Amúgy tudok olyat...
Amúgy tudok olyat mutatni Orbánnak, akit hezitálás nélkül megölhet, és senki se fog sírni utánuk.
Nekem most...
Nekem most valahogy nincs kedvem végignézni, amint Gyurcsány vádlottból vádlóvá magasodik.
TGM: Kilenc.Tizenegy.Tíz.
A világ sokkal rosszabb hely lett 2001. szeptember 11-e óta, mint volt. Kevésbé szabad, kevésbé biztonságos, és jóval szegényebb. Ebben, mi tagadás, a Nyugat járt az élen.
Tíz évvel 9/11 után, egy budapesti gyros büfében
2001. szeptember 11-én késtem a munkából, ráadásul szoknyában voltam. E két tény valószínűleg megmentette az életemet.
Neményi László: Amerika nem a világ ura, hanem vezetője lesz
9/11 közvetlen következményei olyan borzalmasak voltak, hogy első megdöbbenésükben sokan a hosszú távú következményeket is iszonyatnak vizionálták: vége a világnak, ahogy eddig ismertük. Megszűnik a civil légi közlekedés, nem épül több felhőkarcoló, a liberális demokrácia önnön védelmében kénytelen lesz felszámolni önmagát. Ehhez képest megúsztuk, de azért a világ 9/11 évtizedében tényleg rengeteget változott – és nem előnyére.
Egyensúlyteremtők és társadalomvédők
A mai magyar pártpolitikai versenyben sajátos munkamegosztás van. A bal oldalon állnak a „gazdasághoz értők”, a jobboldalon a „társadalomhoz értők”. Ezek az önképek kellő elszántsággal töltik meg a feleket: a Fidesz, ha kormányon van, nem törődik a gazdasággal, az MSZP a társadalommal. De meddig folytatható mindez? – Csizmadia Ervinnek, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának írása.
Elek István: Értsük jobban Bibót!
Kétségei vannak Elek Istvánnak, hogy Tamás Gáspár Miklós világosan látná Bibó István jelentőségét. Bár szerinte valóban közelebb áll annak harmadikutasságához, mint a rendszerváltás táján, de még mindig nem elég közel. Értelmezési vita.
Egykulcsos adó: másoknak bejött, nekünk miért nem?
Legkésőbb ezen a héten mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar gazdaság stabilitásának megőrzése érdekében elkerülhetetlen a költségvetési kiigazítás következő hulláma. A kormányzati kommunikáció e tekintetben világos: minthogy az államadósság csökkentése, ezzel összefüggésben pedig az államháztartási hiány alacsony szinten tartása marad a vezérfonál, a tervezettnél alacsonyabb gazdasági növekedés mellett költségvetési egyenlegjavító lépések következnek.
Bodoky Tamás: WikiLeaks-fiaskó, avagy a forrásvédelem szégyenteljes kudarca
Nagy kérdés, hogy informátorként ki fog megbízni ezentúl bármilyen kiszivárogtató platformban, miután a WikiLeaks szétszórta a neten a szerkesztetlen anyagot, a The Guardian pedig publikálta hozzá a jelszót.
A baloldali tömegkultúra patthelyzete
A baloldali tömegkultúra kialakításának legnagyobb akadálya éppen abban a patthelyzetben keresendő, hogy az MSZP már nem elég erős (talán soha nem is volt) az irányított modellhez, a 4K! és a hozzá hasonló ifjúbaloldali alakulatok pedig még nem elég erősek a deliberatív megoldáshoz.
Martin József: A hamiskártyásokat legyőzik, ugye?
A szórványban élő több százezer határon túli magyar sorsa a legkevésbé sem érdekli a politika indulóit konokul fújó dalnokokat: annyit hallunk itthon a kettős állampolgárságról és a választási jog lehetőségéről, hogy azt gondolhatjuk, ottani nemzettestvéreink ezzel kelnek és fekszenek. A szórványban ez egyáltalán nem igaz, de a legátpolitizáltabb közösségeket leszámítva valószínűleg sehol sem.
Matolcsy, Hegedűs, Hoffmann: a politika mekkmesterei
Nincs könnyű helyzetben a miniszterelnök. Mostantól folyamatosan nyugtatnia kell az idegeskedő külpiaci szereplőket, ugyanakkor Orbán Viktornak sürgősen le kellene cserélnie a magyar politika kudarcot kudarcra halmozó mekkmestereit. Minisztereket, államtitkárokat, tanácsadókat. A „jobbkezeket” és a „balfékeket”, ami persze rossz üzenet volna a világnak. Ám, ha minden marad a régiben, akkor nem ők, hanem az ország megy a süllyesztőbe.
A hazai egészségügy megmentésére a Fidesznek sincs csodaszere
A Méltányosság Politikaelemző Központ szakértőjének elemzése az egészségügyi kormányzat első évéről.
TGM: A félreértett Bibó István
Bibó Istvánt nem azért értik félre, mert a kései értelmezők nem elég kifinomultak, okosak, alaposak. A történelmi látószög nehezen rekonstruálható, annyira megváltozott a perspektívánk. Tamás Gáspár Miklós írása.
Elek István: A talapzaton fázó Bibó
A magyar értelmiség útja a Bibó-felejtéstől a Bibó-reneszánszon át a lényegi Bibó-tagadásig. Elek István írása.
Ungváry Krisztián: Egy helyét kereső életmű – Bibó István 100 éves
Bibó mára sajnálatos módon teljesen alkalmatlanná vált arra a szerepre, amelyet egy normális országban betölthetne. Az antikommunista szemlélet teljes hiánya miatt személye nem lesz azoknak sem vonzó, akiktől egyébként a rasszizmus és antiszemitizmus távol áll – ráadásul ez ma a magyar jobboldalnak is csak egy részéről mondható el. Magyarán: Bibó a politikai jobbközép és az attól jobbra állók számára idegen. Maradna a baloldal, amely ugyan szívesen használja Bibót, de ezzel talán többet árt, mint használ. Bibó ugyanis elsősorban kíméletlen őszintesége és saját felelősségének vizsgálata miatt foglal el kikerülhetetlen helyet a magyar politikai gondolkodók pantheonjában. Az a párt, amely húsz év után sem tudott szembenézni pártállami felelősségével, jobban tenné, ha Bibó nevét szájára sem venné.
Csizmadia Ervin: Értelmezzük újra Bibót!
Bibó István születésének századik évfordulóján érdemes elgondolkodni arról, miért is szorult háttérbe a nagy gondolkodó. Eljött az idő, hogy eltávolodjunk a „demokratának lenni annyi, mint nem félni” tételtől, de épp azért, hogy mélyebben megértsük az életmű mai tanulságait.