hvg.hu.: Ön milyen választási részvételre számít?

Stumpf István: A HVG-ben közölt Medián-felmérés növekvő részvételi hajlandóságot mutat. Ha ez a tendencia marad, akkor közel lennénk a 2006-os, 68 százalékos választási részvételhez. Én alacsonyabb részvételre számítok, mert az adatok arra utalnak, hogy rendkívül hektikus az emberek választási hajlandósága. Hihetetlen mértékben eluralkodott az apátia, sok szociálliberális szavazó kiábrándult, nem találnak olyan pártot, aki visszaadhatná a választási kedvüket. Talán a Jobbik aktivitása tudja megmozgatni legjobban a választókat, főként Borsodban és Szabolcsban.

Stumpf Istvám

Dudás Szabolcs

hvg.hu.: Sokan félelemmel néznek a Jobbik felemelkedésére. Ön szerint van ok aggodalomra?

S.I.: A Jobbiktól való félelem túldimenzionált. Az ideológiájukban és időnként a magatartásukban fellelhetőek ugyan a szélsőséges radikalizmusba és a rasszizmusba hajló jegyek, ami elfogadhatatlan és joggal kelt félelmet az emberekben, de én azt gondolom, hogy a Jobbik nem csupán erről szól. A mai magyar társadalom domináns hangulata, a rendszerváltás veszteseinek elégedetlensége, a fiatal generációk életesélyeinek beszűkülése, a kormányzati elit érzéketlensége és korruptsága mind a Jobbik malmára hajtják a vizet. Továbbá kedvez nekik a most zajló lebutított kampány is, ahol a szocialisták veszteségminimalizáló stratégiája összekapcsolódik a Fidesz konfliktuskerülő taktikájával. A Jobbik pedig tele van lendülettel, hittel, időnként túlhajtott nemzeti öntudattal. Túl nagy a kontraszt a bevett pártok enerváltsága és a Jobbik dinamizmusa között. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy a politikai részvételre vágyó, és a nagy pártok által meg nem szólított fiatalok körében ma sikk jobbikosnak lenni. Persze előbb-utóbb kiderülhet: nem elég a problémákat megnevezni, meg is kell tudni oldani őket. A túlzott radikalizmust pedig a társadalom többsége nem kedveli.

hvg.hu: A Magyar Demokrata Fórummal mi a helyzet?

S.I.: A Bokros-zászló alatt gyülekező MDF sikeres lehetett volna a kiábrándult szocialista és a liberális szavazók körében, ha nem akart volna mindenkivel összefeküdni. Mára annyi elvtelen, pusztán szavazatmaximalizálást szolgáló lépést tett, hogy vonzereje jelentős mértékben visszaesett. Sorsát a jelöltállítás sikere dönti el, ha nem képes minden megyében listát állítani, eltűnhet a politika színpadáról.

hvg.hu.: A Fidesznek ilyen körülmények között könnyű dolga lesz áprilisban.

S.I.: A Fidesznek kedvez a szocialisták, a liberálisok, valamint az MDF erodálódása, a Jobbik radikalizmusa pedig a centrum irányába tolja. Márpedig sikeresen csak középről lehet kormányozni. Ezért gondolhatják az emberek úgy, hogy a Fidesz vegye át a kormányzást, takarítsa el a romokat, az államot ne üzleti vállalkozásként irányítsa, hanem állítsa a közjó szolgálatába. Az előző kormány az üzleti életből merítette a tapasztalatokat, amit profitérdekek vezényelnek. Ennek fényében nem tűnik meglepőnek, hogy a kormány az aktuális lobbiérdekektől vezérelve íratta át a játékszabályokat. Bizonyos üzleti körök bevásároltak az államban, és természetesen szerették volna visszakapni a pénzüket. Ezt pedig csak olyan módon tudták véghezvinni, ha számukra kedvezőbb szabályok születtek.

A politikai élet „korporatizálódása” és korrumpálódása nem magyar jelenség csupán. Robert Reich a szuperkapitalizmusról szóló könyvében még a válság előtt megírta, hogy Amerikában az üzleti érdekek nagyon komoly béklyóba fogták az állam szabályozó hatóságait. Sok esetben a nagy cégek jól képzett és fizetett ügyvédei írták azokat a jogszabályokat, amelyeket aztán keresztülvertek a kongresszusban és a szenátusban egyaránt. Valójában a lobbiérdekek komolyabb ellenállás nélkül tudtak behatolni a kormányzás szívébe. Hasonló történt Magyarországon is. Nemzetstratégiai érdeket képviselő, erős, intelligens és cselekvőképes kormány kell, csak ebben az esetben lesz esély a problémák megoldására és egy új társadalmi szerződés megkötésére.

hvg.hu.: A választások utáni parlament összetétele körvonalazódni látszik. Elemzők a Fidesz, az MSZP és a Jobbik bejutását jósolják. Mindhárom párt ideológiája élesen eltér egymástól, így ha a Fidesznek nem lesz kétharmados többsége, hogyan tudja programját véghezvinni, az államot rendbe tenni?

S.I.: Az állam rendbetétele szerintem minden politikai erőnek érdeke. A sok maszatolásnak és a hihetetlen szétesettségnek köszönhetően az állampolgárok régóta úgy érzik, hogy az állam nem értük, hanem ellenük dolgozik. Joggal lehet ellenérzésük a szociálliberális kormánnyal szemben, mert szinte naponta kerülnek felszínre különböző korrupciós ügyek. A botrányok kapcsán pedig az emberek azt kérdezik, hova hordták el a közpénzeket, s milyen technikákkal tömködték egymás zsebét. Átláthatóvá kell tenni a közbeszerzési rendszert, radikálisan át kell alakítani a pártfinanszírozás szisztémát, mert ez a két jelenség a korrupció melegágya. A magyar társadalom olyan kormányra vágyik, amelyik teszi a dolgát, helyreállítja a közbiztonságot és újraépíti az embereknek a kormányzásba vetett bizalmát. Nemzeti ügyek megoldásához pedig konszenzus kell, és akkor a kétharmad is meglesz.

hvg.hu.: Milyen kihívásokkal kell szembenéznie majd az új kormánynak?

S. I.: A Gyurcsány- és a Bajnai-csomag megszorító elemei növelték a munkanélküliséget, béklyót kötöttek a növekedési forrásokra. Ugyanakkor tény, hogy a válságkezelő kormány valamelyest csökkentette az élő munkát terhelő adókat és járulékokat, valamint igyekezett a segélyezés helyett a munka világa felé terelni az embereket. Nemcsak a globális gazdasági válságot érzi az ország, hanem a rendszerváltozás államának a válságát is. Hihetetlen erős szkepticizmus alakult ki a politikai elittel szemben, az emberek bizalmi kapui bezárultak. Ezen csak úgy lehet változtatni, ha az új kormány világossá teszi programjának legfontosabb prioritásait és bátran vállalja a számos konfliktussal járó – nemzetstartégiai érdekek mentén történő – kormányzás felelősségét. Ehhez már az első időszakban nehéz döntéseket kell hozni, és mindenekelőtt az államnak kell magán kezdenie a rendteremtést.

hvg.hu.: Konkrétan?

S.I.: Az egész önkormányzati rendszert át kell alakítani, pontosan meg kell határozni az állam funkcióit, határait. Világossá kell tenni, hogy meddig terjed az állam felelőssége az oktatásban, a szociális ellátásban, az egészségügyben és az emberek biztonságának garantálásában, melyek azok a területek, ahol az államnak másra át nem ruházható feladatai vannak. Vissza kell állítani a normák becsületét. A normák betartásának felelőssége az állam feladata, és ebben neki kell jó példával elöl járnia. Meg kell teremteni a kormányzati középszint alkotmányosságát, hiszen jelen pillanatban nincs biztosítva az önkormányzatok törvényességi felügyelete. A pártpolitika vadászterületnek használta a közigazgatást, amely a folyamatos politikai nyomás alatt rendkívül rossz minőségű jogalkotást produkálva, a működőképesség határára jutott. Biztosítani kell az ország finanszírozhatóságát, növekedési pályára kell állítani a gazdaságot, kezelni kell a szociális robbanással fenyegető társadalmi helyzeteket.

hvg.hu.: Vannak-e már kidolgozott tervek minderre?

S.I.: Számos koncepció készült a közigazgatás átszervezésétől az önkormányzati rendszer modernizálásáig, az euró bevezetésének ütemezéstől a gazdasági növekedés hazai erőforrásainak megerősítéséig. Lassan Dunát lehet rekeszteni a koncepciókkal. Az igazi kihívás abban rejlik, hogy a különböző társadalmi alrendszerekre vonatkozó reformelképzeléseket milyen módon fogja a kormányprogram harmonizálni, megteremtve a reformok kritikus tömegét, mögé állítva a végrehajthatóság garanciáit. Mindez csak akkor lehet sikeres, ha bírja a társadalom támogatását. Kétségtelen, a szükséges reformlépések elé politikai korlátokat állít az önkormányzati választások közelsége és az 2011-ben ránk váró európai uniós elnökség felelőssége is.

A gazdaságot úgy kell növekedési pályára állítani, hogy közben minél több új munkahely megteremtésére legyen esély. Az előző kormányok a folyamatos válságkezelés közepette elhanyagolták a gazdasági növekedés forrásainak előteremtését, kevés friss pénz jutott a vállalkozói szférába. Amennyiben csupán a restrikciós politika folytatódik, akkor nem lesz miből visszafizetni a felvett hiteleket, stratégiaváltás hiányában gyakorlatilag az egész nemzetet adós-rabszolgaságba taszítjuk. Egyensúlyba kell hozni a versenyképesség és a munkahelyteremtés igényeit a fenntartható költségvetési hiány követelményével.

Az egymásra torlódó válságok menedzselése, a mélyreható változtatások nagyságrendje szinte egy új államalapítással ér fel. A válságkezelés sikerét követően elkerülhetetlen lesz az ország gazdasági, politikai, társadalmi konszolidációja. Ehhez a „betartás” kultuszáról át kell térnünk az együttműködés, a szerződéses megállapodások kultúrájára. Rossz pályát választanak azok, akik a szavazókat a Fidesz túlhatalmával riogatják, a külföldi befektetőket pedig azzal, hogy elszabadul a költségvetési hiány.

hvg.hu.: Milyen paradigmaváltásra van szükség a gazdaságpolitikában?

S.I.: Magyarország elmúlt húsz évének gazdasági növekedése elsősorban a külföldi tőkebefektetések, beruházások teljesítményére épült. Ennek a korszaknak az ideje azonban lejárt, a jövőben a gazdasági növekedésnek sokkal jobban kell támaszkodnia a hazai erőforrásokra. Ki kell használnunk, hogy az ország jelentős édesvízkészletekkel rendelkezik, és még mindig jó minőségű földjei vannak. A globális klímaváltozás felértékeli a nagy mennyiségű és jó minőségű geotermikus energia szerepét. Ezt nálunk, európai léptékben mérve is, rendkívül kedvezően lehet hasznosítani. Ezekben az adottságokban – egy jól végiggondolt gazdasági és társadalomfejlesztési stratégia mentén a foglalkoztatáspolitikával összehangolva – komoly üzleti lehetőségek vannak. Új, prosperáló iparágak épülhetnének rájuk, egyben a vidék népességmegtartó képességét is jelentős mértékben növelhetik.

A multinacionális cégek magyarországi jelenléte nemzetgazdasági érdek, többségük elkötelezett a további fejlesztések mellett. Az új kormánynak hosszú távú stratégiai megállapodást kellene kötnie velük, összhangban a hazai gazdaságpolitika új prioritásaival. Mindezeket a törekvéseket jó lenne átfogó társadalmi szerződésbe foglalni, amely a szakmai és civil szervezetek tudásait és energiáit is bekapcsolná a gazdasági revitalizációs programba.

Fürjes Judit