Napokon keresztül özönlöttek a sivatagon át a szudáni Dárfúr tartomány keleti részén fekvő poros kisvárosba, Haskanitába a Szudáni Felszabadítási Hadsereg (SLA) harcosai és civil támogatói, hogy tanúi lehessenek annak, miként tesz kísérletet az egység helyreállítására a térség legnagyobb kormányellenes fegyveres szervezetének kongresszusa. Végül mintegy tízezren voltak jelen a tanácskozásnak otthont adó sátornál, amikor a több száz képviselő leváltotta Abdul Vahid elnököt - aki nem vett részt a konferencián -, és az addigi főtitkárt, Minni Minavit állította a helyére.

Akár végérvényessé is teheti a döntés egyes elemzések szerint a 2002-ben alapított, és az általa diktatórikusnak tartott kartúmi kormányzat ellen immár 32 hónapja fegyverrel is harcoló SLA megosztottságát, amely a két vezető személyes rivalizálásán és törzsi ellentéteken alapul. Abdul Vahid ugyanis a fur, Minavi pedig a zagava törzsből származik, és vetélkedésük odáig fajult, hogy a hírek szerint már nem is beszélnek egymással. Tavaly óta mindketten az eritreai fővárosból, Aszmarából - két különböző hotelből - próbálják irányítani a szervezetet, de Minavi állítólag népszerűbb a harcosok körében, így képes lehet megtartani a frissen szerzett hatalmat. A küzdelmet azonban nem adta fel vetélytársa sem, aki arra hivatkozik, hogy őt meg sem hívták a tanácskozásra, tehát érvénytelen a menesztéséről hozott döntés.

A nemzetközi közösség, mindenekelőtt a dárfúri béke megteremtésén fáradozó ENSZ, alighanem az ellenzéki egység helyreállítása mellett tör majd lándzsát, hiszen eddig is éppen elég gondot okozott neki a lázadók belviszálya. A múlt hónap végén a nigériai fővárosban, Abujában zajló béketárgyalások legutóbbi, hatodik fordulója például éppen e megosztottság miatt vallott kudarcot, és ilyen körülmények között lehetetlennek tűnik teljesíteni azt a közös nyilatkozatban megerősített elhatározást, hogy az év végéig megállapodással zárják le az egyeztetéseket. Az utóbbi hetekben ráadásul vészesen elszaporodtak az erőszakos akciók a franciaországnyi kiterjedésű, de mindössze hétmillió lakosú Dárfúrban, ahol a többnyire a fekete-afrikai földművesek és a kartúmi kormány - hivatalosan tagadott - támogatását élvező arab, dzsandzsavid milíciák két és fél éve tartó polgárháborújában különböző becslések szerint 180-300 ezer ember vesztette életét, és több mint kétmillióan váltak földönfutóvá.

Több tucat áldozatot követeltek a menekülttáborok elleni rajtaütések, a múlt hónapban ismeretlenek meggyilkolták az Afrikai Unió (AU) békeerőinek négy katonáját, tizennyolcat pedig elraboltak, majd szabadon engedtek, és rendszeressé váltak a segélyszállítmányok elleni, jórészt az SLA és a másik lázadó szervezet, az egyébként szintén nem egységes Igazság és Egyenlőség Mozgalom fegyvereseinek tulajdonított rablótámadások. A menekülteket segítő humanitárius szervezetek 11 ezer aktivistájának munkája több régióban szinte lehetetlenné vált, az ENSZ visszavonta nélkülözhető munkatársait a térségből, és Dárfúr legveszélyesebb, nyugati részébe leállította a szárazföldi szállítást, oda csak légi úton juttat el segélyeket.

Pedig - mint azt Jan Pronk, a világszervezet főtitkárának szudáni küldötte nemrég egy sajtóértekezleten is hangoztatta - óriási szükség van a segítségre. A holland diplomata egyebek közt arról beszélt, hogy a szudáni agrárminisztérium és tekintélyes nemzetközi szervezetek felmérése szerint az élelmiszer-szállítmányoknak köszönhetően sokat javult a helyzet Dárfúrban. A gyermekek közt a tavalyi 11,5-ről 1,4 százalékra szorították le az alultápláltak arányát, és csökkent a halandóság is - a tízezer főre jutó napi halálesetek száma az ötévesnél fiatalabbak körében 1,03-ról 0,7-re, a teljes lakosságot tekintve pedig 0,7-ről 0,5-re esett vissza.

Nem javul az emberi jogi helyzet sem, legalábbis erre a következtetésre jutott egy hónapon belül két ENSZ-megbízott is. Szeptember utolsó hetében az argentin Juan Mendez, október végén pedig egy afganisztáni muszlim asszony, Szima Szamar állapította meg szudáni látogatása után, hogy "a büntetlenség kultúrája" érvényesül az észak-afrikai országban. Szamar kifogásolta, hogy nagyon kevés ügy jut el a dárfúri háborús bűncselekmények vizsgálatára Kartúmban létrehozott különleges bíróságra. A tartományban regisztrált 72 ezer feljelentés közül mindössze hármat tárgyalt a testület - mondta, és hozzátette: elfogadhatatlan a kormány tétlensége.

A kartúmi kabinetet akarja felrázni az Egyesült Államok is. Robert Zoellick külügyminiszter-helyettest lapzártánkkor várták az afrikai országba, ahol a kormány és a lázadók képviselőivel is tárgyal a béke előmozdítása érdekében. Megbeszéléseit a szudáni alelnök múlt heti washingtoni eszmecseréinek folytatásaként is lehet értékelni. Salva Kiir, aki augusztusban lépett a helikopter-balesetben elhunyt egykori lázadóvezér, John Garang örökébe, és lett Dél-Szudán elnöke, egyben az államfő helyettese (HVG 2005. augusztus 13.), abban a reményben utazott az USA-ba, hogy sikerül elérnie a hazáját 1997 óta sújtó amerikai gazdasági szankciók feloldását, ám kudarcot vallott. Vendéglátói - Dick Cheney alelnök és Condoleezza Rice külügyminiszter - az erőszak megfékezését sürgették, a büntetőintézkedések érvényességét pedig a múlt csütörtökön újabb egy évre meghosszabbította a washingtoni kormányzat. A törvényhozás ugyanakkor megkurtította az AU békeerőinek finanszírozására szánt összeget: egy külföldi támogatásokról szóló jogszabályból töröltek 50 millió dollárt, amely az eredeti tervek szerint e csapatok munkájának költségét fedezték volna.

POÓR CSABA