Számos európai internetező emelheti fel szemöldökét azon műsorok láttán, amelyekben
Pan-kun
, a csimpánz és elválaszthatatlan társa,
James
, a bulldog szerepel. Sokan ugyanis állatkínzásnak tekintik például azokat a képsorokat, amelyeken a majom jegyet vásárol az automatából, átküzdi magát négylábú barátjával a jegyellenőrző kapun (mindezt meglehetősen sok riadalommal tetézve), majd felszáll a megfelelő sinkanzenre és némi utazást követően leszáll róla, majd kisétál a pályaudvarról a bulldoggal együtt.
Az állati páros számos kalandot megélt már az NTV "
Tensai! Shimura Doubutsu-en
" (Ragyogó! Simura állatkert), illetve a TBS csatorna "
Doubutsu Kisou Tengai
" (Hihetetlen állatok) c. műsorában - gyakorlatoztak együtt a tűzoltókkal és különösebb probléma nélkül vészelték át a földrengés-szimulátor rengéseit, irtottak bogarakat boltból vásárolt felszereléssel, jártak már vidámparkban és plántáltak rizsföldön is, ha éppen arra volt szükség. A műsorokat már az indiai, taiwani, thaiföldi és hongkongi csatornák is műsorukra tűzték.
A mérleg oldalán két különböző tényező is szembenáll az állatkínzás vádjával. A hatvanas években a Jane Goodall által megindított őserdei kutatás eredményeképpen derült ki a csimpánzokról, hogy agyuk felépítése hasonló az emberéhez, ugyanúgy képesek eszközöket készíteni és használni, ha egy helyzet vagy egy probléma megkívánja, képesek felfogni a jeleket, a számok és számsorok fogalmát. Számukra így viszonylag egyszerű az emberi cselekedetek utánzása, főként hogy náluk az imitálás a szociális tanulás és alkalmazkodás egyik formája. Ha ez nem lenne elég az érveléshez, ott található emellett a mérleg másik oldalán a japán popkultúra egyik alapvető jellegzetessége, a
kawaii
.
A magyarul legpontosabban (de nem legtalálóbban) cukinak fordítható melléknév egyfajta kulturális jelenség, amely túlmutat a rajzfilmfigurákon, Hello Kitty-ken és a legtöbb európai által giccsnek értékelhető termékeken (bár számos fiatalnak a kawaii egyenlő marad a képregényhősökkel és az esetlenebb, de igen sok érzelmet kifejező állatokkal). Nobuyoshi Kurita, a tokiói Musashi Egyetem szociológiaprofesszora szerint a
kawaii
egy olyan szó, amely lefed mindent, ami Japánban elfogadott vagy kívánatosnak tartható, a CREA tinédzsermagazin definíciója ugyanerre játszik rá, szerintük a szó a modern japán élet egyik leggyakrabban használt, legjobban szeretett szava.
A cukiság a japánoknak főként azért tetszik annyira, mert átsejlik rajta keresztül a gyermekkor vonzereje, mondta el Júko Jamagucsi, a Sanrio játékcég egyik menedzsere a Wired magazinnak. A felnőttkor Japánban más országoknál sokkal erősebb kényszeríti bele az embereket a felelősségvallalásba és a konformizálódásba, így erősebb is a vágyódás abba a korba, amikor a család és a nagyobb környezet is sokkal elnézőbb és kedvesebb volt. Megszokott látvány a Péter Pán-szindróma visszaköszönése a metrón: a mangát olvasó üzletemberek egyfajta közhelyeivé váltak a tokiói tömegközlekedésnek és életnek egyaránt.
A hetvenes évek óta dívik az osztálytermekben a tollforgatásnak azon formája, amely mindenféle ellenvetés nélkül vonult be a kontaktzsonglőrködés alfajai közé. Az iskolások által csak
pen mavasi
-nak, vagy a felsőbbéves diákokra utalva
rónin mavasi
-nak nevezett tollpörgetés az ujjak és a csukló ügyességén, gyorsaságán és összehangolt munkáján alapul. Hogy a szigetországban a szokás milyen történelemmel bír, nem tudni, de mindenesetre az biztos, hogy az egyik mai nagymenőnek számító diák, Hideaki Kondoh volt az, aki először weboldalt készített kedvenc időtöltéséről.
Maszaki Cukada, a zsáner hivatalos szövetségének (
PSAJ, Pen Spinning Association Japan
) elnöke szerint a sportnak Dél-Koreában és az Egyesült Államokban vannak erős gyökerei. Míg a tollforgatás valószínűleg már jóval hamarabb divatnak számított a Japan Times által említett hetvenes éveknél, az igazi online sikert és ismertséget azon videók hozták meg, amelyek a tavaly februári
pen spinning
világbajnokságon készültek.
Akik érdeklődnek a tollpörgetés iránt, azok megrendelhetik Japánból a kifejezetten kezdőknek gyártott Pen'z Gear készletet. A 19 centiméter hosszú, alapesetben 15 grammos toll súlya változtatható a végeire illeszthető különböző súlyokkal, a pörgetők szerint ugyanis megfelelően balanszolt és nem éppen könnyű toll kell ahhoz, hogy a trükköket pontosan lehessen kivitelezni. Az eszköz 500 jenbe, egy mindennapos toll árának többszörösébe kerül és mindent lehet vele csinálni, csak éppen írni nem.
azon motorizált robotöltözetről, amelyet a tokiói Mezőgazdasági és Technológiai Egyetemen fejlesztettek ki az idősödő japán farmereknek. A videón éppen az látható, amint Rjószuku Tanaka diák demonstrálja a robotváz képességeit húszkilós súlyokkal, illetve bemutatja, hogy a japán konyha egyik alapvető jellegzetességét, a
daikon
-retket is igen könnyen ki lehet tépni a földből. A ruha várhatóan négy év múlva lesz beszerezhető, egy-másfél millió forintnak megfelelő összegért.
Virtuális humanoidot fejleszt az ország legnagyobb telekommunikációs szolgáltatócége, az NTT DoCoMo is. Az Ucusiomi nevű rendszert egyszerre alkotja egy meglehetősen kezdetleges, emberformájú báb, illetve az a rávetített külső, amelyet csak egy különleges szemüveg segítségével lehet érzékelni. Ha a robotlányhoz hozzá akarunk érni, megtehetjük - ha azt látjuk, hogy éppen megfogjuk a kezét, azt fizikailag is érezni fogjuk. A rendszer számos felhasználási móddal kecsegtet, a hírek szerint egyes játékfejlesztő cégek már kifejezték érdekődésüket az ötlet, illetve a prototípus iránt.
Válogatásunkban ezúttal is megtalálhatóak európai szemmel főként blődként vagy bizarrként elkönyvelhető játékműsorok.A
Hey! Spring of Trivia
c. show egyik adásában a ragacsos tapadókézzel és -lábbal ellátott tenyérnyi, általában lakásfalakon és -ajtókon megtalálható játékfigurákat szemelték ki fő témának. A babák 170 centi magas, hetven kilós mását Akita kikötőváros tengerparti tornyára ragasztották fel - az első, elég szerencsétlenül lezajlott kísérletet hamarosan egy második is követte. Ennek során a bábu ragacsainak anyagát változtatták meg, gyakorlatilag olyan anyagsűrűségű tapadófelületet kapott, ami kisebb testvérének is jutott, így sokkal jobb eredményeket kaptak második nekifutásra.
A
Haneru no Tobira
rovarnak beöltözött versenyzői a sokak által ismert japán tolóajtókkal versenyeznek - rövid nekifutás után kell azokat 8-10-16 méteres lendülettel "becsukniuk". Akiknek ez nem sikerül, azokat a show mumusaiként fenntartott pókasszonyok lehellik arcon válogatott, büdösebbnél büdösebb fogások elfogyasztása után. A show egyik különlegesen elborzasztó másik pillanata az, amikor ugyanilyen büntetés mellett kell a résztvevőknek száznál is több ugrókötéllel egyszerre ugraniuk hármat - a videó szerint számos esetben még a három is igen soknak számít ebben az esetben.
