Babarczy Eszter 12 pontja
Babarczy Eszter 12 alázatos kívánsága a magyar nemzetet vezető és irányító hatalmasságokhoz
Babarczy Eszter 12 alázatos kívánsága a magyar nemzetet vezető és irányító hatalmasságokhoz
Az osztogató (és fosztogató) paternalizmus görög és magyar földön egyaránt elérte teljesítőképességének határait, aztán bedőlt. Mindez azért is figyelemre méltó, mivel e két ország fejlődésének alapvonalai markánsan eltértek a XIX.-XX. században. Úgy látszik, a ráció vastörvényei átívelnek a kulturális sajátosságokon. Mindenütt kiszabva a felelőtlen populizmusért járó büntetést.
A húsz évvel ezelőtti marosvásárhelyi magyarellenes pogrom magyar áldozataira és az akkor a magyarok segítségére siető cigányokra emlékeztek csütörtökön a budapesti Terror Háza Múzeumban. A pogrom után vitatott körülmények között meghurcolt magyarok és cigányok közül hatan a Polgári Magyarországért Alapítvány Petőfi Emléklap a Helytállásért kitüntetését kapták meg – közülük hárman már csak posthumus.
„Most még csak feladatokat osztunk, pozíciókat nem” – ismételgeti Orbán Viktor, amikor rákérdeznek a várakozások szerint májusban felálló Fidesz-kormány összetételére. Mindamellett számos név röpköd a levegőben, ezeket igyekeztünk begyűjteni. Ami a kulcsembereket illeti, Járai Zsigmondot a pénzügyminiszteri, Navracsics Tibort a közigazgatási-igazságügyi tárca élére, Varga Mihályt pedig a fontos szerepet játszó miniszterelnöki kabinet miniszteri posztjára szánja Orbán – állítólag.
„Ilyen heves reakcióra nem számítottam” – vallott meglepetéséről a HVG-nek Matos Zoltán, a Magyar Energiahivatal elnöke annak kapcsán, hogy az MSZP múlt pénteken a menesztését kezdeményezte a miniszterelnöknél.
A tudatos választói viselkedés különböző választási rendszerek mellett egészen érdekes eljárásokat honosított meg - olvasható Török Gábor blogján.
Magyarország szegényei és a lecsúszó középosztály tagjai helyzetük gyors javulását várják az új kormánytól, ám egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazdasági és szociális válság felszámolása csak hosszabb távon lehetséges, és ezt már Orbán Viktor sem tudja véka alá rejteni. Közben a gyorsan feljött „új erő” sikerrel lovagolja meg a helyenként immár robbanásveszélyes szociális krízist.
Néhány héttel ezelőtt bejárta világsajtót az a hír, amely szerint a NYTimes webes felületén lévő egyik blog szerzője tetemes mennyiségű írást emelt át saját bejegyzésébe mások írásából. Ezzel kapcsolatosan mondja el véleményét a Médiablog szerzője is.
Április 30-án, a kormánydöntés értelmében megszűnik a gázár-támogatás. És ha ez nem lenne elég, az Energia Hivatal - a szolgáltatók javaslata alapján - állítólag akár 15 százalékos gázáremelést is indítványozhat a jövő hónapban. Arról nem szólnak a híradások, miképpen próbálja majd az utolsó napjait élő kormány segíteni azokat, akik önhibájukon kívül szorulnak állami beavatkozásra. Egy biztos: az elmúlt húsz év – előző rendszertől örökölt – gázpolitikája zsákutcába vezetett. A jövő hívó szavai az energiatakarékosság és a tudatos fogyasztás. A nyugati hitelekből mesterségesen olcsón tartott, pazarlásra ösztönző gázáraktól pedig végleg búcsút vehetünk.
Újabban a választási-közéleti diskurzusban egy rendkívül negatív, a magyar demokrácia és parlamentarizmus szempontjából kontraproduktív irányzat nyert teret: nevezetesen annak hangoztatása, hogy a Jobbik előretörését azzal lehet megakadályozni, hogy ha nem „pazaroljuk” el szavazatunkat a kis pártokra. Nem árt, ha tisztában vagyunk az ilyenfajta kijelentések valódi tartalmával és cáfolhatóságával.
Az újságírónak, történésznek nincs mentelmi joga. Miként arra sincs lehetősége, hogy az információit államtitokká nyilvánítsa. A politikus viszont mindkettővel rendelkezik. Evidens tehát, hogy – privilégiumaiért cserébe – többet is viseljen el. Ugyanúgy evidens, mint az, hogy a személyiségi jogokat nem lehet parttalanul értelmezni. Nem lehet olyan helyzetet teremteni, amelyben bizonyos ismert, befolyással és hatalommal rendelkező emberek a becsület, jó hírnév védelmének gumifogalommá torzított paragrafusára hivatkozva próbálják büntetni a rájuk nézve kínos, kellemetlen, előnytelen vagy kompromittáló adatok publikálását.
A sajtó üdvrivalgott, amikor egy buszsofőr elvállalta a magyar whistleblowerek (közérdekű bejelentők) hálátlan szerepét: Molnár Ferenc ország-világ előtt 2008 májusában feltárta a BKV-nál folyó kétes ügyleteket, szólt a buszok borzalmas műszaki állapotáról, az általános nemtörődömségről. Az eredmény: koholt indokok alapján munkaadói kirúgták, most pedig csak áltatják, és csak akkor vennék vissza, ha minden anyagi követeléséről lemond.
A Zuschlag-perben, elsőfokon, hamarosan ítélet várható. Miközben a Gyurcsány vezette Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumban „double checking”-gel, dupla ellenőrzéssel felügyelték a helyettes államtitkárok pályázatokkal kapcsolatos pénzügyi döntéseit, Zuschlag és csapata ál-civil szervezetek révén zsákszámra hordta ki a pénzt a minisztériumból. Mesterházy Attila, ebben az időben Gyurcsány politikai államtitkára, tanúvallomása szerint semmit sem tudott ezekről a dolgokról. Két és fél év után ismét megszólaltattuk Topolánszky Ákost, az akkori kábítószerügyi helyettes államtitkárt, kommentálja az ítélethirdetés előtt álló Zuschlag-per fejleményeit.
Hagyó Miklósra, Budapest volt főpolgármester-helyettesére, és az MSZP „erős emberére” tett terhelő vallomást Balogh Zsolt, a BKV volt megbízott vezérigazgatója. A vallomásból olyan, látszólag mellékes részletek kerültek nyilvánosságra, amelyek híven árulkodnak a Városházán uralkodó feudális viszonyokról, a beosztottak kiszolgáltatottságáról. Mindezeknek Magyarországon, sajnálatos módon, régi hagyományai vannak.
A borsodi megyeszékhelyen közbiztonsági pontokat alakítottak ki, együttélési kódexet vezettek be, „a nyugodt és biztonságos városi élet megteremtése céljából”. Miskolc gondjairól és eredményeiről Káli Sándor polgármester számolt be a hvg.hu-nak adott interjúban.