Számos európai internetező emelheti fel szemöldökét azon műsorok láttán, amelyekben Pan-kun, a csimpánz és elválaszthatatlan társa, James, a bulldog szerepel. Sokan ugyanis állatkínzásnak tekintik például azokat a képsorokat, amelyeken a majom jegyet vásárol az automatából, átküzdi magát négylábú barátjával a jegyellenőrző kapun (mindezt meglehetősen sok riadalommal tetézve), majd felszáll a megfelelő sinkanzenre és némi utazást követően leszáll róla, majd kisétál a pályaudvarról a bulldoggal együtt.


Az állati páros számos kalandot megélt már az NTV "Tensai! Shimura Doubutsu-en" (Ragyogó! Simura állatkert), illetve a TBS csatorna "Doubutsu Kisou Tengai" (Hihetetlen állatok) c. műsorában - gyakorlatoztak együtt a tűzoltókkal és különösebb probléma nélkül vészelték át a földrengés-szimulátor rengéseit, irtottak bogarakat boltból vásárolt felszereléssel, jártak már vidámparkban és plántáltak rizsföldön is, ha éppen arra volt szükség. A műsorokat már az indiai, taiwani, thaiföldi és hongkongi csatornák is műsorukra tűzték.


A mérleg oldalán két különböző tényező is szembenáll az állatkínzás vádjával. A hatvanas években a Jane Goodall által megindított őserdei kutatás eredményeképpen derült ki a csimpánzokról, hogy agyuk felépítése hasonló az emberéhez, ugyanúgy képesek eszközöket készíteni és használni, ha egy helyzet vagy egy probléma megkívánja, képesek felfogni a jeleket, a számok és számsorok fogalmát. Számukra így viszonylag egyszerű az emberi cselekedetek utánzása, főként hogy náluk az imitálás a szociális tanulás és alkalmazkodás egyik formája. Ha ez nem lenne elég az érveléshez, ott található emellett a mérleg másik oldalán a japán popkultúra egyik alapvető jellegzetessége, a kawaii.

A magyarul legpontosabban (de nem legtalálóbban) cukinak fordítható melléknév egyfajta kulturális jelenség, amely túlmutat a rajzfilmfigurákon, Hello Kitty-ken és a legtöbb európai által giccsnek értékelhető termékeken (bár számos fiatalnak a kawaii egyenlő marad a képregényhősökkel és az esetlenebb, de igen sok érzelmet kifejező állatokkal). Nobuyoshi Kurita, a tokiói Musashi Egyetem szociológiaprofesszora szerint a kawaii egy olyan szó, amely lefed mindent, ami Japánban elfogadott vagy kívánatosnak tartható, a CREA tinédzsermagazin definíciója ugyanerre játszik rá, szerintük a szó a modern japán élet egyik leggyakrabban használt, legjobban szeretett szava.


A cukiság a japánoknak főként azért tetszik annyira, mert átsejlik rajta keresztül a gyermekkor vonzereje, mondta el Júko Jamagucsi, a Sanrio játékcég egyik menedzsere a Wired magazinnak. A felnőttkor Japánban más országoknál sokkal erősebb kényszeríti bele az embereket a felelősségvallalásba és a konformizálódásba, így erősebb is a vágyódás abba a korba, amikor a család és a nagyobb környezet is sokkal elnézőbb és kedvesebb volt. Megszokott látvány a Péter Pán-szindróma visszaköszönése a metrón: a mangát olvasó üzletemberek egyfajta közhelyeivé váltak a tokiói tömegközlekedésnek és életnek egyaránt.



A hetvenes évek óta dívik az osztálytermekben a tollforgatásnak azon formája, amely mindenféle ellenvetés nélkül vonult be a kontaktzsonglőrködés alfajai közé. Az iskolások által csak pen mavasi-nak, vagy a felsőbbéves diákokra utalva rónin mavasi-nak nevezett tollpörgetés az ujjak és a csukló ügyességén, gyorsaságán és összehangolt munkáján alapul. Hogy a szigetországban a szokás milyen történelemmel bír, nem tudni, de mindenesetre az biztos, hogy az egyik mai nagymenőnek számító diák, Hideaki Kondoh volt az, aki először weboldalt készített kedvenc időtöltéséről.


Maszaki Cukada, a zsáner hivatalos szövetségének (PSAJ, Pen Spinning Association Japan) elnöke szerint a sportnak Dél-Koreában és az Egyesült Államokban vannak erős gyökerei. Míg a tollforgatás valószínűleg már jóval hamarabb divatnak számított a Japan Times által említett hetvenes éveknél, az igazi online sikert és ismertséget azon videók hozták meg, amelyek a tavaly februári pen spinning világbajnokságon készültek.

Akik érdeklődnek a tollpörgetés iránt, azok megrendelhetik Japánból a kifejezetten kezdőknek gyártott Pen'z Gear készletet. A 19 centiméter hosszú, alapesetben 15 grammos toll súlya változtatható a végeire illeszthető különböző súlyokkal, a pörgetők szerint ugyanis megfelelően balanszolt és nem éppen könnyű toll kell ahhoz, hogy a trükköket pontosan lehessen kivitelezni. Az eszköz 500 jenbe, egy mindennapos toll árának többszörösébe kerül és mindent lehet vele csinálni, csak éppen írni nem.



Korábban már ejtettünk szót azon motorizált robotöltözetről, amelyet a tokiói Mezőgazdasági és Technológiai Egyetemen fejlesztettek ki az idősödő japán farmereknek. A videón éppen az látható, amint Rjószuku Tanaka diák demonstrálja a robotváz képességeit húszkilós súlyokkal, illetve bemutatja, hogy a japán konyha egyik alapvető jellegzetességét, a daikon-retket is igen könnyen ki lehet tépni a földből. A ruha várhatóan négy év múlva lesz beszerezhető, egy-másfél millió forintnak megfelelő összegért.



Virtuális humanoidot fejleszt az ország legnagyobb telekommunikációs szolgáltatócége, az NTT DoCoMo is. Az Ucusiomi nevű rendszert egyszerre alkotja egy meglehetősen kezdetleges, emberformájú báb, illetve az a rávetített külső, amelyet csak egy különleges szemüveg segítségével lehet érzékelni. Ha a robotlányhoz hozzá akarunk érni, megtehetjük - ha azt látjuk, hogy éppen megfogjuk a kezét, azt fizikailag is érezni fogjuk. A rendszer számos felhasználási móddal kecsegtet, a hírek szerint egyes játékfejlesztő cégek már kifejezték érdekődésüket az ötlet, illetve a prototípus iránt.


Válogatásunkban ezúttal is megtalálhatóak európai szemmel főként blődként vagy bizarrként elkönyvelhető játékműsorok.A Hey! Spring of Trivia c. show egyik adásában a ragacsos tapadókézzel és -lábbal ellátott tenyérnyi, általában lakásfalakon és -ajtókon megtalálható játékfigurákat szemelték ki fő témának. A babák 170 centi magas, hetven kilós mását Akita kikötőváros tengerparti tornyára ragasztották fel - az első, elég szerencsétlenül lezajlott kísérletet hamarosan egy második is követte. Ennek során a bábu ragacsainak anyagát változtatták meg, gyakorlatilag olyan anyagsűrűségű tapadófelületet kapott, ami kisebb testvérének is jutott, így sokkal jobb eredményeket kaptak második nekifutásra.




A Haneru no Tobira rovarnak beöltözött versenyzői a sokak által ismert japán tolóajtókkal versenyeznek - rövid nekifutás után kell azokat 8-10-16 méteres lendülettel "becsukniuk". Akiknek ez nem sikerül, azokat a show mumusaiként fenntartott pókasszonyok lehellik arcon válogatott, büdösebbnél büdösebb fogások elfogyasztása után. A show egyik különlegesen elborzasztó másik pillanata az, amikor ugyanilyen büntetés mellett kell a résztvevőknek száznál is több ugrókötéllel egyszerre ugraniuk hármat - a videó szerint számos esetben még a három is igen soknak számít ebben az esetben.