Magyar katonák talán eddigi legnehezebb két hetükön vannak túl a távoli Baghlan tartományban, Afganisztánban. Még soha ennyi fegyveres akció nem történt ilyen rövid idő lefolyása alatt azóta, hogy a 220 fős kontingens 2006 októberén megérkezett a közép-ázsiai ország egyik északi tartományába. Múlt héten a tálibok megtámadtak egy rendőrőrsöt, végeztek az egyik járási kormányzóval, annak fiával és testőrével, a hétvégén pedig lesből rátámadtak egy magyar járőrre.

Miközben szinte naponta hallani híreket a Dél-Afganisztánban folyó háborúról, az ország északi része csendesnek tűnik. Ezen a vidéken az afgán kormány és az őt támogató külföldi erők ellen harcoló Talibánnak alig van tömegtámogatottsága, és így akciókra is ritkán képes. A Hindukus hegységtől északra levő területeken az ellenzéki mozgalom leginkább öngyilkos merénylőket és gépjárművek elleni pokolgépeket, úgynevezett IED-eket (improvised explosive device) használ a hatalom képviselői ellen.

A magyar Tartományi Helyreállítási Csoport (PRT) felelősségi körzetének számító nyugat-magyarországnyi méretű Baghlan tartományban az elmúlt években mindkettőre számos példa volt. 2007 novemberében egy öngyilkos merénylő egy üzem felavatásán robbantotta fel magát, megölve hat parlamenti képviselőt és több tucatnyi bámészkodó civilt. Akkor csak a véletlennek volt köszönhető, hogy a magyar egység képviselői távol maradtak a rendezvénytől.

Magyar katona Afganisztánban © AP - Szandelszky Béla

2008 nyarán aztán az addigi szerencse elpártolt a magyar katonák mellől. Egy hónapon belül a magyar tűzszerész egység parancsnoka, majd a halála után kiküldött új parancsnok is életét vesztette egy IED hatástalanítása közben. 2008 októberében egy újabb öngyilkos merénylő a tartományi főváros Pul-i Humri rendőrkapitányságán robbantotta fel magát, miközben épp egy nemzetközi katonai delegáció szemlézte a rendőrség kiképzését. Akkor is volt magyar sérült.

A múlt héten történt események két dologban jeleznek változást az elmúlt évekhez képest: az akciók intenzitásában és az elkövetés módjában.

Arra még nem volt példa, hogy majdnem egy héten belül három támadás is érje a hatalom képviselőit, még akkor sem, ha biztosak lehetünk benne, hogy sem a nemzetközi média, sem a Honvédelmi Minisztérium nem számol be az összes fenyegetésről vagy támadási kísérletről.

A múlt heti események másik jellegzetessége, hogy a Talibán (amely később magára vállalta ezeket a támadásokat) ezúttal fegyveres rajtaütéseket hajtott végre, ráadásul a tartomány egymástól távol eső pontjain. 2009. április 27-én egy negyven fős egység megtámadta Baghlan észak-keleti részén az egyik járási központot, felgyújtotta a helyi kormányzó hivatalát, lerohanta a rendőrsöt, megölt két rendőrt és túszul ejtett másik nyolcat. Az ellenük indított hajtóvadászat során (ebben magyar katonák nem vettek részt) később többen kiszabadultak, a tálibok pedig felszívódtak a hegyekben.

2009. május hetedikén a magyar kontingens táborától alig 15 kilométerre keletre támadtak egy másik járási kormányzót, aki kíséretével épp az irodájába tartott. A két motoron érkező négy támadó több tárnyi lőszert lőtt ki a politikus gépjárművére, azonnal megölve őt, fiát, testőrét és a titkosszolgálat egyik helyi munkatársát. Két nappal később, május kilencedikén Baghlan északi részén a Honvédelmi Minisztérium szűkszavú tájékoztatása szerint a PRT egyik összekötő csoportjára kézifegyverekkel felszerelt ellenállók lesállásból támadtak. Az egység viszonozta a tüzet és visszatért a táborba.

A magyar táborban valószínűleg jelenleg is nagyon feszült a hangulat, nem lehet tudni, hogy a Talibán új offenzívát indított-e a tartományban és a nyáron a legrosszabbra kell készülnie a katonáknak, vagy csak a külső körülmények véletlen egybeesése okozta az erőszak ilyen gyors eszkalációját. Mindkettő lehetséges.

A Talibán tavasszal bejelentette: mivel az ország déli és keleti részén a nemzetközi erők létszáma jelentősen megnőtt, nagyobb hangsúlyt helyez az eddig ritkább észak-afganisztáni katonai akcióra. Ez a lehetőség komoly kihívások elé fogja állítani a magyar PRT-t, amelynek így sokkal nagyobb fenyegetéssel kell számolnia. Ilyen esetben két lehetőség áll a magyar egység előtt: vagy fenntartja a korábban meglevő aktivitását és számol az újabb áldozatok kockázatával, vagy csökkenti a tartományban járőröző összekötőcsoportjainak tevékenységét. Idén májustól az afgán hadsereg egy kb. 600 fős zászlóalja települt a tartományba, s elképzelhető, hogy a későbbiekben ennek az egységnek lesz a feladata elsősorban az ellenállókkal szembeni harc.

Az elmúlt két hét eseményeinek ugyanakkor lehet egy másik magyarázata is. Eszerint a Talibán megnőtt aktivitása valójában válaszreakció a tartománytól északra fekvő másik tartományban történtekre. Kunduzban az ottani német és afgán egységek az elmúlt időszakban sikeres támadást hajtottak végre a Talibán helyi csoportjai ellen, több tucat ellenállót öltek meg vagy ejtettek foglyul. Elképzelhető, hogy a Kunduzból elmenekült csoportok jöttek át Baglánba, és „puhább” célpontok támadásával kívánták kiegyenlíteni a számlát. Ebben az esetben esély lehet arra, hogy helyreálljon a viszonylagos stabilitás.

Magyar katonák 2002 óta vannak jelen a közép-ázsiai országban, de a 2006-ban Hollandiától átvett Tartományi Helyreállítási Csoport jelentette az első igazi mérföldkövet a missziók történetében. Nagyobb katonai egységek voltak már korábban is külföldön (a jelenlegi koszovói misszió is nagyobb), ám ilyen összetett, önállóságot kívánó és veszélyes feladata még nem volt a Magyar Honvédségnek. A körülbelül egymilliós Baghlan tartományban állomásozó 220-230 fős PRT önmagában keveset tehet a helyi tálibok és hadurak megfékezéséért, de nem is ez a feladata. Az egység mandátuma elsősorban az afgán kormány támogatására, az információgyűjtésre és a fejlesztési tevékenység elősegítésére szól.

A magyar kormány legújabb vállalásai keretében a már említett afgán zászlóaljat egy magyar-amerikai közös, 50 fős mentor csoport (OMLT) segíti a kiképzésben, és később a különböző hadműveletek végrehajtásában. Emellett egy 12 fős Különleges Műveleti Csoport valahol Kabul környékén klasszikus felderítő feladatokat lát el a nemzetközi erők alárendeltségében. Bár a KMCS-ről a Honvédelmi Minisztérium nem mond semmit, a külföldi példák alapján valószínűleg hosszú évtizedek után ez az egység lesz a első, amely akár támadó jellegű katonai akciókat is végrehajthat majd, ha úgy hozza a sors.

Wagner Péter Afganisztán-szakértő, a Biztonságpolitikai és terrorizmus blog szerzője