© AP

A tavalyi ukrajnai békés forradalom idején tett valamennyi fontos ígéretét visszavonta Viktor Juscsenko ukrán államfő cserébe azért, hogy fő riválisa, Viktor Janukovics és tábora megszavazza Juscsenko miniszterelnöki jelöltjét, Jurij Jehanurovot. A HVG kijevi értesülései szerint Juscsenko a kilátásba helyezett politikai reformok befagyasztását, a Leonyid Kucsma volt államfő idején végrehajtott privatizációs ügyletek felülvizsgálatának leállítását és az ellenzékhez közel álló személyek elleni eljárások beszüntetését ajánlotta fel Janukovicsnak, s mint a szeptember végi voksoláson kiderült, a volt fő ellenfelet kielégítették az engedmények: a mögötte álló parlamenti képviselők egy emberként igennel szavaztak Jehanurov jelölésére.

A szeptember elején leváltott Julija Timosenkót felváltó új miniszterelnök a múlt hét végén részben megerősítette, hogy Juscsenko valóban elfeledte az akkor még fő szövetségesként számon tartott Timosenkóval közösen tett ígéreteket. "A reprivatizációval kapcsolatos valamennyi kérdés lezártnak tekinthető. Az államfő október második felében megbeszéléseket folytat majd az üzleti elit képviselőivel, és ott is meg fogja erősíteni, nem kívánja felülvizsgálni a privatizációs ügyleteket" - jelentette ki Moszkvában Jehanurov, aki az orosz fővárosban tett látogatásának egyik legfontosabb feladataként a megromlott ukrán-orosz kapcsolatok helyreállítását nevezte meg.

Juscsenko pálfordulása közepette Timosenko asszony, ahelyett hogy a narancsos forradalom immár egyetlen képviselőjeként igyekezne feltüntetni magát, ugyancsak Oroszország, illetve Janukovics felé fordult. Maga is tárgyalt - mint kiderült, eredménytelenül - Janukovicscsal, majd ellátogatott Moszkvába, hogy az orosz katonai ügyészség vezetőivel folytatott beszélgetésen tisztázza magát az ellene felhozott vádak alól. Az orosz hatóságok - amelyek tavaly már nemzetközi körözést is kiadtak Timosenko ellen - a jelek szerint azonnal elhitték, hogy a vádakkal ellentétben Timosenko néhány évvel ezelőtt nem akarta megvesztegetni az ukrán katonai felszerelések vásárlását fontolgató orosz főtiszteket, legalábbis erre utal, hogy visszavonták a volt kormányfő elleni elfogatóparancsot. Az első ránézésre furcsának tűnő taktikázás hátterében az állhat, hogy immár Timosenko sem csak az egykori forradalmárok segítségével akar visszakerülni a hatalomba: ő is kiegyezett a két részre szakadt ukrán oligarchatársadalom másik szárnyával.

"Jehanurov kormányában szinte csak a Juscsenko közvetlen környezetéhez tartozó politikusok kaptak helyet. Ez arra utal, hogy az előzetes nyilatkozatokkal ellentétben az új kabinet nem tekinthető ügyvezetőnek, a kormány fő feladata, hogy győzelemre vezesse Juscsenko csapatát a jövő év tavaszán esedékes parlamenti választásokon" - mondta a HVG-nek Vjacseszlav Igrunov, a moszkvai Nemzetközi Politikai Kutatások Intézetének igazgatója. A politológus hozzátette: a közel egy hónapig tartó válság végére Juscsenko felszámolta a kettős hatalmat, és igaz ugyan, hogy egyben véget ért a forradalom is, az is fontos, hogy Timosenko leváltása óta "az államfő már nem tekinthető a populista eszmék foglyának". A pragmatizmus megjelenését mutatja, hogy Jehanurov egy 31 éves központi banki szakértőnek, Arszenij Jacenjuknak adta a gazdasági miniszteri tárcát, s a miniszter már első nyilatkozataiban elismerte, az ukrán gazdaság súlyos helyzetbe került, és a legfontosabb feladat, hogy az év vége előtt megállítsák a visszaesést.

Juscsenko és Janukovics kiegyezése ugyan átmenetileg megoldotta a volt szovjet tagköztársaság belpolitikai válságát, a sokak által elvtelennek tartott alku azonban mindkét politikus számára káros lehet. A közvélemény-kutatások szerint Juscsenko népszerűsége folyamatosan csökken, és legodaadóbb hívei is nehezen fogadják el, hogy valóban szükség volt az egymásra borulásra. "Juscsenko a demokrácia, Janukovics az önkényuralom jelképe. Kettejük szövetsége azt jelenti, hogy megint össze fog keveredni az üzlet és a politika, ezért sokan úgy gondolják, Juscsenko valóban elárulta a forradalmat" - írta múlt heti elemzésében az általában Juscsenko-párti Ukraina Moloda című ukrán napilap.

Nem teljesen önként lépett szövetségre egyébként a HVG értesülései szerint Janukovics Juscsenkóval, a politikust állítólag a legbefolyásosabb ukrajnai oligarcha, a kelet-ukrajnai bányászati és fémipari érdekeltségekkel bíró Rinat Ahmetov vette rá a kiegyezésre. "Janukovics sokat veszthet, Ahmetovnak és a többi oligarchának viszont egyértelműen jól jön a kiegyezés" - vélik kijevi szakértők. Nem kizárt egyébként, hogy a régi-új kurzus jeleként Ahmetov visszaszerezheti az ellenőrzést a fölött a Krivorizssztal kombinát fölött, melyet ő és a hozzá közel álló üzletemberek akkor veszítettek el, amikor Timosenko érvénytelenítette a cég 2004-es privatizációját. A vállalat a lengyel Huta Czestochowa tulajdonába kerülhet, ebben a cégben viszont többségi tulajdona van Ahmetovnak és társainak.

Közben veszélybe került a volt elnök, Kucsma nyugalma: a főügyészség bűnügyi vizsgálatot indított a volt államfő és környezete ellen. A vád szerint Kucsmának és környezetének köze volt ahhoz, hogy öt évvel ezelőtt ismeretlen tettesek meggyilkolták Georgij Gongadze ismert ukrán újságírót, majd 2003-ban - mondvacsinált okokra hivatkozva - törvényellenesen leváltották hivatalából a Gongadze-ügyben kutakodó Szvjatoszlav Piszkun főügyészt. Juscsenko hatalomra kerülése után Piszkun visszakapta hivatalát, és nem kizárt, hogy ezúttal a hatóságok végül eljutnak Kucsma megbüntetéséig.

A következő hónapok a belpolitikai instabilitás jegyében telnek majd kijevi vélemények szerint, és a parlamenti választások után sem lehet gyors javulásra számítani. A jelenlegi erőviszonyok szerint 6-8 párt is bekerülhet az ukrán törvényhozásba, és miközben a pártok igyekeznek majd megállapodni egy hosszú távon is működőképes koalíció létrehozásáról, végre kell hajtani azt az alkotmányos reformot is, amely jelentősen csökkenti az államfő hatalmát: egyebek mellett az elnök helyett a parlament döntheti majd el, ki alakítsa meg az ország új kormányát.

Juscsenko pálfordulása a külpolitikában is gyökeres fordulatot eredményezhet. Valószínűnek tűnik ugyanis, hogy Ukrajna fokozatosan magára hagyja a grúziaihoz és ukrajnaihoz hasonló forradalmak szításán szorgoskodó Grúziát, és így felhagy a belorusz ellenzék utóbbi időben látványos támogatásával is. A külpolitikai váltást megkönnyíti, hogy távozik hivatalából Aleksandr Kwasniewski lengyel államfő, aki az ukrajnai forradalom idején közvetítőként részt vett a Juscsenko és Kucsma akkori elnök közti tárgyalásokon, és jelentős szerepet játszott abban, hogy végül Juscsenko és szövetségesei diadalmaskodtak. Az Oroszországra mindig is bizalmatlanul tekintő Lengyelország ugyanis a volt Szovjetunió egykori tagköztársaságaiban támogatja a Moszkvától távolodni akaró erőket, és Juscsenko minden bizonnyal valamelyest Kwasniewski lekötelezettjének érezte magát.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA