Április 23-án délután, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatják be Krémer Ferenc Rossz döntések kora című kötetét. Külön érdekesség, hogy a figyelemreméltó munkát, melynek alcíme Rendészetpolitikai tévelygések a rendszerváltás első húsz évében, éppen Kuncze Gábor, a 2010-es választásokon megsemmisült SZDSZ volt elnöke mutatja be, aki belügyminiszter volt 1994 és 1998 között.
A közvélemény nem sokat tud az amúgy hazai és nemzetközi szakmai körökben jól ismert anatómusprofesszorról. Úgy gondoltuk, közelebb hozzuk olvasóinkhoz a hírek szerint magas kormányzati pozíció várományosát, ha kikérdezzük életpályájáról, szakmai elképzeléseiről, ambícióiról.
A politikai korrektség – tengerentúli szülőhazájában bekövetkezett agóniája után – nálunk is az utolsókat rúgja. Merev dogmáival lényegében önmagát küldte halálba. Találni kell helyette valami mást. Olyan beszédmódot, amely a többség és kisebbség egymással kapcsolatos jogos, legitim problémáira egyaránt nyitott. Mely egyikkel sem akar a másik rovására kivételezni. S amely egyikből sem akar univerzális, örök mártírt vagy bűnbakot csinálni. És az egyik identitásközösség valós szenvedését sem kívánja a másikkal szembeni érzelmi zsarolásra, pszichológiai hadviselésre felhasználni.
Az új kormány, mint ahogy az szokás ilyenkor, a közös kabát újragombolása során dönt a közösségi jótétemények és a terhek új elosztásáról is. Az eseménynek különös jelentőséget ad a várhatóan robusztus társadalmi felhatalmazás a törvényhozásban. Jelen szerény javaslatomban fel kívánom hívni a figyelmet néhány kirívó méltánytalanságra a közterhek szétosztása és a jogok törvényes érvényesülése területén.
Nem kétséges, a következő időszak egyik vezető témája a kétharmad kérdése lesz. Mit lehet vele kezdeni, kell-e nagyvonalú gesztusokat gyakorolni, illetve szabad-e az ellenzék támogatása nélkül hozzányúlni az alkotmányhoz és a minősített többséget igénylő törvényekhez? - elmélkedik Török Gábor politológus.
Mennyire lehet figyelembe venni köztéri szobrok alakjainak kiválasztásánál, hogy az illető mennyire integráló illetve megosztó személyiség volt életében? Győrben II. János Pál szobának felállítása körül alakult ki éles vita.
Milyen érzetek, milyen képzetek kapcsolódtak az egyes pártokhoz, milyen trendek befolyásolták a választói magatartást? A pártok milyen életérzést, milyen hangulatot sugároztak? Bizonyos körben sikk volt a Jobbikra, egy másik körben pedig az LMP-re szavazni. Viszont sok hagyományos MSZP-s szavazó kínban volt, hogy leadja-e szavazatát hűtlennek tartott pártjára. A Fidesz-szavazatoknál divatos trendek már nem játszottak szerepet, a párt győzött a „betapasztott szájú kampány” ellenére – állapítja meg cikkében Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetője.
Ungváry Rudolf Történelmi lecke öregfiúknak címmel a HVG április 7-i számában írt cikkében azon aggodalmának adott hangot, hogy a múlt század harmincas éveit idéző pártpolitikai berendezkedés alakulhat ki Magyarországon. Papp László Tamás hozzászólásában ezt kétségbe vonta. Ungváry az alábbi cikkben reflektál PLT írására, és új érvekkel támasztja alá, miért tart attól, hogy az ország rossz irányt vesz.
A szocialisták vesztettek: rövid távon belebuktak a korrupcióba – akár 1998-ban –, de a válságkezelés viszonylagos sikere felszínen tartotta és megőrizte őket a jövőnek. A baloldal megérdemelte a kapott hatalmas pofont. Remélhetően elgondolkodnak rajta.
Akaratlanul is beszédtéma lett a Jobbik előretörése: még definiálásában sem igen egyeznek meg az elemzők: szélsőjobboldali?, radikális?, nemzeti bolsevik? Összecsapnak az álláspontok, átmeneti jelenség-e ilyen szélsőséges párt megjelenése, vagy a kapitalizmus hazai változatával elégedetlenek nagy száma miatt a párt a magyar politikai szín állandó résztvevője marad? Vona Gábort, a Jobbik elnökét terveikről kérdeztük.
Nem lehet tűrni a szabadság korlátozását a politikai korrektség (angol rövidítéssel píszí) nevében. Ellenkezőleg, még szigorúbban érvényt kell neki szerezni, az erkölcstelen vagy rasszista gondolatok terjedésének megakadályozására. Mindkét sarkított vélemény elhangzott az ELTE kommunikáció- és médiatudomány MA programjának keretében múlt pénteken szervezett konferencián.
Április 16-a, a Holocaust-emléknap alkalmából, a fiatalokkal és idősebbekkel a témáról beszélgetve újra és újra felmerül a kérdés: mivel magyarázható, hogy Magyarország, ahol a Hitler által megszállt, illetve befolyása alá vont országok közül utolsónak került sor a zsidók tömeges deportálására, és ipar-szerű elpusztítására, végül nem úszhatta meg újkori történelme legnagyobb, koncentrált tragédiáját? Túlélhette volna-e a második világháborút több mint 550 ezer zsidó vallású, illetve annak minősített magyar állampolgár, akiknek túlnyomó többségét a haláltáborokban elgázosították?
Néhány meszes agyú Horthy-imádót leszámítva van-e bárki, aki elhiszi, amit jónéhány szoclib közíró delirál a ’30-as évek visszatértéről? Matuzsálemi korú nyugdíjas csendőrök és leventeoktatók, egykori irredenta legényegyletek és fajvédő diáktársaságok aggastyán hírmondói valószínűleg reményteljes elégtételtől csillogó szemmel olvasnák sydney-i, clevelandi vagy torontói öregotthonukban Ungváry Rudolf cikkét. Könnybe lábadt tekintettel értesülve arról, hogy jönnek a régi szép idők, restaurálódik a horthysta kormányzat, mert az Orbán – egyem meg a szívét – újra bevezeti.
Egy őrző-védő szervezet ügyvezető igazgatója közölte áldozatával, akit a járdán, autójával fellökött.
A már-már kultikusnak tekinthető Hősök tere alatt a Szépművészeti Múzeum hatalmas fogadócsarnokot akar építeni, EU-s pénzekből. A terv heves tiltakozást váltott ki, vannak, akik esztétikai érveket dobnak be, mások a tér beszakadásától tartanak, megint mások szerint a még mindig háborús sebeket viselő műemléképületet kellene először rendbe hozni. Megszólaltatjuk a kritikusokat és az intézmény igazgatóját.
Mi a közös a parlamentbe került négy párt vezetőjében? Mind a négyüknek barna a szeme. És még mi más? Gyanúm szerint mindannyian fehér kenyeret esznek, kristálycukrot és persze túl sok húst.
Bár sokan rettegnek a (várhatóan) kétharmados Fidesz kormányzásától, a félelem rossz (elemzési) tanácsadó. Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója szerint a Fidesz dilemmája, hogy képes lesz-e megfelelni az általa sokat emlegetett „jó kormányzás” kihívásainak. A szerző szerint a pártnak lassan konkretizálnia kell, mit ért a "teljesen új gondolkodásmódon".
A mostanában sajnos főleg nem gazdag múltjáról és roppant lehetőségeiről emlegetett Bodrog-parti Olaszliszkán tartották az elmúlt évek dizájnműhelyeit, melyeknek szellemi vezetője a tavaly elhunyt Cserny József, koordinátora pedig tanítványa, Pallag Bálint volt. Pallag nemrég átvehette a mesteréről elnevezett Symposion-díjat.
Most az a fontos, hogy Orbán mit mond és tesz a két forduló között Északkelet-Magyarországon. Elmegy-e és mit mond Edelényben, ahol akár győzhet is a szélsőjobb? Kimondja-e Pétervásárán vagy Tiszavasváriban, hogy nem fogja tűrni a rasszista uszítást és a törvénytelenséget, és kormányfőként megígérheti, se a magyar állam, se az EU fejlesztési pénzét nem kaphatja az, aki erre vetemedik? A világ várja és elvárja, hogy így tegyen.
Történelmi lehetőség előtt áll a Fidesz. Csak rajta múlik, jobb vagy rosszabb énjét villantja fel az igazság pillanatában. Rácáfol-e az Orbán-fóbiásokra vagy utólag igazolja őket? Sokszínű és többszólamú centrumpolitikát vagy szűkkeblű, pártos kurzuspolitikát visz-e? Beugrik-e ama szakadékba, amelynek pereméig az előző nyolc év taszította az országot vagy hidat ver fölé?
