Hamvazószerda rituális ünnep a német politikában. Ilyenkor minden évben a pártok összegyűjtik híveiket, lehetőleg valami nagy csarnokban, méretes sörözőben, a hosszú asztalokon frissen csapolt árpalé és óriásperec, az asztalok mellett pedig a hallgatóság, amint nagy derűvel követi az ellenfél politikájának szidalmazását.

Az idei hamvazószerda a szokásosnál visszafogottabbra sikeredett. Persze furcsa is lett volna, ha a keresztény uniópártok - különösen mondjuk az ellenfél verbális ostorozásában nagy mester Edmund Stoiber, a bajor CSU elnöke - teljes erőből nekirontottak volna a szerintük az országot romlásba vivő szociáldemokratáknak. És ugyancsak furcsán hangzottak volna az SPD jobboldalellenes retorikai fordulatai, hiszen éppen a múlt héten volt száznapos fordulója a nagykoalíció létrejöttének, a CDU-CSU és az SPD szövetségéből született Merkel-kormány megalakulásának. Így aztán inkább csak a metaforák nyelvén üzengettek egymásnak - mivelhogy a száz nap elteltével nemcsak az új kormánynak kijáró türelmi idő járt le, de a nagykoalícióban is megmutatkoztak az első feszültségek.

"Ami azt illeti, nekem sem lenne semmi kifogásom a fedélzeti napozás ellen" - válaszolta a Berlinben akkreditált külföldi újságírók egy csoportjával, köztük a HVG tudósítójával beszélgetve Matthias Platzeck, az SPD elnöke arra kérdésre, hogy érzi magát lenn, a gépházban. Az utóbbi napokban ugyanis egyre többen hasonlították a koalíciós kormányt egy olyan hajóhoz, ahol a kapitány, vagyis Angela Merkel a fedélzeten sütteti magát a napon, miközben a szociáldemokraták a gépházban izzadnak.

A metafora magyarázata: a koalíciós kormány novemberi hivatalba lépése óta Angela Merkel a külpolitika vizein hajózott, párizsi, washingtoni, moszkvai és jeruzsálemi bemutatkozó látogatásával, a közel-keleti konfliktusokban elfoglalt határozott álláspontjával látványosan rácáfolt azokra a szkeptikusokra, akik éppen e téren vonták leginkább kétségbe képességeit. Eközben azonban a szociáldemokraták kényszerűen több népszerűtlen intézkedéshez adták nevüket. Így Franz Müntefering alkancellár és munkaügyi miniszter volt az, aki februárban "megörvendeztette" a munkavállalókat azzal a hírrel, miszerint a jelenlegi 65-ről fokozatosan 67 évre fogják emelni a nyugdíjkorhatárt.

A kényszerű lépés háttere, hogy bár a koalíciós szerződés is előirányozza a nyugdíjjárulék jelenlegi 19,5 százalékról 19,9 százalékra való emelését, az időközben elkészült előszámítások szerint még ez sem lesz elég. Félő, hogy néhány év múlva a húsz százalékot is át kellene lépni a járulékkal, hogy fizetni tudják a nyugdíjakat - vagy ki kell tolni a nyugdíjkorhatárt. Ami viszont ritkán népszerűségnövelő intézkedés. Az sem hajtotta a szocdemek malmára a vizet, hogy a legfrissebb adatok szerint február végén továbbra is több mint ötmillióan voltak állás nélkül. Ugyanakkor szintén csak a Müntefering vezette minisztérium nyakába varrja a közvélemény, hogy a közelmúltban a 23 év alatti munkanélküliek számára csökkentették az ellátás összegét. Bár Németországban a munkanélkülinek jár a megfelelő méretű önálló lakás fenntartásához is a támogatás, ezt a fiatalok esetében azzal az érvvel kurtították meg, hogy lakjanak inkább a szüleiknél.

Az egészségügy reformjáról a koalíciós szerződés megkötésekor annyiban egyeztek meg, hogy a két párt alapvetően eltérő modellelképzelései miatt nem egyeznek meg semmiben. A CDU ugyanis az egységes fejkvótát kivető biztosítási modellt szorgalmazná, az SPD viszont inkább beterelné a mai, kötelező biztosítási rendszerbe a magas jövedelműeket és a köztisztviselőket is. Ám hiába tették félre a kérdést, Ulla Schmidt szociáldemokrata egészségügyi miniszternek addig is meg kell valahogy oldania az ellátást. Előállt tehát azzal az ötlettel, hogy felső határt szabnának a gyógyszerkiadásoknak, ám alighogy kimondta, az orvosok és persze a gyógyszeripar egyesített haragját vonta fejére. És akkor arról még szó sem esett, hogy az Európai Unió brüsszeli bizottságától a költségvetési hiány a maastrichti kritériumokban megszabott háromszázalékos határának ismételt túllépése miatt érkezett sokadik komoly figyelmeztetés címzettje is SPD-s: Peer Steinbrück pénzügyminiszter.

Inkább előnyös oldalukról mutatkoznak mindeközben az uniópárti miniszterek. Ursula von der Leyen családügyi miniszter asszony például rendszeresen az ideálisnál is tökéletesebb családanyaként jelenik meg a médiában (az eredetileg orvos végzettségű CDU-s politikusnőnek hét gyermeke van). Vagy ott van a CSU-s Horst Seehofer, a fogyasztóvédelmi és mezőgazdasági tárca tulajdonosa, akinek a madárinfluenza kínált kitűnő lehetőséget, hogy határozott válságmenedzserként lépjen fel.

Mindez azonban megmarad egyelőre a fedélzet és a gépház közötti kisebb súrlódások szintjén, a közhangulat továbbra is bizakodó. Matthias Platzeck a már említett beszélgetésen ezt azzal magyarázta, hogy a német polgárokban kialakult egyfajta harmóniaigény, miszerint a politikusok végre jöjjenek ki egymással, és a nagykoalíció éppen ennek az igénynek felel meg.

Más kérdés, hogy ez nem maradhat így örökké. A nagy elosztási rendszerek, elsősorban az egészségügy reformjához előbb-utóbb hozzá kell látni, és bár Angela Merkel nem követte el azt a hibát, hogy választási kampányában számszerű ígéretet tett volna a munkanélküliség csökkentésére, hosszú távon neki sem nézik majd el az ötmillió állástalant. Az első próbatétel a közeljövőben várható: március végén három tartományban - Baden-Württembergben, Rajna-Pfalzban és Szász-Anhaltban lesznek parlamenti választások.

WEYER BÉLA / BERLIN