Milosevicst tízezrek gyászolják Jugoszláviában. Sírba száll a nagyság álma © AP

Slobodan Milosevic földi maradványait a nap folyamán átszállították a ravatalának helyt adó belgrádi múzeumból a parlament előtti térre, ahol emelvényre helyezték a szerb zászlóba burkolt koporsót. A gyászszertartáson összegyűlt tömeg teljesen betöltötte a parlament előtti teret és a parkot, ahol 2000 októberében spontán népfelkelés tört ki, elsöpörve a háborús bűncselekményekkel megvádolt jugoszláv államfő uralmát.

A szerbiai belügyminisztérium nyolcvanezerre becsülte a szombati rendezvény résztvevőinek számát. A gyűlésen a szocialista és a szerb radikális párt vezetőin kívül részt vett Gennagyij Zjuganov, orosz kommunista pártelnök, több szerb díszegyenruhás nyugalmazott tábornok, közöttük a háborús bűntényekkel vádolt két egykori vezérkari főnök, Dragoljub Ojdanic és Nebojsa Pavkovic is. Az emlékgyűlésre sokan az elhunyt portréjával érkeztek, többek kezében a legkeresettebb feltételezett háborús bűnösök, Radovan Karadzic volt boszniai szerb elnök és Ratko Mladic katonai vezető képe volt látható.

A emlékgyűlés előtt Milorad Vucelic szocialista párti vezető arra kérte az indulatos tömeget, hogy méltósággal vegyen búcsút attól az embertől, aki „a legjobb volt közülük". A politikai szólamokban bővelkedő emlékgyűlés egyperces néma csenddel kezdődött, ezután Bogoljub Bjelica, az elhunyt egyik leghívebb párttársa húsz percen át olvasta Milosevic beszédét, amely az uralmát megdöntő, 2000. szeptemberi-októberi jugoszláv elnökválasztás két fordulója között hangzott el a szerbiai állami tévében. Ebben Milosevic azzal vádolta a három éve meggyilkolt Zoran Djindjic szerb miniszterelnököt, hogy a nyugati titkosszolgálatok segítségével a Nyugat bábállamává akarja tenni Szerbiát.

Mihajlo Markovic, a szerbiai szocialisták főideológusa azt hangoztatta: Milosevic legnagyobb bűne az volt, hogy nem akart behódolni és nemet mondott „a” nagyhatalomnak, amely „teljes engedelmességre és gyarmati megaláztatásra” akarta kárhoztatni Szerbiát. Velko Vlkanov, a néhai jugoszláv államfő védelmére alakult nemzetközi bizottság alelnöke arról beszélt, hogy Milosevic "nem halt meg, hanem meggyilkolták", mert „felkelt az Egyesült Államok és a NATO által megszemélyesített nemzetközi imperializmus bűnös góliátjai ellen”. Felolvasta a szintén háborús bűnökkel vádolt Vojislav Seselj szerb radikális pártelnök levelét, amelyben a hágai vádlott arra fogadkozott, hogy „keményen fog harcolni a hágai bűnözők ellen, védve az igazságot és a szerb hazát”.

A szónoklatokat meg-megszakították a skandálások, a gyászolók Milosevicet éltették, és usztasának kiáltották Boris Tadic szerb elnököt, aki megakadályozta, hogy államfőnek kijáró külsőségekkel temessék el Milosevicet a szerb történelem nagyjainak panteonjában. Rendbontás nem volt, a rendet a belügyminisztérium különlegesen kiképezett alakulata, a csendőrség és a rohamrendőrség szavatolta. A gyűlésen életét vesztette egy ember, húsz esetben riasztották mentőket.

Slobodan Milosevicet a késő délutáni órákban helyezik végső nyugalomra a pozareváci családi házának udvarán. Csak három tévéállomás kapott engedélyt arra, hogy tudósítson a temetésről: a belgrádi BK tévé, az orosz állami tévé harmadik csatornája, illetve jelen lehet a Reuters hírügynökség operatőri gárdája. Az elhunyt szűkebb családjából nem lesz jelen senki a temetésen, sem a Moszkvában élő felesége Mirjana és fia, Marko, sem pedig Montenegróban élő lánya, Marija.