A kommunizmus kísértete Indiában

A napokban Bombay-ben nyíló Szociális Világfórum kétfrontos harcra kényszerül: miközben a globális kapitalizmust bírálja, vele az Indiában mostanában virágjukba szökkenő kommunisták fordulnak szembe.

  • unknown unknown
A kommunizmus kísértete Indiában
Több mint 80 ezer regisztrált résztvevőt várnak a január 16-án Bombay-ben – vagy, ahogyan az eredetileg európaiak által alapított várost az utóbbi időben a hindu Mumba istennőről a helyi marathi nyelven nevezik, Mumbaiban – nyíló Szociális Világfórum (World Socal Forum, WSF) rendezvénysorozatára. A mumbai vásárvárosban „mindenki ott lesz”, aki a nemzetközi globalizáció-kritikai színtéren számít: szakszervezetek és zöldmozgalmak, anarchisták és linuxos programozók, alternatív közgazdászok és elnyomott kisebbségek képviselői egyaránt; az ünnepélyes megnyitón mások mellett Shirin Ebadi Nobel-békedíjas iráni ügyvédnő és emberjogi aktivista, Joseph Stiglitz, a Világbank közgazdasági Nobel-díjas, a neoliberalizmusban mára csalódott volt elnöke és Noam Chomsky nyelvész és netguru megjelenésére, illetve felszólalására is számítanak.

A WSF történetét alig több mint négy évre, a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization, WTO) 1999-es Seattle-i ülését kísérő globalizáció-kritikai tüntetésekig vezetik vissza. 2000-től három, egymást követő évben a fórumot a brazíliai Porto Alegrében rendezték, az idén azonban tudatosan Indiába hozták, ahol a társadalmi egynlőtlenségek méretei a szervezők véleménye szerint a dél-amerikaiakat is nagy mértékben felülmúlják.

Amire azonban a WSF szervezői aligha számítottak: a rendezvény Indiába helyezése kétfrontos harcra kényszeríti őket: miközben ugyanis várhatóan kőkemény bírálatokkal illetik majd a globális kapitalizmust (s egyidejűleg a hindu árja, „indiai fasizmust”), védekezniük is kell majd az őket balról bíráló „Mumbai Resistance 2004” (MR-2004) nevű mozgalommal szemben, amelynek alternatív rendezvénysorozatát Arundathi Roy Booker-díjas indiai írónő és civil aktivista nyitja meg a WSF megnyitóját követő napon, január 17-én. A két dzsembori közötti fő különbség első megközelítésben talán az, hogy míg a WSF beérti a hálószerű szerveződéssel és tudatosan lemond az erőszak alkalmazásáról, az MR-2004 igényelni látszik a központi irányítást, és az erőszaktól sem riad vissza. Fő életre hívója az Indiai Kommunista Párt (Marxista-Leninista) Népi Háború Csoportja.

Európából talán nem látszik eléggé: a kommunizmus kísértete ezúttal Indiát járja be, mégpedig keresztül-kasul. Hol vannak már azok az dők, amikor az okozott feltűnést, hogy Indiában két fő kommunista párt van, mivel az 1925-ben alakult kommunista pártból a maóisták 1964-ben kiváltak! Az elmúlt évtizedekben az indiai kommunista pártok és csoportosulások mintha osztódással szaporodtak volna. Ma Indiában – nemzeti, illetve tartományi szinten (mely tartományok népessége sokszor a nagy európai nemzetállamokét is jócskán felülmúlja!) több száz kommunista párt működik; tartományi szinten nem egy közülük évtizedek óta kormánypárt; akadnak köztük mérsékeltek és békések, de olyanok is, amelyek gerillaháborút folytatnak a helyi, illetve a központi hatalom ellen. Ami pedig ideológiájukat illeti: marxisták, marxista-leninisták, maóisták, trockisták, sztálinisták, baloldali radikálisok, bolsevikok, forradalmi bolsevikok, és számos más elnevezés alatt futók is bőven akadnak köztük.

AZ MR-2004 hivatalos megnyilatkozásaiból az tűnik ki, hogy nemcsak az „imperializmust” és az „indiai fasizmust” tekinti ellenfélnek, sőt ellenségnek, hanem a Szociális Világfórumot is, amiért az nem eléggé, nem „tisztán” forradalmi, hanem megelégszik az erőszakmentes akciókkal, társadalmi vitákkal, s így a globális kapitalizmusnak nem kérlelhetetlen ellenfele, hanem csupán felpuhítója, sőt „szálláscsinálója”.

E kommunista szókincs sokunk számára ismerősen cseng, s csak örülni lehet, hogy a radikális indiai kommunisták a Szovjetunió és szövetségi rendszerének felbomlása után, amikor a névleg kommunista Kína és Vietnam is már jó ideje de facto a kapitalizmust építi, senkitől sem kapnak nagyhatalmi támogatást, hanem végeredményben magukra vannak utalva. Másrészről viszont az MR-2004 arra is figyelmeztet, hogy a nyomor és a társadalmi egyenlőtlenségek joggal teszik a szegény országok – köztük India – népességét türelmetlenné. Nyomorúságuk nőttön nő, a WSF fórumai pedig valóban, csak nézeteket ütköztetnek, ám nem hoznak érzékelhető javulást társadalmi helyzetükben.
Ilyen egyszerűen lopták el egy nő több száz millió forintot érő budai telkét

Ilyen egyszerűen lopták el egy nő több száz millió forintot érő budai telkét

Nyolc nap leforgása alatt elajándékoztak, majd eladtak egy jelenleg 300-400 millió forintot érő telket Budapest XII. kerületében – mindezt úgy, hogy a tulajdonos erről semmit sem tudott. Azóta egy konténer is megjelent a területen, a csalás áldozata pedig nem tehetne semmit egy esetleges építkezés ellen sem, mert jogilag már nem az övé a telek. A HVG információi szerint egyre több a hasonló ügy.