És mégis lapos a föld

Jegyezze elő a könyvet!

"Célozzon a Microsoft vagy az IBM felé!" - először kaptam golfpályán ilyen tanácsot. A dél-indiai Bangalor belvárosában, a KGA Golf Club első elütési helyénél álltam, játékostársam a pázsiton túlra, a távolban látszó két fényes, csupa-üveg, csupa-beton épületre mutatott. A Goldman Sachs épülete még nem készült el; ha készen lett volna, azt is megemlíthette volna, már csak a teljesség kedvéért. A HP és Texas Instruments épületei a kilences luk mögött, a tizedik luk környékéről váltak láthatóvá. De ez még nem minden: a lyukat jelölők a nyomtatógyártó Epson cégnél dolgoztak, és az egyik ütőhordozónk 3M sapkát viselt. Odakint a közlekedési lámpák egy részét is a Texas Instruments szponzorálta, az út menti óriásplakáton pedig a Pizza Hut hirdette magát: „Ízek gigabájtban mérve!” – kiabálta a szlogen a gőzölgő óriáspizza felett. Félreértés ne essék, mindez nem Kansasben történt – de Indiára sem hasonlított a környék. Mi ez? Az Újvilág? Az Óvilág? Vagy a következő világ?

Kolumbuszhoz hasonlóan én is felfedező útra jöttem a szubkontinens Szilícium-völgyébe, Bangalor városába. (…) Én magam egyenesen Kelet felé, Frankfurton keresztül mentem Indiába. A Lufthansával utaztam, első osztályon. A GPS-térképnek köszönhetően pontosan tudtam, hogy merre járunk. Biztonságosan, pontosan, késés nélkül landoltunk. Én is találkoztam indiaiaknak nevezett emberekkel. Én is India gazdagságának forrását kerestem. Ám míg Kolumbusz saját korában aranyat érő nyersanyagot, hardvert – nemesfémeket, selymet, fűszereket – keresett, én a szoftverek nyomában jöttem: szellemi erőforrásokat, komplex algoritmusokat, magasan képzett munkaerőt, telefonos ügyfélszolgálatokat, átviteli protokollokat, és az optika áttörő eredményeit kerestem – napjaink gazdagságának forrását.

A Dell call centere Bangalorban

Kolumbusz örült, hogy az útjába kerül ő „indiaiakat” rabszolgává teheti, vagyis ingyen munkaerőhöz juthat. Én azt akartam kideríteni, miért veszik át a munkánkat az általam megismert indiaiak, és miért éppen az indiai munkaerőre építenek azok a cégek, amelyek Amerikából és más ipari országokból kihelyezik a szolgáltatási és információtechnológiai munkákat Indiába. Kolumbusz három hajóján több mint száz ember dolgozott; nekem egy kis stábom volt a Discovery Times Channeltől; kényelmesen befértünk két furgonba, amelyeket indiai sofőrök vezettek, mezítláb. Amikor „vitorlát bontottam”, én is meg voltam győződve róla, hogy a Föld gömbölyű, ám az, amit Indiában láttam, alapjaiban rengette meg ezt a hitemet. Kolumbusz véletlenül felfedezte Amerikát, miközben azt hitte, hogy Indiában járt. Én tényleg Indiában voltam, de az volt az érzésem, hogy amerikaiak közt járok. Van köztük amerikai nevet viselő is, a telefonos ügyfélszolgálatban remekül utánozzák az amerikai akcentust, a szoftver-labora tóriumokban nap mint nap használják az amerikai üzleti technológiát.

Kolumbusz deklarálhatta a királyi pár előtt, hogy a Föld gömbölyű, és bekerült a történelemkönyvekbe, mint Galilei tételének tapasztalati bizonyítója. Én hazamentem, és csak feleségemmel osztottam meg felfedezésemet – vele is csak suttogva.

"Édesem" – súgtam a fülébe titkomat –, "azt hiszem, mégis lapos a Föld". Hogy jutottam erre a következtetésre? Az egész az Infosys Technologies Limitednél, Nandan Nilekani konferenciatermében kezdődött.

Az Infosys uszodája

Az Infosys az indiaiak IT-csillaga, a cég ügyvezető igazgatója, Nilekani pedig az indiai ipar egyik legmegfontoltabb, legkomolyabb, legnagyobb tiszteletnek örvendő kapitánya. A kocsiban magam és a Discovery Times csapata, odagurulunk az Infosys épületegyütteséhez. Azért tettük meg a negyven perces utat Bangalor központjából, hogy bejárjuk a cég területét és interjút készítsünk Nilekanival. Az Infosyshez kátyús betonút vezet; szent tehenek, lovas szekerek, motoros riksák tülekedtek furgonjaink körül. Amint az Infosys kapuin belülre kerülünk, mintha másik világba jutottunk volna. Az egyenletesen nyírt pázsit közepén gömbölyű kövekkel szegélyezett, méretes úszómedence, odébb hatalmas golfpálya, több étterem és egy elsőrendű fitnesz-klub. Bangalorban, mintha hetente egy, gombamód nőnek a földből az acélszerkezetű, agyonüvegezett monstrumok.

Egyikben épp az Infosys alkalmazottai írják a személyre szabott szoftvereket amerikai és európai cégek számára; a másik valamely – vezető amerikai és európai központú cégek számára nyújtott – szolgáltatás központja: lehet ez számítógépes szoftverek karbantartása, távfelügyelet, specifikus felmérési projektek, vagy a világ távoli részeiből ide irányított ügyfélhívások fogadása. A biztonságra szigorúan ügyelnek. Kamerák vigyázzák az ajtókat, és ha az ember az American Expressnek dolgozik, nem léphet be abba az épületbe, amiben a General Electric szolgáltató- és kutató-központja székel. A fiatal indiai nők és férfiak – mind mérnökök – sietős léptekkel igyekeznek egyik épületből a másikba, nyakukban belépőkártya fityeg. Egyikükből kinézem, hogy ki tudná tölteni elektronikusan az adóbevallásomat; másikukról feltételezem, hogy szakszerűen szét tudná szerelni a számítógépemet; a harmadik meg úgy fest, mintha egyenesen ő tervezte volna…

Egy Infosys irodaház

Az interjú után Nilekani megmutatja a stábnak az Infosys konferenciaközpontját, az indiai outsourcing ipar epicentrumát. Hatalmas terem, faburkolatú falak – otthon, az Államokban ilyen a nagyelőadó egy igazán előkelő keleti-partvidéki jogi egyetemen. A terem egyik végén egészfalas képernyősor, a mennyezeten a videokonferenciákhoz szükséges kamerák

"Nos, ez volna a konferenciatermünk. Talán ez a legnagyobb képernyő egész Ázsiában; negyven digitális monitor egymás mellett" – büszkélkedik Nilekani. Biztos, hogy ez a legnagyobb plazmaképernyő, amit én életemben láttam. Az Infosys, mint Nilekani mondja, az óriási képernyő révén virtuális értekezletet tarthat bármilyen projektről bármikor, globális beszállítói rendszerének bármely tagjával. Így az amerikai tervezők egyszerre értekezhetnek az indiai szoftver írókkal és az ázsiai gyártókkal.

"Itt New Yorkból, Londonból, Bostonból vagy San Franciscóból bejelentkező kollégáinkkal is beszélgethetünk, élőben. És az is lehet, hogy a projekt megvalósítása Szingapúrban történik; akkor a szingapúri fél is bekapcsolódik a konferenciába… Ez a globalizáció" – mondja Nilekani. A képernyők fölött az USA nyugati partján, keleti partján, Indiában, Szingapúrban, Hongkongban, Japánban, Ausztráliában érvényes időt, és a greenwichi középidőt mutató órák. Az Infosys-munka pontos ideje: 24:7:365. Huszonnégy óra, egy héten hétszer, egész évben – nincs megállás.

Bangalore belvárosa éjszaka

Nilekanival az irodája előtti kanapén ülünk és váruk, hogy a tévéstáb végezzen a kamerák beállításával. Nilekani az elhangzottak következményeit összegezvén halk megjegyzést tett, ami még sokáig visszhangozni fog a fülemben: "Tom, a pálya el van egyengetve".

Nandan úgy érti, hogy az Indiához hasonló országok minden eddiginél eredményesebben tudnak versenybe szállni a tudásalapú iparágakban, és Amerika jobban teszi, ha felkészül erre. Amerika versenyhelyzetbe kerül – mondja Nilekani – de szerinte a kihívás jót tesz Amerikának, mert versenyhelyzetben tudjuk a legtöbbet kihozni magunkból.

Felhőkarcoló a belvá- rosban

Este visszafelé, az Infosystől Bangalorba menet folyton ez a mondat jár az eszemben: „A pálya el van egyengetve”. Nandan nem mást állít, mint hogy a terep sima és lapos… Lapos? Elegyengetett? Szent ég, hiszen ezzel azt mondja, hogy lapos a Föld! Itt vagyok, Bangalorban, több mint ötszáz évvel azután, hogy Kolumbusz korának kezdetleges navigációs eszközeire bízva magát és legénységét, elhajózott a horizont felé, aztán visszatért, útjával bizonyítva, hogy a Föld gömbölyű. És ebben a távoli városban India egyik legokosabb mérnöke, aki a kor legjobb műszaki egyetemén tanult, a kor legmodernebb technikájának támogatásával a háta mögött azt mondja nekem, hogy a lapos a Föld , olyan lapos, mint a plazmaképernyő, aminek segítségével az egész világra kiterjedő beszállítói rendszerének tagjaival bármikor értekezhet! Ennél is érdekesebb, hogy ezt a fejlődést egyértelműen jónak értékeli, mérföldkőnek az emberiség fejlődésében és nagy lehetőségnek mind India, mind a világ számára – tényleg elegyengettük a világot. A világ kilapult. És mégis lapos a Föld.

Ott, Bangalorban, a furgon egyik hátsó ülésén ülve ezt a sommás feljegyzést róttam a jegyzetfüzetembe: „Lapos a Föld”. Amint leírtam, rájöttem, hogy ez a Bangalorban való kéthetes forgatáson látottak, hallottak, tapasztaltak mögött húzódó fő üzenet. A globális játéktér el van egyengetve. A világ lapossá lett.

Tata irodaház

Ahogy erre a felismerésre jutottam, egyszerre izgalom és félelem vett rajtam erőt. Újságíró énem nagyon izgatott lett, hiszen kulcsot találtam a XXI. századhoz; tudtam, hogy ezután másképpen olvasom a reggeli lapok főcímeit, nézem a híradót, más keretben helyezem el a világ történéseit. Teljesen világos lett: az e-mail, az adattovábbító hálózatok, a konferencia-beszélgetések és a dinamikus új szoftverek révén több ember végezhet egyszerre munkát, működhet együtt vagy versenyezhet a világ különböző szegleteiben, és egyenlőbb esélyeik vannak, mint eddig bármikor az emberiség történetének folyamán. Ez Nandan mondatának lényege. Ezt fedeztem fel indiai utazásom során és az utazást követően. Erről szól ez a könyv.