt veszi elő, még akkor is, ha közben egyre abszurdabb és átlátszóbb túlzásokra kényszerül. Ahogy tette néhány hete az állítólagos migránskaraván ügyében, s teszi most is az úgynevezett migránskártyák esetében.

A tízezres migránskaravánnal riogatás látványosan összeomlott. A kormánypropaganda hiába hizlalta fel képzeletben azt a néhány száz fős, reményvesztett és félrevezetett emberek álló csoportot, amely hinni szeretett volna a határok megnyitásának hamis ígéretében. A görög hatóságok egyszerre kooperatív és határozott fellépése néhány nap alatt véget vetett ennek a próbálkozásnak.

AFP / Ayhan Mehmet

De mi lenne, ha egyszer tényleg elindulna egy tízezres „karaván”? Ez sok lenne? Egy több mint négyszázmilliós Európai Unióban? Bárki komolyan állíthatná ezt? Csak mert a tízezer olyan nagy számnak tűnik? Ezen az alapon akár a tízezer forintos nyugdíjat is soknak minősíthetnénk – csak nyilván senki sem venne komolyan bennünket. A tízezres migránskaravánnal riogatókat sem kéne.

Igazi probléma akkor vetődne föl, ha Törökországból újabb, a 2015-öshöz hasonló, nagyobb hullám indulna el. Az Európai Unió és Törökország közötti egyezmény 2016-os életbe lépése óta azonban ennek semmi jele. A menekültekkel, bevándorlókkal foglalkozó helyiek szerint Leszbosz szigetére – amely néhány pontján alig tíz kilométerre található a török partoktól –

a 2015. októberi napi hatezerrel szemben manapság mindössze ötven menekült vagy bevándorló érkezik átlagosan.

Míg 2015-ben összesen másfél millióan, 2018-ban mintegy százezren jöttek. Hirtelen növekedést csupán a részben kerítéssel, részben gyors sodrású határfolyóval védett görög-török szárazföldi határon figyeltek meg. Sajtóértesülések szerint ez elsősorban az Erdogan-rezsim elől menekülő törökök megnövekedett számának köszönhető.

Választási programjában, támogatásunkat kérve a bevándorlás megállításához, Orbán Viktor azt is követeli, hogy szüntessék meg az úgynevezett migránskártyákat. Ám ez a két dolog ellentmond egymásnak.

Rendőrség

A törökországi programot nem ismerem, a görögországit azonban elég jól. Ennek krétai részét pedig évek óta közelről figyelem, kutatom. Más szigeteket tehermentesítendő 2016 augusztusában a kormány azzal az ötlettel állt elő, hogy Krétán is létesítsenek egy kétezer fős befogadóállomást. A helyi önkormányzatok, vállalkozók, egyszerű lakosok reakciója azonnali és hevesen elutasító volt. Azzal vádolták a kormányt, hogy a nyári uborkaszezont kihasználva akarja mindenféle valódi tervek és kidolgozott elképzelések nélkül belekeverni a szigetet a menekültügybe. A polgármesterek nagy része hevesen ellenezte már az ötlet felvetését is. A turizmust féltve ellenezte az elképzelést a szállodatulajdonosok szövetsége, s voltak, akik az állítólag Líbiában ugrásra készen várakozó háromszázezer menekülttel riogattak.

E hangzavarban is feltűnést keltett azonban Rethimnon város polgármesterének javaslata. A hotspotok szerinte nem megoldják, inkább fenntartják a problémát. – A krétaiakra jellemző igazi vendégszeretettel fogadnánk és integrálnánk ezt a kétezer menekültet, amennyiben nem táborokban, hanem az ENSZ menekültügyi Főbiztossága kezelésében bérelt lakásokban helyeznénk el őket – mondta. 2017 júliusában egy nagyszabású sajtótájékoztató keretében – a görög bevándorlásügyi miniszter, Athén polgármestere, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának képviselője jelenlétében – az Európai Bizottság migrációs ügyekért, valamint a humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztosai jelentették be Athénben az ESTIA nevű programot. Ez az angol Emergency Support to Integration & Accommodation rövidítése, de az estia görögül tűzhelyet, átvitt értelemben otthont is jelent.

A program egyik célja az volt, hogy a korábbi alkalmi próbálkozásokat egységes keretbe foglalva elérje a menekülttáborok fokozatos felszámolását és a menedékkérőknek a program által bérelt lakásokban való elhelyezését. Ezt az érintettek a menekültek biztonságosabb és normálisabb élete felé tett lépésként értékelték. Ami aztán megkönnyíti a menedék- illetve családegyesítési kérelmek igencsak hosszadalmas procedúrájának kivárását. És persze a görög társadalomba történő integrációt, hiszen a programban való részvétel csak meghatározott ideig szól – ha Görögországban maradnak, akkor előbb-utóbb saját lábukra kell állniuk. A bevándorlók krétai letelepítése is a program keretében folytatódott. A Leszboszról érkezettekről született összefoglaló értékelések egyáltalán nem igazolták a korábbi pesszimizmust. Az ESTIA-t minden tekintetben sikeresnek ítélték,

semmilyen negatív hatása nem volt a helyi gazdaságra és kultúrára.

Komoly sikernek tekinthették, hogy a gyermekek háromnegyede jár rendesen iskolába, ami fontos előfeltétele az érintettek esetleges jövőbeli integrációjának.

Eközben bejelentették a program 57,6 millió eurós keretösszegű második pillérét. Ennek keretében a menedékkérőket előre feltöltött bankkártyákkal látták el. A táborokban történt ételosztás és jegyrendszer addigi intézményét szándékoztak fokozatosan felcserélni annak lehetőségével, hogy a menekültek maguk választhassák és szerezhessék be az alapvető szükségleti cikkeiket.  A gyakorlati előnyökön túlmenően az ESTIA program meghirdetői és a görögországi lebonyolításban részvevő önkormányzatok ezt is a normalitás, s az integráció irányába tett lépésnek tekintették.

Idén márciusban 22 659-en laktak bérelt lakásokban és 69 052-en rendelkeztek előre feltöltött bankkártyákkal. A magyar sajtóban a görög program kapcsán újabban felbukkanó százezret is meghaladó adatok azok összesített számát jelenhetik, akik az elmúlt két évben legalább egyszer részesültek ilyen juttatásban. A nagynak ható számok, például a török bankkártyaprogram kapcsán emlegetett kétmilliós adat (csak a törökországi szír menekültek száma ennek közel duplája), ahogy a nem létező „migránskaraván” esetében, úgy most is csupán a riadalomkeltést szolgálják.

Ha valaki valóban meg akarná állítani a bevándorlást, vagy legalábbis csökkenteni a migrációs nyomást, annak

teli torokból kellene követelnie, hogy minél többen szerepeljenek a programban.

Görögország esetében ez a legjobb módja annak, hogy az érintettek kivárják a továbbmenetel legális útjait, vagy – ha ezek végleg bezárulnak előttük – elfogadják a hatóságok és a társadalom nyújtotta integrációs lehetőségeket.

Görögországban idén februárban a programban részvevők 38 százaléka férfi, 23 százaléka nő és 39 százaléka gyermek volt. Körülbelül egyharmaduk egyedülálló, másik egyharmaduk él ötfős vagy annál nagyobb létszámú családokban. A bankkártyákra felöltött havi összegek az egyedülállók 90 eurója és a héttagú családok 555 eurója, azaz egy főre vetítve valahol a havi 25 ezer és 28 ezer forint között mozognak. Erről

a napi egy gyrost fedező apanázsról állítja a kormányzati illetékes, hogy „lehetetlen eldönteni, hogy kik és mire használják fel”.

Igaza van. Csakugyan nem könnyű kitalálnunk, hogy mondjuk az a 36 éves, nyolcgyermekes, iraki kurd menekült, aki hét hónapja érkezett Krétára, mire használja az ESTIA program nyújtotta lakhatási és pénzügyi lehetőséget. Ő mindenesetre a saját lábára szeretne állni, hogy végleges otthonra leljen Görögországban.

Hogy példámmal rendkívül szubjektíven szelektáltam? Igaz, hiszen a görögországi menedékkérők ugyanolyan sokfélék, mint mi magunk vagyunk. Mégis, az én szelekcióm sokkal kevésbé egyoldalú, mint azé a kormánypárti illetékesé, aki a Magyarországon terrorizmus gyanújával letartoztatott szír férfi kapcsán azt állítja: „bebizonyosodott, hogy a migránskártyák alkalmasak a terrorizmus finanszírozására”.

Örült beszéd? Az, de van benne rendszer. A cinikusan számító hatalmi logika rendszere.