TGM: Kilenc.Tizenegy.Tíz.

A világ sokkal rosszabb hely lett 2001. szeptember 11-e óta, mint volt. Kevésbé szabad, kevésbé biztonságos, és jóval szegényebb. Ebben, mi tagadás, a Nyugat járt az élen.



Neményi László: Amerika nem a világ ura, hanem vezetője lesz

9/11 közvetlen következményei olyan borzalmasak voltak, hogy első megdöbbenésükben sokan a hosszú távú következményeket is iszonyatnak vizionálták: vége a világnak, ahogy eddig ismertük. Megszűnik a civil légi közlekedés, nem épül több felhőkarcoló, a liberális demokrácia önnön védelmében kénytelen lesz felszámolni önmagát. Ehhez képest megúsztuk, de azért a világ 9/11 évtizedében tényleg rengeteget változott – és nem előnyére.


Egyensúlyteremtők és társadalomvédők

A mai magyar pártpolitikai versenyben sajátos munkamegosztás van. A bal oldalon állnak a „gazdasághoz értők”, a jobboldalon a „társadalomhoz értők”. Ezek az önképek kellő elszántsággal töltik meg a feleket: a Fidesz, ha kormányon van, nem törődik a gazdasággal, az MSZP a társadalommal. De meddig folytatható mindez? – Csizmadia Ervinnek, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának írása.


Elek István: Értsük jobban Bibót!

Kétségei vannak Elek Istvánnak, hogy Tamás Gáspár Miklós világosan látná Bibó István jelentőségét. Bár szerinte valóban közelebb áll annak harmadikutasságához, mint a rendszerváltás táján, de még mindig nem elég közel. Értelmezési vita.


Egykulcsos adó: másoknak bejött, nekünk miért nem?

Legkésőbb ezen a héten mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar gazdaság stabilitásának megőrzése érdekében elkerülhetetlen a költségvetési kiigazítás következő hulláma. A kormányzati kommunikáció e tekintetben világos: minthogy az államadósság csökkentése, ezzel összefüggésben pedig az államháztartási hiány alacsony szinten tartása marad a vezérfonál, a tervezettnél alacsonyabb gazdasági növekedés mellett költségvetési egyenlegjavító lépések következnek.



A baloldali tömegkultúra patthelyzete

A baloldali tömegkultúra kialakításának legnagyobb akadálya éppen abban a patthelyzetben keresendő, hogy az MSZP már nem elég erős (talán soha nem is volt) az irányított modellhez, a 4K! és a hozzá hasonló ifjúbaloldali alakulatok pedig még nem elég erősek a deliberatív megoldáshoz.


Martin József: A hamiskártyásokat legyőzik, ugye?

A szórványban élő több százezer határon túli magyar sorsa a legkevésbé sem érdekli a politika indulóit konokul fújó dalnokokat: annyit hallunk itthon a kettős állampolgárságról és a választási jog lehetőségéről, hogy azt gondolhatjuk, ottani nemzettestvéreink ezzel kelnek és fekszenek. A szórványban ez egyáltalán nem igaz, de a legátpolitizáltabb közösségeket leszámítva valószínűleg sehol sem.


Matolcsy, Hegedűs, Hoffmann: a politika mekkmesterei

Nincs könnyű helyzetben a miniszterelnök. Mostantól folyamatosan nyugtatnia kell az idegeskedő külpiaci szereplőket, ugyanakkor Orbán Viktornak sürgősen le kellene cserélnie a magyar politika kudarcot kudarcra halmozó mekkmestereit. Minisztereket, államtitkárokat, tanácsadókat. A „jobbkezeket” és a „balfékeket”, ami persze rossz üzenet volna a világnak. Ám, ha minden marad a régiben, akkor nem ők, hanem az ország megy a süllyesztőbe.



TGM: A félreértett Bibó István

Bibó Istvánt nem azért értik félre, mert a kései értelmezők nem elég kifinomultak, okosak, alaposak. A történelmi látószög nehezen rekonstruálható, annyira megváltozott a perspektívánk. Tamás Gáspár Miklós írása.



Ungváry Krisztián: Egy helyét kereső életmű – Bibó István 100 éves

Bibó mára sajnálatos módon teljesen alkalmatlanná vált arra a szerepre, amelyet egy normális országban betölthetne. Az antikommunista szemlélet teljes hiánya miatt személye nem lesz azoknak sem vonzó, akiktől egyébként a rasszizmus és antiszemitizmus távol áll – ráadásul ez ma a magyar jobboldalnak is csak egy részéről mondható el. Magyarán: Bibó a politikai jobbközép és az attól jobbra állók számára idegen. Maradna a baloldal, amely ugyan szívesen használja Bibót, de ezzel talán többet árt, mint használ. Bibó ugyanis elsősorban kíméletlen őszintesége és saját felelősségének vizsgálata miatt foglal el kikerülhetetlen helyet a magyar politikai gondolkodók pantheonjában. Az a párt, amely húsz év után sem tudott szembenézni pártállami felelősségével, jobban tenné, ha Bibó nevét szájára sem venné.


Csizmadia Ervin: Értelmezzük újra Bibót!

Bibó István születésének századik évfordulóján érdemes elgondolkodni arról, miért is szorult háttérbe a nagy gondolkodó. Eljött az idő, hogy eltávolodjunk a „demokratának lenni annyi, mint nem félni” tételtől, de épp azért, hogy mélyebben megértsük az életmű mai tanulságait.