"Igazi sokk volt az orosz üzleti életnek" – mondta az olajmágnás letartóztatásáról a lap internetes kiadásának Andrej Korkunov, a katonatisztbôl lett 41 éves csokoládégyáros, aki büszke arra, hogy ő fogott kezet utoljára a még szabadlábon lévő Hodorkovszkijjal. A nyizsnij-novgorodi konferencia után, amelyen együtt vettek részt, elbúcsúztak: Korkunov Moszkvába repült, Hodorkovszkij pedig Szibériába, ahol magángépe fedélzetén ütöttek rajta a titkosszolgálat emberei.
A letartóztatás zavart és félelmet keltett az üzleti körökben. Vannak, akik úgy vélik, saját üzletükre nem lesz hatással a leggazdagabb oligarcha bebörtönzése és részvényeinek zárolása, mások azonban attól tartanak, az ügy nemcsak általában aláássa az orosz üzleti környezetbe vetett bizalmat, hanem arra bátorítja majd az alacsonyabb rangú állami tisztviselőket, hogy a helyi vállalkozókat zaklassák. Ezt a félelmet erősíti az emlék, hogy amikor három évvel ezelőtt Putyin ösztönzésére Vlagyimir Guszinszkijra szállt rá az ügyészség, s a zaklatás végül emigrációra kényszerítette a médiamágnást, egyes helyi kormányzók nem haboztak a modellt a helyi televízióállomások tulajdonosaira alkalmazni, ellenük is jogi eljárásokat indítva.
„Fogalmam sincs, túlmegy-e majd mindez a Jukoszon, de az igazi baj az, hogy ezt a piac sem tudja" – mondta Jegor Gajdar, az orosz reformok úttörője, ma egy gazdasági kutatóitézet vezetője a Financial Times-nak. Maguk az üzletemberek nemigen kockáztatnak: egyedül Anatolij Csubajsz, az UES elektromos művek szókimondásáról híres vezetője kockáztatta meg, hogy bírálólag nyilatkozzon a Kreml politikájáról, de csak a kis-és középvállalkozók oroszországi szövetsége (Rasme) állt mellé: az oligarchák jobbnak látják hallgatni.
Csakhogy az üzleti élet számai magukért beszélnek: az elmúlt héten az orosz jegybank nyilvánosságra hozta, hogy 2003 második félévében 13 milliárd dollárnyi tőke kiáramlására kell számítani – szemben az első félév 4,6 milliárd dollárnyi befektetésével. S bár az oroszországi befektetések nagy része belföldi, a kisebb részt kitevő, de stratégiailag fontos külföldi befektetők közül nem egy, köztük az orosz Wimm-Bill-Dann élelmiszercég megvásárlására készülő Danone függesztette fel befektetési terveit a Jukosz-ügy hatására – igaz, a Shell olajtársaság például nem hagyott fel a Szahalin szigetén tervezett beruházásaival.
A belföldi befektetők közül a nagy, oligarchák irányította csoportok – amilyen a Jukosz is – várhatóan nem változtatnak befektetési politikájukon a Hodorkovszkij-sokk hatására, mert hatalmas léptékű modernizációs programjaikat nem tudják egyik napról a másikra leállítani. A közepes vagy kisebb vállalkozások azonban – amilyen Korkunov 650 főt foglalkoztató csokoládégyára – jóval rugalmasabbak: a leggazdagabb oligarcha letartóztatása nem a nagyipart, hanem őket késztetheti arra, hogy befektetési terveiket feladva pénzüket külföldre menekítsék vagy üzletüket felszámolják. „A Jukosz-ügy leginkább ezt a vállalkozói réteget érintheti" – fejtegette Christoph Ruehl, a Világbank vezető Oroszország-szakértője az FT-nek. Alexander Joffe, a Rasme elnöke szerint pedig a kisebb vállalkozások szemszögéből a Jukosz-ügy jelentősége épp abban rejlik, hogy a módszer korántsem ismeretlen számukra: a Jukosz ellenihez hasonló vizsgálatoknak nap mint nap ki vannak téve a kisebb orosz cégek. „Ezért olyan nehéz ma Oroszországban vállalkozni" – panaszkodott az elnök az FT újságírójának.